Az első meglepetés a tónál várt, ami Soltvadkerttől két perc autóval, vagy tíz perc biciklivel. A strandot alaposan felújították, árnyékoló vásznak a homokos fövenyen, napozóboxok, vízimentő, árnyas fák és karbantartott pázsit, a büféknél normális székek, tiszta mosdók, egészen Európában éreztem magam, főleg, amikor az első hot-dog mellé kértem egy pohár bort és kiderült, hogy csak helyi bort tartanak, így esett a választásom egy Font fahordós generosára, nem is bántam meg!

Fotó: Ercsey Dániel

A strand hátsó bejárata mellett van egy kemping, onnan béreltük a bicikliket, amivel betekertünk a híres cukrászdába, ahol bár a Trianon100 süti nem volt rossz, a csapat mégis egy kicsit csalódott, leginkább a mogyorós-csokikrémmel töltött Ischler miatt, hiába ez az eredeti recept, vagy valami ehhez hasonló, mindenki lekvárt várt töltelékként.

Fotó: Ercsey Dániel

A kisvárost körbebiciklizve a régi zsidó temetőre is rátaláltunk, korábban nem is tudtam, hogy itt működött talán legtovább, egészen 1956-ig jesiva, vagyis vallási iskola. A helyi közösség a gazdagságát ugyanúgy a borkereskedelemből szerezte, mint tokaj-hegyaljai társaik.

Fotó: Ercsey Dániel

“…a felszabadulást követő években je­sivák működtek a fővárosban… a Do­monkos utcai Árvaházban és a Hű­vösvölgyi, Hidegkúti úton. Vidéken volt Hajdúhadházon, Nyíregyházán, Pakson, Soltvadkerten, Makón voltak jesivák. Ezek a jesivák azonban az elvándorlás, valamint az egyházi iskolák államosítása miatt megszűntek. A paksi és soltvadkerti működött leg­tovább. A Moskovics rabbi vezette paksi jesivában 50-60 pesti fiú tanult, míg Soltvadkerten ugyanennyi vidéki bó­cher Jakobovics Simon Jechezkél rabbi (1902–1983) vezetésével. Visszaemlékezések szerint a soltvadkerti jesiva magasabb szintű képzést nyújtott, így onnan lehetett volna számítani egy új rabbigeneráció meg­születésére. Azonban 1956-ban meg­szűntek ezek is: a diákok valamint Jakobovics rabbi külföldre távo­zott.” /Egy elveszett rabbi generáció nyomában - Az óbudai zsinagóga honlapjáról/

Alföldi táj a tó és a település között (fotó: Ercsey Dániel)

A borászatok közül Frittmannék a legismertebbek, aludni is lehet náluk, de a vinotéka is viszonylag tág nyitjatartással üzemel, kóstolóra is be lehet jelentkezni és érdemes is, a választék széles, a borok jók, nem hiába volt Frittmann János az Év Bortermelője 2007-ben.

A Frittmann borászattal szemben működik Soltvadkert legjobb kozmetikusa, ezt a feleségem és a lányaim is megerősíthetik (fotó: Ercsey Dániel)

A Font család szintén magabiztosan hozza a szintet, nem csak a parti büfében, de a kisboltban is, hozzájuk is be lehet menni borért, ahogy persze szinte mindenkihez, csak érdemes előtte tájékozódni a nyitvatartásról. Innentől pedig sorba jöttek a meglepetések! Az első a Lantos Borház volt, ahol nem csak egy jót beszélgettem Lantos Szabolccsal, de az is gyorsan kiderült, hogy a borok mellett a környék, de talán az Alföld legjobb kávéját ők főzik!

Fotó: Ercsey Dániel

Érdemes lesz rájuk odafigyelni a jövőben, mert megvan a családban a kellő nyitottság és innovációs készség mellett az a fajta lokálpatriotizmus is, aminek az egyvelegéből nagyon jó dolgok születhetnek, nem csak a borok, de bizony a gasztronómia terén is! A borbár ráadásul hiánypótló, tényleg be lehet ülni hozzájuk egy szörpre, egy kávéra, egy pohár borra, a bicikliúttól sincsenek messze, szóval ne hagyja ki senki a lehetőséget! (Itt egy jó interjú Szabolccsal, olvassátok el ezt is!)

