Kérem Várjon!
Cikkek
Minden évben
Nekem ez a restart
Győrffy Zoltán
2015 január 20.

Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk. 

És igen, mindig bontunk pár palack bort is. Szoktam főzni is, most elővadásztam pár régi receptet a netről, macedón janija és szerb kapama volt a tálakban - legközelebb azért a tradicionális konyhát kicsit megfűszerezem, a népi konyha számomra elég fűszerszegénynek bizonyult. Tamás és Csilla sütöttek nekünk is csesznicát, volt benne egy dinár is elrejtve, senkinek nem tört bele a foga.

Buhač Graševina 2014 (Horvátország)

Egy fiatal bor Ilokból (Szerémség), bemelegítésnek. A pincészetet nagyon korrekt, és ráadásul rendkívül jó áron mért merlot és cabernet sauvignonjai tették ismertté. Ez a bor a legszebb sauvignon a friss olaszrizlingek között, mondhatnánk, illataiban annyira erős a zöld füves, bodzás, csalános illatvilág. Mindazonáltal nagyon korrekt bor, határozott savérzettel és friss gyümölcsösséggel, icipici kesernyésséggel. Tiszta és lendületes, ha így mutatkozna minden fehér 2014-ből, már boldog is lennék. 84 pont, ***+

Spasić Tamnjanika 2013 (Szerbia)

Erről a borról nem is olyan rég, tavaly nyáron írtam már, nem szaporítom a szót, ott elolvasható minden fontos, most sem nagyon mondhatnék mást. A pincészet zászlósbora, van egy szelekciójuk is, az is érdekelne, mit lehet többet kihozni a tamjanikából. Ez a tétel kicsit kezdett fáradni, így most 84 pont, ***+

Aleksandrović Trijumf Gold 2012 (Szerbia)

Az egyik legszebb szerb fehérbor, a Decanteren ezüstérmet kapott. Citrusok, bodza, őszibarack és trópusi gyümölcsök. Zöldfűszerek, elsősorban menta. Vastag struktúra, rétegzett bor, szépen nyílik, szépen fejlődik. Jó savak a háttérben, érett citrusokkal, kis krémesség dobja meg, vanília és épp csak érezhető krémkramell. Sauvignon blanc, 10 % pinot banc és 5% rajnai rizling kiegészítésével. Személyes kedvenclistán. 90 pont, *****

Vinařství Galant Tramín Červený 2013 (Csehország)

Ez érdekesség Martin barátomtól, a családi pincészetük pár borát nemrég kóstoltuk együtt, pár palackot kaptam itthonra is (jó villányi, szekszárdi vörösökkel háláltam meg). Félszáraz piros tramini, lehengerlő rózsás illatossággal, kortyban talán szerényebb, visszafogottabb. A kilenc gramm cukor elég sok édesérzetet nyújt, még a 7 feletti sav sem billenti vissza. Tud népszerű lenni, 85 pont, ****

Zaro Refošk 2009 (Szlovénia)

Gyümölcsös, jóivású, elég egyedi, ez a refošk, ahogy ráfordultunk a vörös körre, máris egy jó borral indítottunk. Kerek és édes gyümölcsök, szilva, meggy, málna. Tannin nem nagyon sok, viszont jó savak és hosszú korty. Nálam ez a fajta mindig bejön, na jó, ittam már valóban gyengéket, de ez most nem volt az. 86 pont, ****

Egy kis szünetet kellett tartani, Dusán itt már kiszállt a történetből, lévén borkóstolót kellett tartania, mi is egy pillanatig tétováztunk a folytatás kapcsán, így egy picinyke Rosenstein Szilvapálinka segített a döntésben, hogy azért még 1-2 palackot megnézünk. A társaság hölgytagjai a Halasi villányi gyöngyözőborát és Cuvée del Casato olasz habzóborát választották, mi a vörös körön haladtunk tovább.

Merfelsz Vízöntő Szekszárdi Cuvée 2012

A szekszárdi pincészet alapházasítása, a családban sok a vízöntő, így van belőle idehaza. Korrekt gyümölcsösség, jó savak, mértékletes tannin. Kis édesérzet. Pont egy pohár kellett belőle, elkortyolgattam az étel mellé, teljesen rendben volt. 83 pont, ***

Margarethenhof Franz Lucas Forst Spätburgunder 2011 (Pfalz, Németország)

Az est végére maradt ez a bor, meglepetés volt, ismeretlenül is ez futott be a legjobbként. Nem drága és mégis hihetetlenül jólesett. Nem túlzó, pont annyira gyümölcsös, ami még lendületben tartja és enyhén húz csak a földes-gombás jegyek felé. A pinot noir északi, hűvösebb, légiesebb, de nem tartalommentes verziója. A pincészet számomra eddig teljesen ismeretlen volt, nem kóstoltam tőlük bort, de érdekel ezek utén a többi is, elsősorban a fehérek, rajnai rizlingek. 89 pont, ****+

Nem a legnagyobb borokat vettük elő, nem is az ilyenkor a lényeg. Azt látom magunkon, valahogy átcsapott normálisba a borfogyasztási kultúránk. Sok-sok éve, amikor még csak egy-két borba fordult volt a csapatban, mi lógtunk ki, aztán a többiek hozzánk alakultak és egy időben mindenki csak a borokról beszélt, azzal foglalkozott. Most meg bontunk egy palackot, belekóstolunk, beszélünk róla pár percet, aztán az élet többi dolga kerül hangsúlyosabb helyre, közben meg elfogy a palack és ez jó.