A Pécsi Püspöki Pince csapata Kismartonban járt, és ha már arra jártak, természetesen végigkóstolták az eisenstadti Irgalmas Rend saját pincészete  által készített nedűket. A borok igencsak elnyerték a küldöttség tetszését, ezért hoztak is egy kisebb válogatást az aktuális tételekből. A mi szerencsénk pedig az volt, hogy ezeket meg is osztották velünk, így a cirfandlik után ismét a sógorok boraival ismerkedhettünk. Egészen pontosan három fehér és három vörös bor várt borklubunk tagjaira.

A Pécsi Borvidék és a cirfandli elválaszthatatlanok egymástól, az országban másutt nem is találunk cirfandli szőlőt (sajnos már Pécs környékén sem túl sokat…). A világban is nagyon ritka ez a szőlőfajta, egy kisebb szlovéniai területet leszámítva csak Ausztriában találkozhatunk vele. Bécstől mintegy 20 km-re fekszik Gumpoldskirchen, a település határában találhatóak a legnagyobb cirfandli (zierfandler) ültetvények. A kétezres évek elejéig volt is együttműködés a két település, a két borvidék között, évről-évre megrendezésre került egy nemzetközi cirfandli verseny is. Sajnos ez a kezdeményezés elhalt, mindenképpen érdemes lenne életre kelteni a kapcsolatot, és a cirfandlik megmérettetését is. 

Volt már szerencsénk egy osztrák zöldveltelini pároshoz, de igazán nem hagytak bennünk mély nyomokat. Igaz, hogy alsó-középkategóriás tételek voltak, most viszont lehetőség nyílt megkóstolni egy magasabbra pozícionált párost zoranka grazi tanulmányútjának jóvoltából. Amíg a többiek szorgalmasan okultak, kollégánk a kávészünetet átértelmezve a helyi Wein & Co kínálatát böngészte át, több érzékszervét is felhasználva hozott haza két tételt. Londonercsecsének amúgy is beígértük a múltkorjában a szebb folytatást.