Lantos enteriőr (fotó: Ercsey Dániel)

Galántaiékat úgy egy évtizede ismertem meg, amikor még a DunaBor magazint szerkesztettem, most is jó kövidinkát kóstoltam tőlük, de az azóta a protestáns temető felé a Petőfi Sándor utcán kinőtt Galambos Borház is ígéretes, a kóstolóterem már szép, a borok többsége a villámlátogatásom alapján még folyóborként kerül értékesítésre, de egy kis odafigyeléssel ők is izgalmas szereplői lehetnek a minőségi borpiacnak.

Szőlő a bicikliút mellett (fotó: Ercsey Dániel)

A végén pedig jött az igazi meglepetés, először a negatív oldalon, hiszen a négy nap alatt sajnos nem találtunk egyetlen olyan éttermet, büfét vagy kifőzdét sem, amit szívesen ajánlanék, pedig próbálkoztunk becsülettel, másfelől viszont kaptunk egy tippet, talán nem is annyira titkos ez az információ, de nekem még új volt, hogy az Eifert Borházban, a már emlegetett zsidó temető közelében, feltétlenül vegyek egy palack cabernet francot. Megtettem és milyen jó, hogy megtettem! Ide is érdemes odatelefonálni, mert nincsenek állandóan ott, az árakon viszont, ahogy Soltvadkerten ez gyakran megesik, még a feketeöves borrajongók is meg fognak lepődni!

Kilátás a tóra (fotó: Ercsey Dániel)

Kóstolási jegyzetek, avagy egy találomra választott soltvadkerti hatos pakk:

Frittmann Frisecco (Irsai Olivér, gyöngyöző, száraz)

Intenzív felhabzás, közepes buborékmérettel. Fajtajelleges illat, muskotályos hangulat. Könnyed, friss, gyümölcsös, igazi nyári sláger, a korty végén frissítő zöldalmás karakterrel. Jól behűtve az igazi! 84/100 pont

Az első öt bor (fotó: Ercsey Dániel)

Galambos Kard (generosa, az évjáratot nem találtam meg a címkén)

Citrusos illat. Közepes test, kerek savak, szájban körte és barack. Selymes textúra, egy kis feszességet hiányolok, mintha hiányoznának a kontúrok. 79/100 pont

Galántai kövidinka 2019

Visszafogott illat, fehér húsú gyümölcsökkel, pici sárgadinnyével, almával. Könnyed, csilingelő savakkal, almával, citrommal a szájban. Jól iható, jó értelemben vett fröccsbor, ami pincehidegen az igazi! 84/100 pont

A strand tényleg szuper lett! (fotó: Ercsey Dániel)

Lantos rosé cuvée 2019

Visszafogott, egyáltalán nem tutti-fsuttis illat cseresznyével. Kóstolva könnyed, jól iható, feszes savakkal és a piros bogyós gyümölcsök mellett egy kis rafinált fűszerességgel. A korty végén meggymagos kesernye. 82/100 pont

Font kékfrankos 2019

Halvány rubin szín, cseresznyeszörpös beütés. Illatában meggy és cseresznye, dzsúzos karakter, kerek savak, selymes textúra. Rendkívül jól iható, igazi gyümölcsbomba, kellemes fanyarsággal. Jól behűtve nagyon csúszik! 85/100 pont

Egy kis segítség a Google Earth közreműködésével

Eifert cabernet franc 2018

Halvány rubin szín. Illatában keleti fűszerek, szegfűszeg, szantál, mögötte pici szilva, meggy. Könnyed, mégis van tartása és mélysége is a kortynak, szuper savakkal, szép fűszerkészlettel, elegáns gyümölcsösséggel. Gond nélkül elfogy az üveg, mégis igazi terroir-bor. Szuper! 88/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel