Kérem Várjon!
Cikkek
Párizs megér egy misét!
Bor, kultúra, Párizs
Ercsey Dániel
2020 március 14.

Kultúrtörténet és múzeumok, sajtok és borok, úgy jártam Párizsban, hogy eszenciává sűrítettem, miközben a kötelező látnivalókat lehetőleg kihagytam. Szubjektív ajánló következik - nem kell aggódni, azért bor is lesz benne…

Emlékszem, amikor először került a kezembe Merle Francia históriája. Érettségire kaptam keresztapámtól, IV. Henrik korának a történetét egy másik Henriktől, ettől a rendkívül jó humorú és teljesen frankofón úrtól, hogy aztán le se tudjam tenni, míg el nem jutottam az addig megjelent fordítások végéig. Azt hiszem akkor értettem meg a legendás “Párizs megér egy misét” értelmét, bár a városba már sokkal korábban beleszerettem. Ha ugyanis az ember szüleinek törzshelyei vannak Párizsban, akkor az gyerekként az embernek is természetessé válik. Így vált a részemmé Párizs már nagyon hamar, hamarabb mint Budapest.

Fotó: szerzőnk és Olivier Delay

Most pedig az a megtiszteltetés ért, hogy bírálni hívtak a Vinalies International nevű nagy nemzetközi borversenyre, ami hírhedt szigoráról és a szervezők által támasztott szakmai kritériumok betartásáról. Reggelenként borbírálat, ha végeztünk ebéd, utána általában szabad délután, esténként pedig szervezett program, amin vagy részt vettem, vagy magamnak szerveztem helyette valamit. Így állt össze az az egy hét, amit Párizsban töltöttem és aminek dicstelen hazatérés lett a vége, ahelyett, hogy Elzászban és Madridban dolgoztam volna tovább, ahogy eredetileg terveztem. No de vágjunk bele, hová is menjen az ember Párizsban…

1. Musée d’Orsay

Az egykori Szajna-parti pályaudvar nem csak a festményei, de a szobrai miatt is érdekes. Persze mindenki az emeleti Van Gogh, Gauguin és Matisse képekért van oda, de a francia akadémiai festészet nagy alakjai is ki vannak állítva, valamint belefutottam egy rendkívül érdekes Art Nouveau bútorkiállításba is! A könyvesboltjuk sajnos számomra a legdurvább csapda, most sem jutottam ki egy művészeti album nélkül. Az épületben több kávézó is működik, viszont a kávé minősége inkább csak közepes.

2. Opera

A párizsi opera legendás, főleg, hogy kettő is van belőle, így aki nem készül fel, az lehet, hogy nem a megfelelőbe indul el. Ottjártamkor az Yvonne volt színpadon, számomra kissé modern, ám így is élvezetes előadással, no meg az elmaradhatatlan Chagall képekkel a kupolában. (Aki a darabra kíváncsi, annak jelzem, hogy éppen itthon is játsszák, igaz, nem az operát.)

3. Au Pied de Cochon

A csülökhöz címzett étterem igazi klasszikusa a városnak, a Les Halles mellett. Több emeleten készítik a vendégeknek az általuk klasszikusnak gondolt francia fogásokat, minket is a szervezők hoztak el ide. Az ételek minősége közepes, a kiszolgálás lassú. Igazi turistacsapdává vált a hely.

4. Institut du Monde Arabe

Ikonikus épület, gyerekkorom óta csodálom. Általában egy mentateára szoktam beugrani a földszinti kávézóba, de a szakadó eső miatt most kivételt tettem és megnéztem mind az állandó, mind az időszaki kiállítást. Az egyik legjobb párizsi programom volt! Al Ula az iszlám előtti hellenisztikus arab királyságairól szóló tárlata olyan dolgokra hívta fel a figyelmem, amiről még sosem hallottam!

