Ez lett volna a címe - Tompa Imre barátom javaslatára - annak a cikknek, amit még 2013-ban írtam a Borigo Magazinnak, és ami BGB vigyázó tekintetének súlya alatt „Borok a piros lámpás negyedből“-re szelídült.
Tokaj-Hegyalja kapcsán már mindenféle jelzőt kimaxoltunk az elmúlt évtizedekben. A legendák földje, amit tündérek laknak és a királyok borát szűrik a hegyoldalakon. Igen ám, de ez a vidék az ellentétek országa is, ahol van fény, ott árnyék is akad. Így történhet, hogy míg az ország legdrágább borai is itt készülnek, úgy gyakran a legjobb ár-érték arányúak is.
Olyan volt, mint a villámárvizek. Berger Zsolt felhívott, mintha megérezte volna, hogy Hegyalján vagyok, és egy órán belül már nála is voltam Erdőbényén.