A négy napon át zajló, afféle felvezető masterclass maraton alatt olyan témák, pincék, borvidékek vonultak fel, mint Grgić, Krauthaker, Nikolaihof, Chateau Mouton Rothschild, Champagne Charles Heidsieck, Boškinac, Postup, Grenache és még sok hasonló. A mesterkurzus-sorozat utolsó napján volt lehetőségem egy órában beszélni a Villányi Franc-ról, azaz 6 bor segítségével a Villányi borvidékről. A mintegy 30-40 fős közönség a hasonló eseményeken megszokotthoz képest igencsak interaktív és kérdező kedvű volt. A 6 bor közül leginkább a Ruppert, valamint a Gere Tamás és Zsolt lett közönségkedvenc, ez utóbbiak a következő két napon standdal is jelen voltak a rendezvényen, az egyetlen meghívott magyar pincészetként.

A Grand Tastingnél van régebbi, van nagyobb borfesztivál Horvátországban, de az kétségtelen, hogy ez a rendezvény fókuszál a leginkább a minőségre. A Lauba galéria hatalmas belmagasságával, és méretes csarnokával ideális helyszínnek bizonyult. A kóstolónapokon 150 kuna, azaz 6000 forint volt a napijegy, amiből 40 kn (1600 forint) levásárolható volt a helyszíni pop-up vinotékában, ahol a kiállító pincészetek boraiból lehetett szemezgetni. Jó ötlet, sok bor kelt el.

A jól megtervezett bejárásból persze semmi sem lett, elég összefutni egy-két ismerőssel és máris borul a menetrend. Igyekeztem az elején gyorsan és hatékonyan, egyedül bejárni a legtöbb, számomra kevésbé ismert pincészetet. Így kezdtem az isztriai Dobravac pincénél, akik Rovinjban tevékenykednek. A Suite 2016 egy könnyed malvazija istarska, a Sonata 2015 ugyanennek a fajtának egy feszesebb, ám testesebb formája. A harmadik fehér 20 % chardonnay-t is tartalmat, a Simfonija 2009, ez már kvázi narancsbor, héjon erjesztett, hordós érlelésű, vastag, masszív bor.

A következő pincészet a szlovén Marof, akiknél régebben igencsak jó olaszrizlingeket és kékfrankosokat kóstoltam. A Marof Grand Vin sorozatot hozták, ami a dűlőszelektált tételeket tartalmazza, kicsit hiányoztak a bevezetőbb, könnyedebb borok. A Bodonci Sauvignon Blanc 2015 volt talán a legélénkebb, frissebb, vibrálóbb tétel, a Kramarovci Chardonnay 2015 egy klasszikus hordós chardonnay, míg a Bodonci Laški Rizling (Olaszrizling) 2012 nekem kicsit már túl volt a legszebb formáján. A Mačkovci Modra Frankinja (Kékfrankos) 2013 előző, 2011-es évjárata volt az általam eddig kóstolt legszebb szlovén ékfrankos, a mostani tétel még nagyon fiatal, nyers is kissé, de jó anyag, van benne potenciál.

A szomszéd pince volt a kiállítás egyik kiemelkedő pontja. A szerb Matalj Pincészet Negotin mellett található, a bolgár határhoz közel. A Sauvignon Blanc Terasa 2015 minden fajtakaraktert hoz, de sokkal rétegzettebb, ásványosabb, hosszabb bor. A legszebb, legizgalmasabb SB volt, pedig nem egyet kóstoltam. A Chardonnay Terasa 2015 egyensúlyos, rendben van, ahogy a Kremen Cabernet Sauvignon 2015 is, gyümölcsös, jól megformált, jóivású vörösbor. A csúcs a Kremen Kamen Cabernet Sauvignon 2013, egy nagy bor, hogy nem nehéz, nem túlsúlyos, megvan benne minden, pont annyi, amennyi kell és már most elegáns pedig még csak útja elején jár.

