Kérem Várjon!
Cikkek
Unortodox nagybor
Egy bor: Sebestyén Szekszárd Grand 2012
Győrffy Zoltán
2018 november 13.

A szekszárdi csúcsborokra is készült receptúra, közösségi alapokon készítette el a sorozat első négy példányát négy remek pincészet. A Szekszárd Grand a 2012-es évjárattal debütált a piacon.

A szekszárdi csúcsházasításról bővebben is írtunk korábban, most inkább egy konkrét borról írnék. A Sebestyén Grand egy ideje ott pihen már a bortartó állványomon, tartogatom az ilyen borokat mindig valamilyen különleges alkalomra. Ma hétfő van, egy átlagos este, de mennyivel izgalmasabb, hogy a nap végén ott vár egy bor, jelentős ígéretekkel tőle és hosszútávú bizalomkötvényekkel tőlem.

Amikor Szekszárd a könnyedebb, gyümölcsösebb és kedvesebb vörösök ígéretével tudja magához csábítani a huzatosabb poharazgatásra vágyó népeket, akkor ezek a borok bizony csak az ortodox Villány-hívő kritikusok megnyilatkozásait erősítik, miszerint ez itt csak Észak-Villány.

Legalábbis a felületes olvasás erősíti ezt, hiszen sokkal többen olvassák el majd a címkét és hátcímkét, mint ahányan valóban meg is kóstolják ezeket a borokat - köszönhető ez a minimum 50 eurós árnak, ami a legdrágább esetében a nyolcvanat is eléri.

Viszont ha megkóstolják, azt élik át, hogy nem olyan egyszerű ez a kérdés, az alkoholszint bizony nem mindennek megmondhatója. A Sebestyén Grand például olyan intenzív gyümölcsösséggel nyit, hogy a fafűszer csak nehezen tudja lekövetni. A gyümölcs persze érett piros bogyós válogatás, kissé szottyadt erdei gyümölcs, étcsokoládéba forgatott aszalt málna, szederszuflé. És van valami nem kiszálazható, de az illatban végig ott bujkáló virágos, behízelgő simogatás.

Jó, az alkohol már tetten érhető az elejénél, de végül is ez egy tizennyolc pluszos ital, belefér, hogy van benne szesz. Ami nem is zavar hosszan, kortyban például egész jól beleépül, nagyjából mindenből van benne elég sok, hogy ne lógjon ki semmi, ne szabaduljon el egyik véglet felé sem.

Az alapozás erőteljesre sikeredett, az alkohol és a hordó nem engedik kikacsintani a savakat, gyümölcsösséget, de a tannin meglepően simulékony, kedves, a korty telt, hosszú, tartalmas. Az biztos: alkohol, tannin és barrique allergiában szenvedőknek azért nem ajánlott.

Mondanám, hogy önmagában nehezebben elképzelhető, inkább komolyabb húsokhoz, mondjuk egy jól elkészített steakhez tudnám elképzelni, de így szólóban is úgy lecsúszik fél palack, hogy öröm nézni. Hát még elkortyolni.

Úgy kell nagynak lenni, hogy ezt ne élje meg fenyegetésnek mindenki, aki tőled kisebb. Hellyel-közzel itt sikerül is, masszív, de lélekkel bíró bort készítettek Sebestyénék. Kíváncsi lennék más évjáratokra is, talán 2012 nem a legreprezentatívabb, bár ahogy melegszik az idő, könnyen az lesz.

A Sebestyén Grand receptje 1/3-ad kékfrankos az Iván-völgyből, 1/3-ad merlot a Görögszóból, plusz 1/6-1/6 rész cabernet sauvignon és sagrantino. A bor 29 hónap töltött magyar tölgyfahordóban. Kevesebb, mint 800 palack készült belőle. Ennek egy része olyan éttermekben talált fogyasztóra, mint a Prime, Textúra, Borkonyha vagy Mák, a maradék a pincében pihen. Aki meg szeretné kóstolni, egy palackért 17.000 forintot kell kifizetnie. És akkor kap egy minimum 92/100 pontos bort.