Nemrég Szekszárdon jártunk, elsősorban egyetemi ügyeket intéztünk, első a munka, de azért útközben lecsúszott egy-két waffel a MOKKA Café & Waffel Barban, sőt beugrottunk Vesztergombi Csabához is. Mivelhogy még nem találkoztunk, amióta tavaly jelölték őt az Év Bortermelője címre.
Szívem szerint ott maradtam volna örökre. Szerintem ezzel mindent elmondtam, amit el lehet mondani, van, hogy a szó kevés, a gondolat elillan, az ember csak bámul maga elé és úgy érzi mégiscsak érdemes küzdeni, ha nem másért, hát az ilyen pillanatokért.
Sokunk erénye, de a legtöbb ember nem ilyen. Hiszen mindannyiunknak vannak gyengéi, olyan vágyott dolgai, amit az idő sürgetésével szeretne mielőbb elérni. Nos van egy szakma, mely művelői és igazán értői egészen biztosan birtokában vannak ennek az erénynek, ők a borászok…
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
