Kérem Várjon!
Cikkek
Welcome to Portorose
Szlovén jegyzetek 1.
zoranka
2011 július 03.

A FIJET jóvoltából részt vehettem a szervezet második nyári akadémiáján, amelyet a szlovéniai Portorožban szerveztek meg. Az akadémia alatt szorgos naplót vezettem, nem annyira mert ilyen szorgos vagyok, de mert ez volt a házi feladatunk. A következőkben ezen naplóbejegyzéseknek a zanzásított változatát olvashatják el érdeklődő olvasóink, elsősorban a borokra és a gasztronómiára fókuszálva, és megspékelve a hazahozott borok immáron közösen elkövetett kóstolási jegyzeteivel. Elöljáróban és az érdeklődés felkeltését ösztönözve csak annyit mondhatok: borok, ételek, tájak teljes joggal kapnak itt több posztot (vasárnaponként), van tanulság bőven.

Miközben Lionel Messi a magasba emelte a BL-trófeát, éppen nekikezdhettem megírni az első házi feladatomat. A nyári akadémia nem viccel, van itt fotókurzus és napi feladatok, ráadásul minden éjszaka blogbejegyzésben, naplójegyzetben kell megemlékezni az emlékezetes történésekről. De mi is a FIJET? Ez bizony a turisztikai újságírók és írók nemzetközi szervezete, amely második alkalommal szervezett akadémiát. Voltunk keletről és nyugatról, nagyjából tucatnyian, akiknek az idei téma, a zöld turizmus (ökoturizmus) jegyében szerveztek egy bő hetes programot.

Az előadások többségének a portoroži Turistica adott otthont az első előadásokkal töltött napnak. A Primorska Egyetem idegenforgalmi karán az egyik legizgalmasabb talán téma szlovén turisztikai brand, az I feel Slovenia zöld arculatának kialakítása volt, de érdekelt a portoroži (az egykori Portorose osztrák-magyar üdülőhelyként indult fejlődésnek 1895-ben) idegenforgalom történetéről és a szlovén-horvát Isztria közös turisztikai fejlesztéseiről tartott beszámoló is.

A zöld gondolatok jegyében helyi járattal mentünk ki Piranba, ahol remek késői ebédet költhettünk el a Pri Mari vendéglőben. Sardine na savor (savanyú, hagymás lében pácolt szardínia) és baccala (szárított tőkelhalból készített krém) volt az indítás ropogós héjó, omlós, meleg hézi kenyérrel, majd vegyes kagyló-tállal folytattuk. Főételként egy brudet következett, mártásos, sűrű, paradicsomos alapú hal polentával. A ház boraként kínált malvazija nehezen kapott levegőt, de a vörös refošk élénk savasságával, frissességével, gyümölcsösségével passzolt a halakhoz. A desszertkínálatot közösen kóstoltuk végig, nehéz volt dönteni a házi tiramisu, a vörösboros körte és az almatorta között.

És mielőtt elfeledném, egész nap szakadt az eső, csak a vacsoránk végére állt el, így tehettünk egy nagy sétát Piran gyönyörű, velencei stílusú óvárosában, majd hazagyalogoltunk a szállodánkig - a Hotel Slovenija mintegy negyven perces sétára volt Pirantól.

Az első nap fáradalmait ki sem pihenhettük, másnap reggel egy laza három kilométeres tengerparti fotószafarival kezdtük a napot, majd rendkívül szimpatikus és kedves amerikai fotográfus oktatónk, Ryker Lomas tömören el is mondta, mit hogyan csináltunk rosszul vagy jól (ritkábban jól…). A nap hátralevő részében már igyekeztem mindent figyelembe venni, bár egy kis digitális géppel és a miboltelefon fényképezőjével nehéz felvenni a versenyt a profi gépek ellenében.

Az igazi ébresztőt Japec Jakopin adta, a Seaway hajótervező és gyártó cég vezetője, aki nem csupán a Greenline 33 Hybrid hajót mutatta be, ami egyébként egy rendkívül sok helyen díjazott és valóban környezetbarát hajó, hanem hihetetlenül friss, direkt, lényegre törő gondolatokat hallhattunk tőle. Vannak emberek, akik hihetetlenül sok energiát sugároznak, ő kétségkívül ezek közé tartozik.

 

Tettünk egy nagy sétát a Forma Viva szoborparkban, ami kicsit hasonlít a nagyharsányihoz, itt is nemzetközi szobrász szimpóziumokon jönnek létre az isztriai fehér kőből az újabb s újabb alkotások.

