Kérem Várjon!
Cikkek
Lángolnak a kazlak
Viszkikóstoló a 19-ben
Váncsodi József Oberon
2020 március 10.

A viszonyunk a füsthöz mondhatni: évezredesen emberi. Ahol füst van, ott tűz és élet. Viszont akit a viszki füstje megcsapott, az már sohasem lesz ugyanaz, holott a Nap továbbra is keleten kel, és nyugaton nyugszik. Lehet rajongani érte, vagy elhatárolódni tőle, de a stílusirányzat a szenvtelenség hőfokát aligha ismeri. Talán csak a döntés a további siker kulcsa, hogy a ppm-ek sűrűjében merre indulunk tovább. Sejthető, füstös viszkiket kóstoltunk a 19 Bar&Shop-ban.

Amikor először kóstoltam igazán kifinomult viszkit, már régen túl voltam a kötelező körökön, a kommerszitás könnyelmű ígéretén, a kóla-viszki-jég szentháromságán, amely céltalan termék-randevúk kapcsán meg is állapíthattam: nem szeretem. Így szépen, a kólával együtt kiírtam a mindennapjaim forgatókönyvéből. Ha netán kaptam innen-onnan, egy-egy palackkal, akkor valamilyen ürüggyel további is adtam, hosszabb-rövidebb latenciával; milyen szerencse, hogy kockázatmentesen eltartható!  -- gondoltam.

De például a kazánszerelő - miután a garanciális, ámde időigényes bütykölés végén, határozottan elzárkózott, hogy bármit is fizessek neki -, végül őszintén örült annak a párlatnak, amit előtúrtam sebtiben a szekrény mélyéről; hiába, néha jobb adni, mint kapni! Így éltünk különösebb interakció nélkül: e szöveg írója, meg az itt-ott felbukkanó kommersz viszkis palackok; akár egy elhibázott házasságba ékelődött társas magány: amelyben egy felszínesen definiált tisztelet még él ugyan, de a rajongás végérvényesen elveszett.

Aztán minden különösebb aranyfüst nélkül kérdezte Gábor: - Kérsz egy viszkit? Csípőből rávágtam: - Köszi, nem szeretem. Ezen a válaszon a srácok jót derültek, mert nyomban tudták, hogy nem ugyanarról beszélünk, pontosabban a tárgy stimmelt, csak az értelmezési tartományunk definiáltuk másként.

Aki találkozott már egy-két beszámolómmal, sejtheti, ez a beszélgetés mélyen a múltban zajlott, más ember voltam. Az ominózus estéről talán annyit érdemes még, hogy természetszerűleg előkerültek a kóstolópoharak, meg 6-8 tétel, majd kinyitották előttem a barátaim azt a nyílegyenes labirintust, amely útvesztői mind formagazdagabbak, a benne történő bolyongás pedig egyre csak gyönyörködtet. A japán párlat tisztaságára és a füstös tétel meghökkentő illatára és ízére a mai napig emlékszem.

A füstösség túlnyomóan a maláta tőzeggel történő szárítása kapcsán lesz elválaszthatatlan társa a viszkinek, amely stílusirányzat kifejezetten divatos napjainkban, és a halvány füstfátyoltól a mindent ledomináló füstösségig széles a spektrum.

Az idén először Skót, füstös Single Maltokat kóstoltunk a 19 Bar&Shop-ban. A házigazda, a bár tulajdonosa, Rektenvald Attila, az est szakmai vezetője pedig Fülöp András, a www.whiskynet.hu munkatársa volt.

A kóstolt tételek a következők voltak:

  1. TOMINTOUL

(with a peaty tang, alkohol: 40%, füstösség 25-30 ppm, régiómegjelölés: Glenlivet, Speyside)

A szokásoknak megfelelően a Speyside Glenlivet régióban nem a füstösség dominál, ezt a viszkit mégis, a hagyományokkal ellentétben közepesen tőzegelt árpából készítik (erre utal a peaty tang megjelölés), klasszikus lepárlással. Ezt persze abszolút nem bánjuk, mert kifejezetten jól áll neki, Jim Murray viszki szakíró pedig 94 pontra értékelte 2012-ben.