5. Keleti sütemények

Sajnos a kedvenc arab édesség boltom zárva volt a Latin negyedben, de miután ittam egy tényleg jó kávét a Finn Intézet rejtett kávézójában, elzarándokoltam a Maison Aleph-be, ahol pisztáciás, jázminos és kardamomos süteményekbe és damaszkuszi rózsavízbe fojtottam bánatom. Mindkét helyet a Tokaji Borlovagrend helyi tagjának, Olivier Delay-nak köszönhetem, el is kísért, így tudtunk egy jót beszélgetni a legújabb projektjéről, amiben elvakult kóstolóknak a terroir mibenlétét igyekszik megtanítani borokon, csokoládén, kávén és teán keresztül! (Nézzetek utána ti is a The spirit of Terroir blognak!) Végül - bevallom - annyira vágytam gyerekkorom ízeire, az algériai süteményekre, azon belül is a Kalb el louz rafinált grízes-mandulás-narancsvirágos aromáira, hogy metróra pattantam és meg sem álltam az El Andalousia csempével kirakott kicsi boltjáig!

6. Cabaret Sauvage

Nem ért még véget az orientális ajánlóm, lévén eljutottam a külvárosban található Cabaret Sauvage-ba is, ahol algériai zenészek a Casbah, Mon Amour-t adták elő. Csodás volt, amit csak megkoronázott a város legjobb falafel szendvicse a belvárosi L’As du Fallafel-ben.

7. Esti zenés vacsorák

A szervezők volt, hogy a La Coupole-ba vittek minket vacsorázni, ahol József Attila és ha minden igaz Károlyi Mihály is gyakran megfordultak egykor. Vajon itt született ez a vers is?

Párizsi anzix

A patron sosem kelt föl reggel,
Párizsban Jeanettek a Berták
s borbélynál is vehet az ember
főtt spenótot vagy égő gyertyát.
A Saint Michelen végig hatvan
meztelen nő dalol az éghez
s a Notre Dame: belül hideg van,
felül öt frankért rám lenézhetsz.
Az Eiffel-torony éjjel eldől,
bebúvik paplanos ködökbe,
ha lány vagy, megcsókol a rendőr
s az illemhelyen nincs ülőke.

1927. ápr. 8.

Itt BYOB buli is volt, én egy 2009-es Dereszla 6p Aszúval örvendeztettem meg az asztaltársaságomat, libanoni és francia barátaimat, valamint Dominique Leboeuf zsűrielnökömet és a chilei popsztárt, Pablo Ugartét és feleségét.

Egy másik este aztán igazi párizsi revüre vittek, a Paradis Latin-ba, ahol a legújabb revüt, a “paradicsommadár” címűt tekinthettük meg némi Champagne és egy bűnrossz cassoulet társaságában. Először voltam ilyen helyen, de rögtön kiderült, hogy több kollégának volt nagy élmény anno a Folies Bergère, még Michel Gyarmathy igazgatósága idején, aki ingyen engedte be a magyarokat a revüre, csak beszélgetni akart velük előtte. Balassagyarmat híres szülötte verseket is írt Párizsban, méghozzá magyarul!

8. Borbár

A borbárok Párizsban sokkal kevésbé népszerűek, vagy inkább egészen mást jelentenek, mint Budapesten. Kevesebb bor, több zene, éjszakába nyúló bulik DJ-vel, vagy sokkal jobban tematizált megoldások, mint az én kedvencem esetében is. “A tehén a szőlőben” egy olyan borbár, ahol egyrészt vásárolni is lehet bort, nem csak fogyasztani, másfelől a bor és a sajt kapcsolatát vizsgálják. Az ember leül, megkérdezik mit inna, milyen típusú borra vágyik, aztán a bor mellé 2-3 féle sajtot hoznak kóstolni. Ha valamelyik párosítás elnyeri a tetszésünket, a bor mellett a sajtot is megvásárolhatjuk távozáskor. Minden ott töltött másodpercet élveztem!

9. Eric Frechon

A végére hagytam a Bristol élő legendáját, a három Michelin csillagos séfet, aki a gálavacsorát készítette. Elképesztő pezsgők, csodás ételköltemények, életem legjobb sajtja, csodás bor-étel párosítások. Nem azt mondom, hogy ez a legolcsóbb módja egy párizsi vacsora elköltésének, de minden pillanata megéri!

Ami a párizsi borverseny, a Vinalies eredményeit illeti, gratulálunk az idei magyar díjazottaknak! Ha pedig Párizsban járnak, keressék fel az általam ajánlott helyeket, vagy fedezzenek fel újabbakat és számoljanak be nekünk róla!

Legolvasottabb