Vissza a horvátokhoz, vissza Isztriára. A Radovan Pincét eddig nem igazán ismertem, a 2015-ös malvazija még mindig nagyon jól tartja magát, kerek és ivós. A Refošk is korrekt, könnyed vörös volt, jó savakkal. Hasonlóképpen jártunk a Veralda standon is, bár talán a malvazija picit filigránabb volt, a refošk viszont hozta a formát.

Krešimir Ivančićnál (Plešivica) új arculatú borokat kóstoltunk először, volt egy sur lie, kicsit cserérzetes Chardonnay 2015 aztán egy Griffin Single Vineyard 2015 (ami valójában egy öreg ültetvényről származó rizlingszilváni), no meg egy Dark Side, azaz egy érettebb, 2015-ös portugieser – jó volt, tényleg. Két pezsgő fért bele a sorba, a Lady sec, a Zero natur brut, az első populárisabb, a második finomabb.

A nap egy nagy felfedezése a Sladić pincészet volt. A skradini, azaz dalmát borászat remek helyi fajtákat mutatott be, friss debit, héjon tartott maraština a fehérek közül, plavina-lasina rozé, majd ugyanez vörös cuvée formájában is. A lasina egyedül valahol a kadarka vonalán mutat egyedi jegyeket, déli vörös létére egész éttetsző, jó savú és könnyed bor. A tribidrag még hordó minta volt, de van benne jövő. Izgalmas, tiszta, arányos borok, sajnos elfogytak, mire a vinotékához értem, de beszerzésre írtam fel magamnak.

Az isztriai Deklić pincészetet egy testvérpár vezet, a 2016-ös friss malvazija nagyon tiszta, gyümölcsös bor volt, a chardonnay hasonlóképpen jó, tartályos, üde bor. A 2015-ös teran is tetszett, a borászoknak is gondolom, hiszen aznap lett nyilvános: az Európai Bizottság a szlovén-horvát teran névhasználati vitában a horvátoknak adott igazat, akik ezentúl is használhatják a teran fajtanevet boraikon.

Még egy pincét és egy bort emelnék ki csupán. A Gracin pincészet által készített Babić 2013 a fajta talán legkiemelkedőbb (és valószínűleg legdrágább) példánya több éve, Leo Gracin azonban új szintre vitte, hiszen Vedran Kiridžija pelješaci termelővel közösen alkotott egy bort, babić és plavac mali házasítása, azaz két borvidék két tipikus bora. A Kontra nevet viseli a 2012-es házasítás, igazán tartalmas zárása volt a napnak.

A választék tényleg parádés volt, talán a két nap se lett volna elegendő mindent végigkóstolni, még azt a harmincat sem volt idő alaposan lejegyzetelni, ahol kóstoltam. Viszont öröm látni, hogy egyre több harmonikus dalmát bor készül, hogy frissebbek a fehérborok, tisztábbak a vörösök, hogy az isztriaiak nem álltak le és haladnak tovább a malvazija plusz teran útján. Közelebbieket most nem nagyon kóstoltam, a kontinentális részekre gyakrabban jutok el.

Több mint egy évtizede követem aktívabban a horvát borkultúra alakulását, vannak borvidékek, amelyeket jobban, vannak, amelyeket kevésbé ismertem meg ez idő alatt, de látható a fejlődés. Abban is, hogy létrejött egy ilyen típusú fesztivál.

Saša Špiranec, a Vinart Grand Tasting kitalálója és főszervezője szerint egy olyan helyet szerettek volna létrehozni, ahol évente egyszer összejöhetnek a borászok, a borkereskedők, étteremtulajdonosok, sommelier-k, és az érdeklődő fogyasztók is. Ez elsősorban szakmai fórum, ami természetesen nem zártkörű, de igyekeznek megőrizni a „nem tömegrendezvény” jellegét.