Kérem Várjon!
Cikkek
Egy franc, egy tramini
Két bor: Tiffán’s Cabernet Franc 1993 (Villány) és Villányi Borászat Siklósi Tramini 1989 (Villány)
zoranka
2016 október 14.

Hozzájutottam nemrég néhány karton régebbi évjáratú borhoz. Nem nagyon régi persze és nem tudom, hogy tárolták, nem tudom, mi történt velük az elmúlt években, a legfiatalabbak 2007-ből vannak, a legidősebb 1989-es volt. A Villányi borvidéken termettek, javarészt. Szétbontottam őket, tematikusan kóstoljuk végig pár este alatt. Nem mérvadó, nem perdöntő, csak játék, csak tapasztalat.

Az első estén 2 csoportot bontottunk ki: a fehérborokat és a cabernet-ket. Ez utóbbi kategóriában elsősorban cabernet sauvignonok voltak, a fehérek közt elég vegyes volt a kép. Egy azonban egyértelművé vált: nagy összeget magyar borba fektetni a kilencvenes években nagyobb rizikó volt, mint a Postabanknál lekötni a lottóötöst.

Menjünk fordítva. A cabernet sauvignon felhozatal igen erősnek tűnt. Voltak nagyobb nevek, voltak már eltűnt, de legalábbis elhalványult pincészetek. Jónak, sőt kiválónak is mondott évjáratok. MAUL ZSOLT Villányi Cabernet Sauvignon 2006 volt a fiatalabbak közül olyan, amit még el tudtam volna képzelni, egy étel mellé leginkább, izmos volt, erőteljes, még dübörgő bor, de jobban tetszett GERE ATTILA Villányi Cabernet Sauvignon 2001, kicsit gyógyszeres, paprikás-feketeribizlis, de elég gyümölcsös, nem a megszokott nagy testű villányi, inkább elegáns tétel volt. Az utána következő borok vagy elég egyszerűek voltak, vagy nagyon felejtősek, legtöbb nyers maradt, a tannin nyers ereje maradt, az alkohol, több bor a szétesés állapotába került.

A legjobb cabernet egy franc volt, méghozzá a legrégebbi kóstolt évjárat: TIFFÁN EDE Villányi Cabernet Franc 1993. Az huszonhárom évesen is állt, feszes struktúra, érett gyümölcsösség, enyhe bőrös-földes aromajegyekkel. Még vannak savak, még van benne élet, levegőn szépen kerekedik, karakteres, izgalmas bor. Remek élmény volt, most is 90/100.

A fehérek között volt egy éles választóvonal. POLGÁR Villányi Chardonnay 2007, SAUSKA Villányi Chardonnay 2007, WASSMANN Cuvée Charlotte 2006 – ezek rendben voltak, tetszettek, éltek, biztató kezdete volt a kóstolónak. Itt rögtön ugrottunk 2011-re és ahogy haladtunk vissza az időben, úgy fogyott el a remény is. Főleg hárslevelűk és olaszrizlingek, de az élvezhetőség határán túli állapotban.

Nem sokan bíztak a VILLÁNYI BORÁSZAT RT. Siklósi Tramini 1989-ben sem, annál nagyobb volt a meglepetés. Ez egy elég édes tétel, bár nem megy el gejlbe, sőt, és még most is olyan rózsás-virágos illatok jöttek a pohárból, hogy csak lestünk a pereme mögül. Mély arany szín, már-már borostyános. A rózsavíz mellett aszalt gyümölcsösség. Mentás hűvösség, herbás jegyek. Kortyban jó sav, felfedezhető a fajta rögvest, van teste, hossza, szépen. Ahogy nyílik, egyre inkább jön a kapros-túrós lepény illata is. nagyon gazdag, sokrétű bor, még nyitás után napokkal is tartotta magát. 91/100.

A csapatot előre figyelmeztettem, hogy ez most nem élvezkedős kóstoló lesz, hanem a tanulás a lényeg, de azért többre számítottam, elsősorban a vörösöknél. Csalódás volt, hogy nyolc borból a felét ki kellett szórni. Keveseknél volt még tudás, tapasztalat a kilencvenes években, hogyan is kell hosszabb távon is bizonyító borokat készíteni. Talán nem is az volt cél sokaknál. 

Van még pár merlot, kékfrankos, zweigelt, pinot noir, és van még ugyanannyi cuvée. Úgyhogy lesz folytatás, mert a két kiemelt bor olyan élményt adott, ami maradandó. No meg azért a többi említett bor miatt is érdemes volt rászánni az estét. Mert időt kérnek, türelmet és akkor tudjuk értékén kezelni a tízéves vagy még idősebb borokat. És azért volt élvezet, volt tanulság. 

Legolvasottabb
Legfrissebb