A tíznapos pécsi borfesztiválra alig jutottam ki, egy délutánt, egy estét tudtam rászánni. Magyarázom ezt talán az időszűke miatt, másrészt meg miattam van ez így, akiben nem dübörög a fesztivál-boogie. De azért becsülettel körbejártam, dzsáminak fel, Zsolnay-kútnak le. Közben pohár a kézben, jó üvegpohár volt, kóstoltunk is pár bort, beszélgettünk. S alig van vége, máris itt van a hétvégén Villány, péntektől a vörösboroké a főszerep.

Az ősz a borfesztiválok időszaka, ugye. Ilyenkor akarva-akaratlan az ember némi borral tér haza. A hipermarketekben különkatalógusok kínálják a leértékelt portékát, megint csak kerül egy-két palack a bevásárlókosárba. És akkor a végén böngészi a netet és megint akciós borba botlik. A fehéreket ilyenkor gyűjtöm be – az új évjárat ígérete miatt sokan azt hiszik, hogy ezeket már nem kell venni, pedig épp most kezd a többségük igazán izgalmas lenni. Az én borrégiós fehér különkartonom így nézne ki.

Vannak arcok, akikkel A kávé házában futok össze leggyakrabban. Sebestyén Csabával gyakorlatilag kéthetente kávézunk egyet véletlenszerűen. A borai néha eljutnak tesztjeinkre, akkor elég jól szerepelnek. Legtöbbször a válogatásokat kóstoltuk tőle mostanában, Iván-völgyi, Nánai dűlőszelektált csúcsborokat. Meg jártunk pár hónapja a Kistücsökben is együtt, jól kis kirándulás volt. Aztán nemrég egy karton olyan Sebestyén-borral ültünk le egy asztalhoz, amelyeket már rég vagy még nem is kóstoltunk. 

A Szekszárdi Szüreti Napok nem véletlenül és nem magától lett a régió legjobb boros rendezvénye. Azt hogy a legjobb, nem mi mondjuk, a Magyar Turizmus ZRt. végzett kutatást és a régiónkból ez a fesztivál a második legnépszerűbb - a busójárást követően. És ha a közönségnek tetszik, de a boros közegnek is tetszik, abban kétségtelen sok munka lehet. Jól kitalált, persze mindig lehetne javítani, és mindig változik is picit, ez így van rendjén. Idén a kihagyhatatlant a szerkesztőségünk egy része sajnos kihagyta, de eMZé és mÁkos kollégák a Dél-dunántúli Boturisztikai Klaszter pécsi fehérboros standján álltak helyt. És azért kóstoltak szekszárdi borokat is. A beszámoló most eMZé tollából.

A Pécsi Tudományegyetem 2000 óta minden évben megválasztja a saját címkés borait. Legfőképpen ajándéktárgyként kerülnek forgalomba, bár sokéig több vinotékában és éttermeben is meg lehetett őket kóstolni Pécsett. A PTE bora kitüntető titulusra idén 19 pincészet 35 bora pályázott,  vörösbor kategóriában a Hetényi Pincészet (Indivinum Kft.), míg a fehérborok között a PTE Szőlészeti és Borászati Intézete diadalmaskodott.

Ezzel a szöveggel díszeleg a felfestés a Villányi Víz palackozójának falán. Aki pedig járt valaha Villányban egészen biztosan belefutott már a Villányi Víz valamely formájába. Nem a csapvízre gondolunk, hanem azokra a palackozott vizekre és szódára, melyek mind ezt a nevet viselik és a legtöbb villányi vendéglátós és pince ezt használja. Nagy valószínűséggel ebből itta a fröccsöt a megfáradt vendég és egy ilyennel oltotta szomját menet közben egyik pincéből a másikba. Ráadásul az idei Pannon Borrégió TOP25 kóstolófesztiválon is megismerkedhettek a Villányi vízzel.

Szüreti napok idején hajlamosak vagyunk a borra irányítani minden figyelmünket, és szinte elfelejteni, hogy bár Szekszárd valóban erről híres, de itt is sokkal többet nyújthat nekünk a helyi gasztronómia, mint csak a szőlőből készült nedűt. Ezért is szervezzük meg a Szekszárdi Helyi Élelmiszer Boltban azt az ötnapos fesztivált – amely szeptember 19–23-áig tart –, és amelynek ideje alatt a látogatók találkozhatnak termelőkkel, és megkóstolhatják az általuk készített finom falatokat. Ez az öt nap jó alkalom arra is, hogy a helyi termékek, helyi termelők támogatását fontosnak tartók megosszák véleményüket, ötleteiket mindazokkal, akiket érdekel a téma.

A múlt héten megemlített vörösborcsomagban volt még két új vörösbor a Vina Belje pincészettől, egy bemutatón már kóstoltuk ezeket, de akkor sok az ember, nagy az ünnep, eszünk is, iszunk is, keverednek az ízek. Most picit odafigyelősebb kóstolókörülmények között bontottuk meg a kapott palackokat. No igen, minden más hajtás után.

Idén 12 borvidéken 20 település indult a legkedveltebb borvidéki település címért. Számos új helyszínen várta a borkedvelőket a helyi bor, hogy borászokkal és egymással koccinthassanak. A borvidéki települések programokkal, figyelemfelhívó kampányokkal már a versenyt megelőző hetekben készültek a vidám megmérettetésre. A megmozdulásnak köszönhetően idén közel 11 ezer ember koccintott egyszerre szerte az országban. A borvidéki településeken szervezett különböző rendezvényeknek köszönhetően a koccintáson résztvevők még sokáig élvezhették a helyi borokat, ismerkedhettek a borvidéki települések értékeivel.

Általában azt mondják, a kávé és a bor nem működnek jól együtt. Bár mondták, mondják ezt a csokoládéra, fagylaltra és sok másra is, de rendszeres kávéfogyasztóként, no és borkedvelőként kihasználtuk, hogy van egy sokdíjas barista a vidéken. Borászból is akad, a szekszárdi Kávé Házában mindig összefutunk velük. A feladatra találtunk is önkéntest hamar. Összehoztunk egy közös kóstolót.