Másodszor rendezték meg országosan a Koccintás rendezvényt, amelyen Magyarország legkedveltebb borvidéki településeit keresték. A lényeg: hol koccintanak minél többen egy adott pillanatban, esetünkben szeptember elsején, 16 órakor. A Pécsi Borozó, a Pécs-Mecseki Borút, a Tüke Borház és a Matias Borászat közös szervezésében rendeztük meg idén is a pécsi koccintást, a város szívéhez legközelebbi szőlőültetvényen, a Tettyén. A kitűzött célt megvalósítottuk: többen voltunk mint tavaly.

A borversenyek kérdésében természetesen mindannyiunkban él egy kis szkepticizmus. Akik gyakorta kóstolunk, tudjuk, hogy a bor hogyan változik, alakul, fejlődik, netán esik szét. A borversenyen adott 5-10 percben kell teljesítenie egy bornak. De hát van ez mással is, ha más nem lát, én is megugrom a dupla Rittbergert, de közönség előtt még sosem sikerült. A nemzetközi versenyekben az a jó, ha van néhány olyan borunk, amelyik jól szerepel, mert akkor talán határon túl is felfigyelnek, hogy van magyar bor, majd aztán félóra múlva megint elfelejtik, de legalább addig ott voltunk a kollektív tudatban. Meg aztán azért is jó egy-egy külhoni arany, mert akkor plecsnizni lehet a bort és marketingelni ezerrel. És ez így van rendjén, kivetnivalót én nem találok benne.