Kérem Várjon!
Cikkek
Rizlingimádók éjszakája
Variszkusz-vertikális
Bertalan György
2020 március 11.

Igazán különleges élményben lehetett részük azoknak, akik egy tél végi hétfő estén ellátogattak a Bártfai vendéglőbe. Nem kevesebb, mint tizenegy rajnai rizlinget kóstolhattunk meg különböző évjáratokból a Borsmenta által szervezett, több mint egy évtizedet átölelő bemutatón, hogy aztán ráadásként négyféle kiváló vörösbor is kerüljön a poharakba.

Több oka is van annak, hogy szeretek Bácsi Zoltán kóstolóira járni. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy kivétel nélkül mindig remek borok kerülnek elő, ám ez még nem minden. Zoli azok közé tartozik, akiket hosszú órákon át élmény hallgatni. Árad belőle az élet, a szőlő és bor feltétel nélküli szeretete, és elhisszük neki, hogy ez a hármas szerves egységet alkot, egyik értelmezhetetlen a másik hiányában. Ő maga az élő példa arra, hogy sosincs késő rádöbbenni erre, hisz élete jelentős részét a dűlőktől távol, az üzleti szférában töltötte.

Bácsi Zoltán és barátja/tettestársa, Urbán Zsolt számára az izgalmak egy nagy elhatározással, harmad-hektárnyi szőlővel és Szentesi József hathatós támogatásával vették kezdetüket. A Nadapon 2008-ban vásárolt területen rajnai rizling termett, és azóta is ez a fajta jelenti a Variszkusz Pince kínálatának gerincét. A kóstolón elsőként kínált 2016-os pezsgő is rajnaiból készült, és 33 hónapot töltött finomseprőn. Kellemes íz és gazdag habzás jellemzi ezt a tételt, melyből összesen mintegy 3000 palack készült.

Ezt követően a csendes rajnai rizlingek sora következett, méghozzá időutazásra indulva, 2018-tól visszafelé haladva. Az első bor acéltartályban, fajélesztővel erjedt, a tőketerhelés jellemzően 1,5 kg körül alakult. Ez utóbbi a korábbi években is mérvadónak tekinthető, ám 2018 előtt a borok spontán erjedtek.  Ahogy tételről tételre távolodtunk a jelentől, két meglepő és örvendetes dolgot tapasztaltam. Az egyik, hogy milyen fiatalosak, intenzívek és élők a borok. Ha hatott is rájuk az idő, az csak pozitív értelemben vehető.

A másik pozitív csalódást az okozta, mennyire változatosak a borok, mennyire szépen tükrözik az évjáratokat, függetlenül attól, hogy ugyanazon a területen termett rajnai rizling fajtaborokat kóstoltunk. Hol a finom petrolosság került előtérbe, hol a diós illat. Akadt harsányabb és kissé visszafogottabb is, és persze az eltérő cukormennyiség is befolyásolta az összhatást. Mindemellett elmondható, hogy a bő egy évtizedet átfogó sor minden eleme élő és élvezetes volt. Az egyetlen negatívum, amit elmondhatok, hogy több évjárat esetén is a féltve őrzött, utolsó palackok kerültek felbontásra. Külön köszönet illeti Zolit azért, hogy ránk áldozta ezeket a kuriózumokat.

A Bártfai étterem étlapjáról válogatott kellemes vacsora után rátértünk a vörösborokra. Az este második felvonása egy 2017-es cabernet franc-kékfrankos házasítást (50-50%), egy hasonlóképp fele-fele arányú csókaszőlő-pinot noir cuvée-t, egy 2015-ös pinot noir fajtabort, majd végül egy 2016-os, 100% csókaszőlőt tartogatott számunkra. A tapasztaltak alapján bátran kimondható, hogy a Nadap a kékszőlők és a belőlük készülő borok számára is ideális termőterületet jelent.

Az időutazás végeztével visszaröppentünk a jelenbe, de páratlan élménnyel gazdagodtunk. Őszintén remélem, hogy nagyjából tíz év múlva újra részt vehetek egy ilyen kóstolón, ahol a 2020-2030 közti évjáratokat tanulmányozzuk. No persze addig is keresem a Variszkusz borokat, és olvasóinknak is ugyanezt tanácsolom. A szívvel-lélekkel és kiváló érzékkel készített borok Bácsi Zoltán szerint egy megvalósult álmot jelentenek palackba zárva. Pont ilyen szép álmokat kívánok mindenkinek.

Címkék
Legolvasottabb
Legfrissebb