A kétheti rendszerességet nem könnyen tudjuk abszolválni, most éppen egy hetet hagytunk a regenerálódásra. Nem feltétlen a bor maga, mintsem a társaság okozta hatások kiheverésére pont elég ennyi idő. Meg össze is jött pár bor, ideje volt megbontani őket. Tegnap este kóstoltunk, jegyzeteltünk a pécsi Kalamárisban, ma reggel frissibben megosztjuk a tapasztalatokat.

Az új esztendő első közösségi kóstolóján célkeresztben a Tringa-borok, de bemelegítésképpen megkóstolunk néhány fehérbort is. Tringáéknál nagy vörösökkel számolunk, így kell is a ráhangolás. A szokásosnál többen üljük körbe a szerkesztőség nagy asztalát, a hely szűkös, a hokedlik kényelmetlenek, de a borok ennyit legalább megérnek. Szerda, hét óra múlt, kezdünk.

Rendhagyó helyszínen vagyunk ma este. A Kalamárisban terítettek nekünk asztalt, ide költözik ugyanis januárban a Radó Vinotéka, a stíl is átalakul vinotéka-borbisztróssá, első fecskének mi vagyunk itt. A borok sorba rakva, rögtönözve persze, Hárs és Csillagvölgy fókuszban, de lesz pár más tétel is, szokás szerint. Fehér a világ ma, pedig a hó is elolvadt.