Ha tíz ételt kellene megneveznem, amelyek leginkább jellemzik a sváb konyhát, a stifolder mindenképpen köztük lenne. Azt hiszem az első ötben is. Amióta eszemet tudom – szezonban –, mindig volt stifolder az asztalon, és soha nem ettem olyan finom szalámikat, mint gyerekkoromban, bólyi nagyszüleimnél.

Nem is tudom, mikor találkoztam először Schieber-borokkal. Volt némi rácsodálkozás, hogy akkor ez most valami teljesen új lenne Szekszárdon? De aztán kiderült, hogy a pincészet nem teljesen új, csak a tulajdonos vette nevére gyermekét. Az egykori Aranyfürt Szövetkezetet sokkal többen ismerték, korrekt borok, jó áron, mondhattuk ezt is. Most a pincészet szeretné átlépni a korábbi határokat.

Elérkezett Szent Márton ünnepe, a nap, a hétvége, amire már pontosan egy éve várt minden újborrajongó. Bár idén minden korábban történt meg, és a polcokon, borlapokon megjelent már az újborok első generációja, a java csak most lép elő, most van lehetőség, alkalom megkóstolni őket. A hagyomány pedig libát rendel az újborokhoz, hogy miért is?

A napokban Walter Gyulánál jártam, gohérért mentem, de végül egy palack juhfark is került a csomagtartóba, nem kis kedvencem ez a fajta, örültem a pécsváradi meglepetésnek. Aztán itthon előkerült még egy juhfark, ez a borhűtőben pihent már egy ideje, Pálffy Gyula 2009-es bora a Káli-medencéből. Nem egymás ellen, de párban kóstoltam meg a két Gyula-bort.

Amikor megkaptam a meghívót, igazán megdöbbentem. Molnár Tamás, azaz a villányi Tamás Bátya emlékére szerveztek október 31-én borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban. Idén nyáron hunyt el, mindössze 58 évesen, betegsége következtében. Bennem csak most tudatosult. Az egyik első villányi borkóstolóm a pincéjében volt, a bor és történelem személyes tolmácsolásában senkit sem hagyott hidegen. Idén áprilisban a pécsi Portugieser Napokon még beszéltünk róla, hogy egyszer majd elmondja, mit gondol a borászatról, hogyan készíti a borait. Elkéstem.

A BorKultúra SzabadEgyetem októberi programja a szomszéd borvidék közeli, mégis sokszor ismeretlen borainak ígéretével nagy várakozással töltött el. A borokat Schmidt Győző, a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter elnöke, a Vitis Bt. alapító tulajdonosa, a Danubiana ügyvezető igazgatója és nem mellesleg a borvidék elnökeként is lelkiismeretesen és gondosan válogatta össze a kóstolandó borokat, a borok bemutatásánál részletesen beszélt a szőlő feldolgozási és borkészítési technológiákról melynek köszönhetően emelte a borkóstoló színvonalát. 

A cím rögvest igazságtalan, mert ott volt velünk zöldveltelini, portugieser, pinot noir és cabernet franc is. Csak a címadás ilyen kegyetlen műfaj, kevés a hely. Nem volt viszont kevés az érdeklődő a szegedi Filoxéra Borkoleszben, ahova a Pécsi Borozót hívták meg, bor és média tematikában előadást tartani. Előadni, vetíteni, tudományoskodni kevésbé szeretünk, inkább meséltünk és kóstoltunk ötvenedmagunkkal.

Egy nagyon kedves felkérést kaptam nemrég, a Palatinus Szálló rendezett évfordulós-születésnapos (40 éves a Danubius Hotels Group) partnertalálkozót. Amelyen pécsi borokat szerettek volna felszolgálni a vendégeknek. A még mindig erőteljesen Villány árnyékában tapogatózó Pécsi borvidéket ritkán éri ilyen megtiszteltetés (bár azért az utóbbi időben voltak, vannak alkalmak a bemutatkozásra, holnap is jön egy poszt egy másik ilyen eseményről), így próbáltam az ételekhez valóban jó borokat választani.

A szekszárdi pincék kincsei nyitották meg szeptemberben a Borkultúra SzabadEgyetem 2012/2013-as tanévét a PTE Illyés Gyula Karon. A program házigazdája ezúttal dr. Bodri István, a Faluhelyen található, toszkán szépségű völgyben elhelyezkedő Bodri Pincészet ügyvezető igazgatója és egyben a szekszárdi hegyközség elnöke volt, aki kellő szakértelemmel és humorral mutatta be a borokat. A rendezvényre érkezett 11 tétel mindegyike valóban különleges értéket képviselt, izgalmas kóstolási élményt nyújtott minden résztvevő számára.

Amikor kimondjuk a magnum szót, sokaknak Tom Selleck jut eszébe. Én azok közé tartozom, akiknek egyrészt Clint Eastwood Piszkos Harryként, másrészt a méretes borospalackok. Másfél liter kiváló bor, tőlünk nyugatabbra nagy presztízse van ezeknek a palackoknak, állítólag szebben, lassabban, harmonikusabban érik bennük a bor. Évente egyszer a Polgár Pincében szervezünk egy kis kóstolót, valami rögtönzött tematikával. Idén Kapronczai Balázzsal a magnumokra esett a választásunk, lévén a pince rendszeresen tesz el borokat ebben a méretben, 1995-ig visszanéztük őket, íme a tapasztalat. A pince mélyén felsorakozott magnum regiment hosszú estét jövendölt. Nyolc bort választottunk ki végül, amelyekről kétségtelen szubjektív véleményünk és az objektivitásra törekvõ borbírálat egybevetése után úgy véltük, jót tett nekik a magnum ereje.