Rendhagyó helyszínen vagyunk ma este. A Kalamárisban terítettek nekünk asztalt, ide költözik ugyanis januárban a Radó Vinotéka, a stíl is átalakul vinotéka-borbisztróssá, első fecskének mi vagyunk itt. A borok sorba rakva, rögtönözve persze, Hárs és Csillagvölgy fókuszban, de lesz pár más tétel is, szokás szerint. Fehér a világ ma, pedig a hó is elolvadt.
Az ősz a borfesztiválok időszaka, ugye. Ilyenkor akarva-akaratlan az ember némi borral tér haza. A hipermarketekben különkatalógusok kínálják a leértékelt portékát, megint csak kerül egy-két palack a bevásárlókosárba. És akkor a végén böngészi a netet és megint akciós borba botlik. A fehéreket ilyenkor gyűjtöm be – az új évjárat ígérete miatt sokan azt hiszik, hogy ezeket már nem kell venni, pedig épp most kezd a többségük igazán izgalmas lenni. Az én borrégiós fehér különkartonom így nézne ki.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
