Amikor megkaptam a meghívót, igazán megdöbbentem. Molnár Tamás, azaz a villányi Tamás Bátya emlékére szerveztek október 31-én borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban. Idén nyáron hunyt el, mindössze 58 évesen, betegsége következtében. Bennem csak most tudatosult. Az egyik első villányi borkóstolóm a pincéjében volt, a bor és történelem személyes tolmácsolásában senkit sem hagyott hidegen. Idén áprilisban a pécsi Portugieser Napokon még beszéltünk róla, hogy egyszer majd elmondja, mit gondol a borászatról, hogyan készíti a borait. Elkéstem.

A BorKultúra SzabadEgyetem októberi programja a szomszéd borvidék közeli, mégis sokszor ismeretlen borainak ígéretével nagy várakozással töltött el. A borokat Schmidt Győző, a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter elnöke, a Vitis Bt. alapító tulajdonosa, a Danubiana ügyvezető igazgatója és nem mellesleg a borvidék elnökeként is lelkiismeretesen és gondosan válogatta össze a kóstolandó borokat, a borok bemutatásánál részletesen beszélt a szőlő feldolgozási és borkészítési technológiákról melynek köszönhetően emelte a borkóstoló színvonalát. 

A cím rögvest igazságtalan, mert ott volt velünk zöldveltelini, portugieser, pinot noir és cabernet franc is. Csak a címadás ilyen kegyetlen műfaj, kevés a hely. Nem volt viszont kevés az érdeklődő a szegedi Filoxéra Borkoleszben, ahova a Pécsi Borozót hívták meg, bor és média tematikában előadást tartani. Előadni, vetíteni, tudományoskodni kevésbé szeretünk, inkább meséltünk és kóstoltunk ötvenedmagunkkal.

Egy nagyon kedves felkérést kaptam nemrég, a Palatinus Szálló rendezett évfordulós-születésnapos (40 éves a Danubius Hotels Group) partnertalálkozót. Amelyen pécsi borokat szerettek volna felszolgálni a vendégeknek. A még mindig erőteljesen Villány árnyékában tapogatózó Pécsi borvidéket ritkán éri ilyen megtiszteltetés (bár azért az utóbbi időben voltak, vannak alkalmak a bemutatkozásra, holnap is jön egy poszt egy másik ilyen eseményről), így próbáltam az ételekhez valóban jó borokat választani.

A szekszárdi pincék kincsei nyitották meg szeptemberben a Borkultúra SzabadEgyetem 2012/2013-as tanévét a PTE Illyés Gyula Karon. A program házigazdája ezúttal dr. Bodri István, a Faluhelyen található, toszkán szépségű völgyben elhelyezkedő Bodri Pincészet ügyvezető igazgatója és egyben a szekszárdi hegyközség elnöke volt, aki kellő szakértelemmel és humorral mutatta be a borokat. A rendezvényre érkezett 11 tétel mindegyike valóban különleges értéket képviselt, izgalmas kóstolási élményt nyújtott minden résztvevő számára.

Amikor kimondjuk a magnum szót, sokaknak Tom Selleck jut eszébe. Én azok közé tartozom, akiknek egyrészt Clint Eastwood Piszkos Harryként, másrészt a méretes borospalackok. Másfél liter kiváló bor, tőlünk nyugatabbra nagy presztízse van ezeknek a palackoknak, állítólag szebben, lassabban, harmonikusabban érik bennük a bor. Évente egyszer a Polgár Pincében szervezünk egy kis kóstolót, valami rögtönzött tematikával. Idén Kapronczai Balázzsal a magnumokra esett a választásunk, lévén a pince rendszeresen tesz el borokat ebben a méretben, 1995-ig visszanéztük őket, íme a tapasztalat. A pince mélyén felsorakozott magnum regiment hosszú estét jövendölt. Nyolc bort választottunk ki végül, amelyekről kétségtelen szubjektív véleményünk és az objektivitásra törekvõ borbírálat egybevetése után úgy véltük, jót tett nekik a magnum ereje.

A törköly – a finoman préselt szőlő héja, húsa, magva – az egyik legjobb pálinka alapanyag, ennek ellenére kissé hányatott múlttal rendelkezik. Sokan borászati hulladék-hasznosításként tekintettek a törkölypálinka készítésre, ebből természetesen silány minőségű, néha ihatatlan italok is készültek. A harci Brill Pálinkaház évek óta igyekszik visszahozni a törkölypálinka elismertségét, népszerűségét, legújabb céljuk a szekszárdi kadarka és bikavér törkölyök különleges ízvilágának bemutatása.

Tolna megye Svájcába érkezünk meg, amikor a lankás, kacskaringós úton elérjük Bátaapátit. A tiptop kis falu szívében található az Aponyiak egykori épülete, melyben ma is egy tradicionális és hatalmas múltra visszatekintő család üzemelteti a borrégió egyik legkiválóbb pincészetét. Ide érkezik a légvonalban sem túl közeli Tokajból Domokos Attila, hogy Erdélyi Árpáddal a Tűzkő Birtok igazgatójával megtalálják a tolnai és a tokaji pincészet kapcsolódási pontjait. A két tekintélyt parancsoló férfi bele is vág rögtön a beszélgetésbe, hiszen sok a közös téma.

Vannak borok, amelyek vakon is levehetünk a polcról. Ismerős címke, fajta rendben, az évjárat szinte érdektelen. Nem csak a boripar tömegtermékei hozzák ezt, de vannak olyan típuskedvenceink is, amelyek kisebb műhelyekben készülnek. A magyar éttermek jórészében a merlot rég és talán most is a Heimann Merlot-t jelentette. Már kapható a 2011-es évjárat.

Lassan kialakult a rendszere a kétheti baráti-szakmai kóstolgatásainknak, az apropó persze mindig néhány új bor, amihez hozzácsapunk pár kedvencet és arról kevesebbet beszélünk, ami a legfontosabb, hogy jó barátok között bort inni, beszélgetni. Jegyzetek születnek, hol több, hol kevesebb, most kedden szorgalmas voltam és talán csak egy bornál maradt el a szöveg. Amit a hajtás után mutatunk be, ott viszont jegyzetelhettem, mert mindannyiunknak volt véleménye.