Aligha gondoltam volna, amikor a legutóbbi rumkóstoló emlékmozaikját rakosgattam történetté a frangepánik lázat hozó illatában, hogy lényegében rövid időn belül bezár a bazár. Aztán körülvett bennünket valami alaktalan félelem, amely stációi, a félelem-dinamikának megfelelően váltogatták egymást: tanácstalan várakozás, eltúlzott rettegés, definiált realitás, megcsömörlött spleen, hurráoptimista végjáték-várás, most pedig valamiféle billegés, a hogyan tovább libikókáján. Bárhonnan vizsgálom a kialakult helyzetet, látható, hogy megváltoztunk, azaz más emberek lettünk, de félek, nem lesz elégséges a változás tartalmisága, valami valóban nagyszerűhöz.

A viszonyunk a füsthöz mondhatni: évezredesen emberi. Ahol füst van, ott tűz és élet. Viszont akit a viszki füstje megcsapott, az már sohasem lesz ugyanaz, holott a Nap továbbra is keleten kel, és nyugaton nyugszik. Lehet rajongani érte, vagy elhatárolódni tőle, de a stílusirányzat a szenvtelenség hőfokát aligha ismeri. Talán csak a döntés a további siker kulcsa, hogy a ppm-ek sűrűjében merre indulunk tovább. Sejthető, füstös viszkiket kóstoltunk a 19 Bar&Shop-ban.

Az év utolsó hónapja rohanó és zsúfolt. Néha azonban meg kell állni és feltöltődni. Ezért karácsonyi vásárba járunk, forralt bort fogyasztanunk, beülünk valahova barátokkal egy önfeledt beszélgetésre, esetleg különféle programokra látogatunk el. Nem volt ez máshogy velem se. Kikapcsolódásként a Le Gourmetban rendezett whisky kóstolóra látogattam el Mikulás napján. A bárban egyszerre élvezhettem a könnyed, gasztronómiai fogásokat valamint a sherry hordóban érlelt párlatokat.