Tokaj-Hegyalja kapcsán már mindenféle jelzőt kimaxoltunk az elmúlt évtizedekben. A legendák földje, amit tündérek laknak és a királyok borát szűrik a hegyoldalakon. Igen ám, de ez a vidék az ellentétek országa is, ahol van fény, ott árnyék is akad. Így történhet, hogy míg az ország legdrágább borai is itt készülnek, úgy gyakran a legjobb ár-érték arányúak is.

Olyan volt, mint a villámárvizek. Berger Zsolt felhívott, mintha megérezte volna, hogy Hegyalján vagyok, és egy órán belül már nála is voltam Erdőbényén.

Hát hogyne tudnátok. Én is tudom, ezt mindenki tudja. Ott van minden bolt polcán 5-10-20 %-os töménységben, ezt tesszük a salátára (hígítva) de ezt tesszük (töményen) a kávéfőzőbe is, ha pittyeg, hogy vízkőmentesíteni kéne, és nincs kedvünk méregdrága vízkőmentesítő löttyöt venni. A világ egyszerű és érthető. Aztán egyszer csak beesik a postaládába egy invitálás egy sajtóeseményre, mi meg elmegyünk, mert miért is ne. És kiderül, hogy mindaz, amit az ecetről tudtunk, tévedés, de legalábbis roppant hiányos tudás volt.