Szín: halványarany.

Illat: visszafogott, semmiképpen sem tolakodó, harmonikus, a mélyből finoman felszivárgó virágillat és hanga.

Íz: az első benyomásunk, hogy a korty krémesen kitölti a szánkat, majd lágyan körbefutja azt, a mélyéről felszivárog a tőzegfüst, amely visszafogottan, de mégis dominánsan teret követel magának. Édesség és neutralitás asszisztál mindezekhez.

Lecsengés: Kifejezetten hosszú, amelyben diós jegyek is megjelennek, a füst nagyon hosszan kitart, viszont mindezek mellé vibráló él, kardcsapás-szerű villanásokkal.

  1. LEDAIG

(10 éves, alkohol: 46,3%, nem hűtve szűrt, régiómegjelölés: Skócia, és a Mull sziget egyetlen lepárlója)

A Tobermory lepárló az egyik legrégebbi Skóciában és az egyetlen a Mull szigeten. A főzdét Leadig néven alapították 1798, amely elnevezés a partszakasz kelta nevéből eredeztetett, és „biztos kikötő”-t jelent. A hagyományos lepárlóból 2 különböző stílusú viszki jut el a fogyasztókhoz: a Tobermory csak enyhén tőzeges, a Ledaig viszont robosztusabb, füstösebb aromákkal bír.

Szín: halványarany.

Illat: bátortalan füst, harsány, szárított gyümölcsillat, fellelhetőek a sziget egyedi, tengeri jegyei, amelyet gyógyszeresség, viasz, menta, torma és egy csipetnyi tölgy illata kísér.

Íz: Nem vacakol, nemes egyszerűséggel ránk rúgja az ajtót! Masszív, markáns íz, amelyben gyógyszeresség, kátrányos kötél, tőzegfüst íze egyszerre ostromol bennünket.

Lecsengés: érdekes, hogy relatív gyorsan lecseng, majd szétszalad, miközben az éle is visszafogott. Füstöt és csipetnyi fűszerességet, malátás édességet bíz ránk, emléke gyanánt.

  1. GLENDRONACH

(peated, alkohol: 46%, régiómegjelölés: Highland)

„Szedervölgyi párlatnak” is nevezik, amely eredetmegjelölésként utal arra a területre, amely hajdanában a zugfőzdék paradicsoma is volt egyben, eldugottságának köszönhetően. A legalizációs folyamatok során ez a főzde volt az első engedéllyel működő a régióban. A műhely történetéhez tartozik, hogy 1996-2002 között átmenetileg bezárt, majd újra megkezdte működését. A párlatról tudható, hogy bourbon hordóban érlelődött hosszabb ideig, majd sherry hordós befejezést kapott, amely szép tónust kölcsönöz a viszkinek.

Szín: élénk, sötétarany.

Illat: jelzetten füstös, édes felütéssel, intenzív gyümölcsösséggel, amelyben egresre, citrusfélékre találunk, végül visszafogott tőzeg-hatás, vanília és fahéj.

Íz: erős, határozott éllel indul, vastag, telt korty érzet a szájban, fűszeresség, fanyar, gyomorkeserű íze, egyes vélemény szerint az izzó tábortűz gyengéd, finom mélységével.

Lecsengés: közepesen hosszú és krémes, érdekes együttállása a gyümölcsösségnek és Highland sajátos arculatának, enyhe tőzegfüsttel körülvéve.

  1. BENROMACH

(Peat Smoke, alkohol: 46%, füstösség: 47ppm, érlelés: 9 év, első töltésű bourbon hordó, régiómegjelölés: Speyside)

A Benromach Peat Smoke sorozat mondhatni kiszolgálja az uralkodó divat igényeit: évről-évre erősen, de változó mértékben tőzegelt árpát használnak, így a stílusért rajongó fogyasztó folyamatosan tesztelheti az alakuló viszonyát a tőzegelt párlatokkal kapcsolatban.

