Tavaly rendezték meg első alkalommal Eger és Szekszárd közös összefogásaként a Bikavér-párbajt, bár az elnevezés annyiban kicsit csalóka, hogy versengésről szó sem volt. Szerencsére az Egri és Szekszárdi borvidék borászai is felismerték, hogy közösen messzebbre juthatnak, még akkor is, ha a Bikavérről kissé mást mást gondolnak. A közös fellépés egész biztos, hogy erősíti a márkanevet, ami még a közelmúltban sem feltéltenül a magas minőség szinonímája volt. Egy ilyen közös rendezvény viszont kiváló alkalom arra, hogy a teljes kínálatot végigkóstolva árnyaltabb képet kapjunk a pillanatnyi helyzetről.

Múlt hét csütörtökön syrah-kóstoló volt a Kalamárisban, ezúttal egy szőnyeg alá söpört rendezvény felújításáról volt szó, amely tavaly egy ideig szép létszámokkal futott, népszerű is volt, aztán egyszer csak abbamaradt (a hely üzemeltetőjének váltása miatt - a szerk. megjegyzése). Úgy tűnik, volt rá valódi igény és érdeklődő közönség, hiszen egy valami biztos: „Még soha nem voltak ennyien egyetlen általam tartott tematikus kóstolón sem!" – mondta a rendezvény után a házigazda Szabó Zoli.

A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.