Bő két hete, hogy Ebner és Ebner borvacsoráján jártunk a Kalamáris Étteremben. Bár Pécsett és környékén még tart a Déli Tél, most egy beszámoló erejéig mi a „dél-tiroli télbe” vágyunk vissza . 

A Korhelybe búcsúzni ülünk be. Valójában csak véget ért a Napi mandula sorozat, végigettük, ami belénk fért. Emlékezünk még erre a helyre Armadillo korából, emlékeztetnek is erre a plafon üvegdíszei, de Korhelyként talán már többet voltunk itt. Itt kellemes hangulat, szinte telt ház és némileg erőltetett ételnevek várnak ránk. No meg a Déli tél menü.

Ha azt mondom, Pécs, nem biztos, hogy a föld alatti világ, az alagutak, katakombák és pincék szinte bejárhatatlan hosszúságú rendszere jut elsőre eszünkbe. Másodszorra sem. Pedig Pécs alatt sokszintű pincerendszer húzódik, amit kevés esetben hasznosítanak. Az egyik pozitív példa a Cellárium, amely immáron vagy másfél évtizede nyitott meg a Széchenyi tértől északi csücskétől pár lépés. Ezt a pár lépést most természetesen egy Déli téli tálért tesszük meg.