Rendhagyó módon utaztunk egyet mi is, a keddi kóstoló borai is, Váraljára látogattunk el. Itt van ugyanis Szabó Laci pincéje, ahol a munkát is segítették, de utána meg olyan kakaspaprikást kaptunk, hogy győzték rá bontani a rozé és a vöröset. Kis útibeszámoló egy tolnai boros kiruccanásról.

Éppen egy évvel ezelőtt újult meg Szabó Zoltán hosszúhetényi pincéje és érdemes volt a kóstolóterem falainak a felöltöztetésével várni egy kicsit. A borász barátja, a festőművész Sas Miklós (aki nem mellesleg ex-Burzsoá Nyugdíjas) ötletétől vezérelve – no, meg a megbízó és művész közös gondolkodásából – hét kép született. Az biztos, hogy az alkotások nem kevés muníciót adnak majd egy-egy borozgatós beszélgetéshez.

A keddi kóstolók valahogy hullámzóan alakulnak mostanában, a múltkor kiemelkedően jó volt, két részben fértek el a sok jó borok, ezzel szemben a mostani rövidebbre sikeredett. Nem sokkal, de pontszámokban mindenképpen. Korrekt, tisztességes, olykor egész jó borok, egy-két (nem túlzottan) kiemelkedő kivétellel. Túlnyomórészt Szekszárd a pohárban.