Az, hogy a rumok megítélése a hazai alkoholfogyasztók körében viszonylagos, aligha vitatható. Köszönhető ez az éjszakai életben vég nélkül a rummal (fehér) kólát elegyítő partiarcoknak, illetve annak, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az emberek jelentékeny része nem kedveli a kuglófba belesütött mazsolát. Holott, éppen ez utóbbi kapcsán feldereng emlékeimben egy egyetemista társam, aki a cimborájával rendszeresen sütőrummal melegítette a lelket a csütörtöki egyetemi partik előszobáiban; ízlések és pofonok!
Talán kevés olyan ital fogyasztható hazánkban, amellyel kapcsolatban annyi meggyőződéssel átszőtt sztereotípia keringene, mint a viszkivel. Hiszen ahogy meghalljuk a szót, elkezdenek a lelki szemeink előtt bólogatni az olajkutak, felzúg a mélyből a rétfúvós csapat és Jockey Ewing mosolya öleli vaspántként a pillanatot, amelytől Chuck Norris is idegessé válik. Aztán eszünkbe jut a viszkis, akinek egy ország szurkolt, majd a kóla, amely farmerunkra fröccsen, illetve az, hogy nem szeretjük.