Illat: édes-füstös első benyomás, amelyet citrusok, zöldalma, szivar, frissen vágott pázsit és kakukkfű illata leng körül, és bátorít bennünkett, hogy mielőbb bele kortyoljunk.

Íz: Nos, ez a párlat nem biciklin érkezik! Markáns élű korty, melyben BBQ szén dominál, erősen felcsapó füsttel. A tombolás azonban hirtelen ér véget, és egy nyelvet melengető édességet bíz ránk, amelyben szénásság, vajas zsemle, sós-citrusos emlékek döngicsélnek.

Lecsengés: relatív hosszú, amelyben ismét gyümölcsösség, visszafogott borsmenta köszön vissza.

  1. anCnoc Rascan

(Peated, alkohol: 46%, füstösség: 11,1 ppm, hordó: ex-bourbon hordóban érlelték közel 10 évig, értékelések: Ultimate Spirits Challenge 2016 (95 pontra értékelt), San Francisco World Spirits Competition 2016 kétszeres aranyérmese)

A 2015-ben kiadott párlat, a korábbiakhoz hasonlóan, egy, a füstös viszki elkészítését segítő szerszámról kapta a nevét. A „rascan”-t a talaj fellazításához használják, amely munkafolyamat megelőzi a tőzegvágási munkálatot.  A párlat már több megmérettetésen sikerrel szerepelt, így várakozással tekintünk elébe. Zöld üvegben kerül a kezünkben, amely annak is köszönhető, hogy mesterséges színezéket nem tartalmaz.

Szín: egészen halvány; tekintettel arra, hogy nincs benne hozzáadott karamell.

Illat: mézes-narancsos első benyomás, amit földes-tőzeges füstösség követ, majd ismét gyümölcs: alma és grapefruit, mondják tipikus anCnoc fenoménnak is.

Íz: Krémes, likőrös-vaníliás íz, amely mellé markáns él érkezik, amelyből bőrösség, cserzőműhely benyomása fejlődik ki.

Lecsengés: könnyeden és kellemes emléket hagyva maga után elenged bennünket, miközben a szánkban finoman lengedező füst-tündérek táncolják megkapó táncukat.

  1. BENRIACH

(Albariza Peated, alkohol: 46%, hordó: bourbon hordós érlelést követően Pedro Ximenez sherry hordó, összesen 22 év, régiómegjelölés: Speyside)

A lepárló rövid időn belül a harmadik 22 évig érlelt viszkijét dobta a piacra, ezzel a tétellel. A korábbiakhoz képest annyi változtattak, hogy nem latin, hanem spanyol nevet kapott a párlat, amely az Albariza a Jerez környéki borvidékek jellegzetes, fehér színű talajára utal. Az amerikai bourbonhordós érlelést követően Pedro Ximenez sherryhordóban utóérlelték, amely végül 22(!) teljes évet töltött hordóban.

Szín: szép, ó-arany szín.

Illat: a sherry édessége köszön ránk elsőként, majd szilva, datolya gazdag, pazar illata kényezteti orrunk, a tőzegfüst mézes jellegű, körülötte menta emléke lengedez.

Íz: Filigrán, gyümölcsös korty, első benyomásként krémes, majd tanninos száraz-érzet. Vanília és tőzeges, nyári tábortűz.

Lecsengés: egészen hosszú lecsengés, amelyben mézre, mentolra és étcsokoládéra ismerünk.

Epilógus: Lehet azon vitatkozni, hogy füsttel vagy anélkül mutatja-e szebb arcát a viszki?! Persze, mint annyi vita, ez is meddő. Fogjuk fel szerencseként, hogy választhatunk, kedvünk, lelki alkatunk, vagy az uralkodó évszaknak megfelelően. Viszont, ha otthon kibontunk egy ilyen tételt, érdemes a végére járni rövidebb időn belül, mert a nyurga füst hajlamos elillanni, és szabadjára engedett Dzsinn módjára végleg hátat fordítani gazdájának…


Fotókredit: Andrási Máté, AndrásiFotográfia, köszönet a felvételekért!

Információink pontosságát a www.whiskynet.hu oldalon ellenőriztük.

Legolvasottabb
Legfrissebb