A keddi kóstolóinkon természetesen ilyentájt nagyon sok idei bor tűnik már fel, szezon van, jönnek a rozék, a friss fehérek, no meg az oportók. A portugieser régi cimborám, sokan nem értik, mit is szeretek benne, lelkük rajta. Csak mellékesen jegyzem meg, 2013-ban is lesz portugieser hétvége, remek programokkal, dolgozunk rajta. Viszont egyre több oportókedvelővel találom meg a közös hangot, egyre több jó portugieser kerül ki Villányból is. A primőrök között tavaly óta stabilan áll a kedvencek között Lelovits Tamás friss oportója.

Amikor egy városban két nagy boros rendezvényt egy időben rendeznek meg, a szervezők nem biztos, hogy túl boldogok. Én az voltam, mert azért Zágráb legalább Budapestnyire van Pécstől, és egy hétvége alatt 2 borfesztiválba is belekóstolhattam. A Zagreb Vino.Com nagytestvér mellett az Apetit City étteremben rendezték meg első ízben a Label Grand Karakterre rendezvényt, ami az organikus, biodinamikus, ökö-, natúr-  és narancsborok szemléje volt. Négy ország harminc bortermelője volt jelen, szinte minden esetben a borász maga volt megtalálható a borok mögött.

Néhány évvel ezelőtt a Pezsgőház Étterem volt talán az első, amely a karácsonyi ünnepekre különleges ajánlatot állított össze, amelyet előre megrendelhettek és a Szenteste délelőttjén hazavihettek a vendégek. A cél az idén is ugyanaz, mint az induláskor: ne csak a család, de a háziasszonyok is élvezzék az ünnepet. A bevásárlás, húselőkészítés, hosszas sütés-főzés helyett már pillanatok alatt különleges vacsorát tehetnek az ünnepi asztalra. Idén sous-vide és konfitált újdonságok is szerepnek a kínálatban, de szót kell ejtenünk a tavaly sikerrel bevezetett házi lekvárokról is.

Ma kicsit késünk, 19:00 órától élő (bár még mindig videómentes, azaz szöveges-fotós) kóstoló a weboldalunkon, fotókkal, borleírásokkal, sztorikkal, minimum ötperces frissítésekkel, amíg bírjuk és a bor is bír bennünket. Ma Mórral indítunk, aztán délnek vesszük az irányt. Három ezerjó a bevezetés, akinek van kedve, csatlakozhat.

Másodszor volt lehetőségem részt venni a Zagreb Vino.Com borfesztiválon, amely létezésének hét éve alatt talán a legjelentősebb boreseménnyé nőtte ki magát. A belvárosi Regent Esplanade hotel szinte valamennyi termében szimultán zajló kétnapos fesztiválon több mint 250 kiállító mutatta be borait vagy egyéb delikát termékét. Bejárhatatlan, kóstolhatatlan mennyiség ez, a 124 oldalas programfüzet a kóstolható borok felsorolásával szinte elrettentő. Hol is kezdjük? Szigorú fegyelmet és precizitást, jó tervezést igényelt az idei terv, miszerint végigkóstolom Dalmáciát. Majdnem sikerült.

Nehéz összefoglalni néhány szóban öt évet. Amikor e sorok nagy része íródott, még úgy volt, hogy a huszadik számmal, öt teljes évfolyammal búcsúzik a Pécsi Borozó print megjelenése. Még a szöveg betördelése előtt jött aztán a hír, hogy (mint már többször az öt év során) megint történt valami, ami nem csak erőt, okot adott a folytatásra, hanem anyagi jellegűt is. De egy korszak azért mégiscsak lezárul.

Úgy indult, hogy ez egyfajta záróbuli lesz. Lezárunk egy korszakot az életünkben, a nyomtatott Pécsi Borozó korszakát. Aztán máshogy alakította a sors, egy korszakot lezárunk, de nyitunk egy újat. Kicsit máshogy, talán jobban. Ezért inkább megünnepeltük a huszadik szám megjelenését és a reményt, amit kaptunk. Öröm volt látni, hogy nagyon sokan elfogadták a meghívásunkat, el tudtak jönni, volt alkalom beszélgetni, ismerkedni, borvidékeket átívelően koccintani.

A történet Alan Adler-rel kezdődött, aki leginkább feltalálóként és tanárként definiálja magát a nagyvilágban. Így ismeretlenül kijelenthetem azonban, hogy azért legalább egy közös vonás van közte és e cikk írója között: a kávé szenvedélyes szeretete. A cég, amelyhez Adler Úr kötődik annak a frizbinek köszönheti hírnevét, amely Guinness rekorder a maga 406 (!) méteres röptéjével. Alan Adler, ha valami olyat talál fel, amely nem illik a cég profiljába, eladja a szabadalmat; sokkal szimpatikusabb magatartás, mint, ha a fiókban porosodna, nemde?! 

Még sosem jártam Tito elvtárs szülőfalujában, a horvátországi Zagorje régióban található Kumrovecben. Bár Titót kétszer láttam még életében, sőt rendes pionírként virágot is dobtam az autója elé, ide, a horvát-szlovén határra, ahol a Sutla folyó túlodala már egy másik ország, nem hozott a sors. Most viszont nem hagytam ki a lehetőséget, így legalább a falu leghíresebb szülöttje embernagyságú szobra árnyékában megkóstolhattam, milyen bort ad a Broz család egykori szőleje.

Köztudottan nem vagyok nagy újbor-hívő, nem zarándokolom végig a borrégiót, végigkóstolva az összes friss, épp csak kierjedt bort. Néha belefutok egy-egy tételbe, több volt eddig a csalódás, mint az igazi élmény. Idén barátaim nyomták kezembe ezt a bort, mondván, hogy ez lesz majd az ütős újbor. Megkóstoltam, félős azért nem vagyok. Hogy tetszett-e? A kattintás után elolvasható.