Kérem Várjon!
Cikkek
Rutinszerelem
Villányi Vörösborfesztivál 2015
zoranka
2015 október 19.

Kevesebb év maradt ki, mint ahányszor ott voltam. Hiába nem szeretem a tömegrendezvényeket, leginkább a tömeget, de legalább egy fél napra, egy délutánra-estére mindig elnézek a Villányi Vörösborfesztiválra. Jó apropó a Borakadémia, ahol idén is kiváló villányi borászokkal beszélgethettem, de ilyenkor jut idő másra is.

Most éppen horvát kolléganőnk volt itt vendégségben, aki Zágrábban képviseli érdekeinket. Hiába no, jó dolog a blogolás, de a Vinoliva Wine & Food Communications azért szintén pénzből működik, amit itthon és déli szomszédainknál található megbízóinktól érkezik. Arculatok, borcímkék, kiadványok, rendezvények, borkóstolók - no meg jövőre még több saját kiadvány, de nem erről kell írnom.

Željka egy hétvégét töltött el férjével Pécsett, nagyképűen mondhatnánk céges jutalomnak is diplomaszerzése alkalmából, de munka is volt elég a hétvégén, több mint szórakozás. Kivéve szombaton, amikor is levonatoztunk Villányba. Nekem borakadémiázni is kellett, de hát inkább kedélyes beszélgetés ez, mint kötelesség, minden évben futunk hasonló köröket, minden évben elhangoznak új sztorik, van mit mesélniük az elmúlt évtizedekből. Tiffán Ede, Bock József, Gere Attila és Polgár Zoltán kvartettje idén is élmény volt.

Előtte a felvonulást néztük végig, szinte többen voltak a parádén, mint nézők soraiban, valahogy nem volt akkor tömegérzetem, mint korábban, akár tavaly. De jó volt, fotóztunk, vettünk poharat, kaptunk friss rozékóstolót Günzer Tamáséktól, idén szinte csak jó rozékhoz volt eddig szerencsém, nem kóstoltam nagyon sokat, de utána például Gere Attiláéknál a friss Csillagvölgy rozé is stimmelt. Itt nem tudtam kihagyni a 2013-as fekete járdoványt, nekem a korábbi évjáratok nagy kedvencek voltak, erre is vissza fogok térni, kevésbé masszív, erőteljes, mint a 2012-es, de nekem épp így tetszik. Csak ott kóstolható, kapható, de érdemes házhoz (vagyis étteremhez, borbárhoz) jönni érte.

Borfesztiválra nyitott kóstolótermet Lelovits Tamás a pincesoron (de róla majd később) és a Heumann Pince is, Maul Zsolt pincéje, vendéglője helyén. Itt a borok nem a legolcsóbbak, viszont a svájci pontosság, mérték és mérce a helyén van. Csak tiszta, jól elkészített, arányos borokat kóstoltunk.

Ahogy besötétedett, a rendezvénytéren rázendített a Csík zenekar, máris mintha egy számmal nagyobb lett a tömeg, mi is visszasétáltunk, a tízes vonatot céloztuk be visszaútra, addig egy Malatinszky Kövesföld társaságában hallgattuk a koncertet, majd Boban Markovićékra várva találkoztunk Lelovits Tamással. Miután zágrábi kolléganőnk a Lelovits pinot noir legnagyobb rajongója a legutóbbi Pannon Borrégió Top25 óta, egy röpke sort kóstoltunk alig egy óra alatt, Bobanék már csak a háttérben fújták, mi meg szaporázhattuk a végén lépteinket, hogy elérjük a vonatot.

A 2014-es cabernet sauvignon siller volt az egyik újdonság, kedves egy bor, pont jó a fesztiválra, de egy kis hazai mellé is mükszik. Hazafelé a vonatra is hoztunk belőle, lévén a hagyomány az hagyomány, egyetemistaként is így tértünk vissza, az ismerősöket megkínálva épp, hogy elég lett Pécsig a palack. Volt Adél és Ákos, nekem a fiús jön be jobban, volt friss rozé is, de előbukkant egy palack syrah az emlékeimben. É rengeteg ismerős arc, borászok, barátok, volt egy perc, amikor majdnem az éjféli vonat mellett döntöttünk, de másnap kilenckor már előadást kellett tartanom ötven lelkes Pécset és Villányt megjáró horvát borásznak, szóval a ráció győzedelmeskedett.

Tavaly sokat írtam Villányról, a fesztivál apropóján, ismételni nem szeretnék semmit. Olyan ez a kapcsolat, mint egy már-már rutinszerelem, amikor azt hiszed, hogy nincs meglepetés, izgalom, akkor valahonnan mégis előbukkan. Ha nem hagyod magad elveszni és ráérzel ezekre a pillanatokra, akkor akár egy olyan szép napot is ki lehet hozni, mint amilyenné a mi szombatunk kerekedett.

Željka pedig egy palack Lelovits pinot noirral boldogabban tért haza vasárnap, a határ átjárható, férje fotóiból válogattam a cikk illusztrálásához. Jövőre ugyanitt.