Ezután pedig tengerre szálltunk. Előtte persze megismerkedtünk a Fonda cég vezetőjével, Irena Fondával, aki az első olyan brancin, azaz tengeri süllő tenyésztő telepet hozta létre, amely a környezetbarát és halbarát szempontokat veszi figyelembe. Megfelelő környezetben, semmiféle vegyszeres közreműködéssel, normális növekedési ütemmel nevelik a halakat. Mielőtt ezt a tengeren is megtekintettük volna, koccintottunk egy Movia Puro rozé pezsgővel, 2002-es évjárat és még hihetetlenül élt. Aztán hajóztunk, haltenyészeteket és kagylótelepeket látogattunk meg s mire újra földet értünk, már kész is volt a fokhagymás mártásban elkészített kékkagyló. Ehhez már Uroš Rojac borait kóstoltuk. Rojac borairól volt már szó (és lesz is még szó) a pecsiborozo.hu oldalain, most egy friss, 2010-es malvazijával kísértük a kagylót, a natúr módon grillezett, szaftos és omlós brancinhoz a 2006-os Stari D’Or házasítást kaptuk (szürkebarát, malvazija és chardonnay).

Nehezen keltünk újra útnak, ismét hajóztunk, méghozzá a pirani sótelepekhez, ahol múzeumot és aktív sótelepeket is láttunk, sót nyalogattunk, megtanultuk a velencei és osztrák sókészítés közti különbségeket, ráadásként a hajózás közben tetőtől talpig tengervizes öblítésben is részünk lehetett, a nagy hullámoknak köszönhetően.

 

A sótelepektől alig másfél kilométeres sétával értük el a Casa Del Sal nevű agriturismót, azaz falusi vendéglátó helyet, ahol kis étterem és panzió is működik. A vegyes tengeri-szárazföldi hideg ízelítőt követően egy pompás lasagne érkezett, mégpedig rengeteg zöldséggel és halakkal, rákokkal, tenger gyümölcseivel töltve. Friss volt, ízgazdag, tartalmas és nem lehetett abbahagyni. Persze a két szezonális süti még belénk fért, a cseresznyés-csokis szarvasgombás mézzel volt meglocsolva, míg a másik, szintén cseresznyés süti narancsos olívaolajjal. Rojac Aurelia nevű desszertborával kísértük, egy 160 gramm cukorral rendelkező, háromfajta muskotály szárított bogyóiból készített házasítással.


Szlovén borok kóstolója (1. rész)

Silveri Brut
A Silveri pezsgőpincészet kicsi, elsősorban a Pikol étteremhez kötődik, de egyre népszerűbb márka. A 2009-ben degorzsált fehér brut pezsgőjük tiszta, még friss illatokkal nyit, zöldalma, fehér húsú barack, kellemes, de nem túltengő élesztősség. Kis buborékok, kortyban szépen adja vissza, amit az illat alapján várunk. 15,30 € / 87 pont

Silveri Brut Rosé
A rozé változat szintúgy 2009-ben degorzsált, szintúgy 12,5 alkohollal bír. Buborékosabb, illatban-ízben gyümölcsösebb, tutti-fruttis, piros gyümölcsös aromák, közepes hossz, nyári pezsgő. 18 € / 86 pont

Ščurek Rumena Rebula 2009
Könnyed, de tartalmas bor, színben picit zöldes replexekkel, illatban gyümölcsös, zamata krémes, kis cserességgel, korrekt savakkal. Viszont nem a legkarakteresebb rebula, amivel találkoztunk, de jól iható, kellemes kortyú bor. 9,25 € / 83 pont

Klinec Jakot 2007
Sötét sárga, akáchordós érlelésű sauvignonasse/(tocai) friulano, ami most jakot néven kerül forgalomba több termelőnél. Cseres ízek, erőteljes sav, citrusosság és sárgabarack, hosszú és testes bor, azt is mondhatnánk, kissé vaskos. 15,00 € / 85 pont

Marjan Simčič 781 2007

Gašper Čarman, az evino.si borkereskedés tulajdonosának válogatása. A fiatal borszakértő jól válogatott, a saját márkás borai közé emelte az egyik legjobb szlovén borász rebula-chardonnay házasítását. Érett, érlelt, izgalmas illat. Déligyümölcsökkel vegyesen körte és alma, no meg édes fűszerek. Ízekben sem adja alább, sósság, pici fűszeresség, tartalmas és hosszú korty, folyamatosan nyílik. 13,80 € / 90 pont

Sutor Burja 2007
Nagyon szép, üde illatokkal kezdjük a barátkozást, malvazija ez a bor illatában, olaszrizling az ízében és a rebula a testet teszi hozzá. Közepes test, de nem is kell neki több, nem csak kóstolni jó, de elkortyolgatni is a magnumot. Kis kesernye, jó savak, pici krémesség, némi ásványosság, barackos, gazdag utóíz. Dupla magnum (3 liter) 63,20 € / 88 pont

Folytatás egy hét múlva, jövő vasárnap...

Legolvasottabb
Legfrissebb