Hosszú-Hetényben 1873-ban 550 szőlőbirtokost számoltak össze, akik 376 holdon gazdálkodtak. Ezzel a község messze a Pécsi járás legjelentősebb szőlőtermelő településének számított. (Összehasonlításképpen, a Keleti Károly miniszteri tanácsos szerkesztette szőlészeti statisztika szerint ez időben még az akkor már elismert Villány is 333 szőlőgazdával és 284 holdnyi ültetvénnyel bírt.) Mára ezek a számok jelentősen lecsökkentek, a hosszúhetényi 30–50 hektáron alig százan művelnek szőlőt, tízen ha termelnek eladásra. Pedig a Mecsek keleti nyúlványán, a Zengő és a Hármashegy lábánál minden feltétel adott, amire egy virágzó bortermelő vidékhez szükség van. Változatos termőkörnyezet, hagyományok és tradíció, egy befogadó közösség. Számos más magyar településhez hasonlóan itt is a borkészítő emberek kiöregedése, szőlőkivágások, a fiatalok elvándorlása nehezíti a borkultúra virágzását. Öt évvel ezelőtt azonban lassú változás kezdődött el. Egy fiatal borász betelepülésének, és két hetényi gazda fejlesztéseinek köszönhetően ma három olyan borász van Hosszúhetényben, akik palackos boraikkal is megjelennek a piacon. Náluk kerestük azt, hogy milyen is, milyen lehet a hetényi bor. Három elkötelezett embernél, akik jelenleg a helyi bortermelés jövőjének zálogai. 

A Pécsi Borozó által is hangosan dicsért pécsi borvidéki fehérborok közül eddig a legmagasabb pontszámokat, a legtöbb simogatást egy hosszúhetényi bor, Szabó Zoltán 2006-os rajnai rizlingje kapta. A borászt kérte fel zoranka, hogy az IH borklubban mutasson többet a múltjában egykoron, lehetőségeiben még mindig gazdag település boraiból, válogasson egy szép sort örömünkre. SzabóZé megtette, mi megkóstoltuk, kenszei lejegyzetelte.