Kérem Várjon!
Cikkek
Sétatéri dünnyögések
Három plusz kettő bor története
zoranka
2015 szeptember 24.

Voltunk bobozni a Mecsextrém Parkban. Megéheztünk, megszomjaztunk. És megvilágosodtunk, hogy most Pécsi Napok vannak, két helyszínen legalább, aznap épp három is akadt. Kanyar a Barbakán felé, séta a téren. Nagyjából két-három óra alatt több csalódás ért, mint tinédzserként a csajokkal, pedig az sem volt sétagalopp.

Az idén két fő helyszíne van a Pécsi Napoknak (ex-Örökség Fesztivál): a Sétatér és a Széchenyi tér. Miután az Europa Cantat után a kitelepült vendéglátósoktól szinte csak panaszt lehetett hallani a forgalomra, gondoltam, még egyszer ezzel a dupla megoldással nem próbálkoznak. De.

Elvileg a Széchenyi tér az egyetemi tér, itt éppen rajzfilmet vetítettek, a Sétatéren horvát nap lévén folklór ment a színpadon. Eddig ezzel nincs nagy gond, bár az egyetemistákat és városi ifjúságot a Zsolnay Negyedbe invitálták Pécs City Karneválra – ami szintén nem egy rossz ötlet, mármint a  karnevál. Viszont jó, ha hat csapat indult és ezernél nem többen látogattak el a negyedbe - a ráköltött sokmillió közpénz eredményes felhasználása enyhén szólva is vitatható. A Punnany Massif koncert viszont tényleg tömegeket mozgatott meg, bár az önmagában nem csinál fesztivált. De mifelénk nem szokás ezt szóvá tenni, nemhogy felelőst keresni, következményekről még nem is beszéljünk.

Az is zavar kicsit, hogy a pécsi fesztiválok visszatértek az egyenruhájukba, a sétatéri gesztenyefák alatt van bor, van falatozás, némi muzsika és a pécsiek ettől érzik jól magukat. Legyen június vagy szeptember, vagy bármilyen hó éppen. Lehet ezt így is, csak akkor ne legyen kulturhaupstadt meg turisztikai desztináció említés szintjén sem a városhoz kötve, mert ezekkel a rendezvényekkel még Kertváros ingerküszöbéig sem érhetünk el, nemhogy országos vagy nemzetközi figyelmet.

Nincs tematikus gasztrofesztiválunk, nincs borfesztiválunk, a fűszerünnep lehetett volna jó is, de nem lett végigjátszva, nincs igazi karnevál, nincs eredetiség, következetesség, türelem egy hosszabb távú koncepció mentén, amit évről-évre fejleszteni lehet. Kapkodás van, cserélgetjük a szervezőket, cégeket, embereket, meglátunk valamit és másoljuk, nem tetszik valami és elkaszáljuk. Az a szomorú, hogy lehetne jobb, lehetne szebb, eredményesebb, látványosabb, izgalmasabb, és pont ezért bánt, hogy leginkább semmilyen, szürke és lapos, pont ezért, mert szeretem ezt a várost és sokkal többet érdemel.

De borról akartam beszélni, előtte ennivalót kerestünk, a lacikonyha-lángos-kürtöskalács szentháromságon túl alig akadt kínálat a téren, street food forradalom van Magyarországon? Ennek ide nem igazán jutott el a híre… Vagy csak nem tudják kifizetni a kicsik a bérleti díjat, nem tudják kitermelni a költségeket? Mindenesetre egy füstölt lazacos szendvics volt a legkreatívabb megoldás, erre fehérbort szerettünk volna inni. Nem sokat, egy-két deci csúszott volna le, de három próbálkozásból három bor akadt fenn a rostán.

Tényleg azt hiszik a borászok, hogy itt a téren tényleg mindegy és ki lehet hozni a szar borokat, kiüríteni a pincét és megszabadulni a beragadt készletektől? Tisztelet a kivételnek, de ez az este ezt mutatta. Vagy mi, fogyasztók vagyunk igénytelenek és mindent megiszunk, amit a poharunkba öntenek, csak alkohol legyen benne és ne kelljen pluszban fizetni az üvegpohárért, mert jó az műanyagban is? Hol van még ilyen alacsony igényszintű fesztivál? Ugyanezen a hétvégén Szekszárdon volt borfesztivál, a pécsi kultúrmegmondók elmehetnének oda tanulni. Lehet ám és nem is szégyen.

Három pincénél kértünk ki három fehérbort. Nem egyszerre, de csalódás csalódást követett. Volt közte helyi kis pince, helyi nagyobb pince és badacsonyi neves pincészet is. Az előbbieknél a 2014-évjáratot kóstoltuk, még az gyengébb évjárathoz képest is vagy oxidált vagy túlkénezett borokat kaptunk. A balatoni pince viszont 2013-as olaszrizlinget mutatott, ez háborított fel leginkább, hiszen szó szerint ihatatlan volt, ha én a Szeremley nevet viselném, ezzel a borral nem mernék emberek elé állni. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az árlistán 250 forintos bort háromszázért mérték ki és mindeközben olyan fancsali arccal, mintha egy keresztre feszítést rendeltem volna.)

És ezek után végképp nem értem a pincék lázadását (vagy pont ezért értem?), hogy miért vannak kereskedők is a téren. Hát éppen azért vannak ott és azért lett rövid idő alatt is törzsközönségük, mert kedvesek és jó borokat adnak. Pont, ennyi.

Volt aztán még egy Linbrunn Chardonnay 2014-ből, ami érdekes módon mégis tiszta volt és nagyon korrekt, másutt meg egy Lisicza 2015-ös rozé, kifejezetten jólesett a friss, gyümölcsös újborossága. Hogy a plusz kettőről is említést tegyek.

Biztos törpe kisebbség vagyok a véleményemmel, lehet sznobozni és fintorogni, hogy a népnek ez pont jó, ennél nem kell több és ez a jó. Szerintem meg nem. De nem tudjuk meg, amíg nem tesszük másképpen. Az egész városi fesztiválkoncepció biztos nagyobb falat, de annyit addig is lehetne tenni, hogy tisztességes borokat kapjunk a poharunkba?


Fotó: Pécs City Karnevál

Legolvasottabb
Legfrissebb
Programajánló
2018. November
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
2018. 11. 10. 16:00 - 0:00
Jókai Rendezvényház Pécs, Jókai tér 6.
2018. 11. 10. 16:00 - 23:55
Bock Pince Villány, Batthyány u. 15.
11
12
13
14
15
16
17
18
19
2018. 11. 19. 18:00 - 21:00
Balkán Bisztró Pécs, Ferencesek u. 32.
20
2018. 11. 20. 18:30 - 20:55
CEWI (Hotel Zenit) Budapest, Apáczai Csere János u. 7.
21
22
23
2018. 11. 23. 9:00 - 18:00
Bock Pince Villány, Batthyány u. 15.
24
2018. 11. 24. 8:00 - 18:00
Villányi borvidék Villány, Több helyszínen
25
26
27
28
29
30