Kérem Várjon!
Cikkek
Itt a fehér, hol a csóka?
Bussay-kóstoló a Kalamárisban
Gűth Ervin
2014 március 29.

A Bussay-lányok segítségével megint egy kicsit kitekinthettünk a Pannon borrégió határain túlra a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Valljuk be, Zaláról elsősorban nem a bor jut az eszünkbe, pedig ott is van egy történelmi borvidék. (Ami a mai rajzolatához képest sokkal nagyobb volt, és még a Balaton-felvidék jó részét is magába foglalta. No, meg az elcsatolt Mura-vidéket.) Sokáig jó hírű, és jelentős hozamú régióként volt számon tartva, azonban a 19. század végétől, a borok minősége és ezzel együtt a vidék híre egyre kevésbé volt egykori önmaga. És akkor szándékosan finoman fogalmaztunk. De szerencsére az utóbbi években már nem is egy pincészet cáfolja a kétes hírnevet. 

Bussay László háziorvosként érkezett Zalába és borivóként jómaga is a tarthatatlannak ítélte meg az állapotokat. Ezt már Bussay Biankától tudjuk meg, aki testvére Dorottya segítségével vezényelte le a kóstolót. A szinte teltházas rendezvényen néha meg is kellett küzdeni a közönség hangerejével, hiszen családiasabb bemutatókhoz vannak szokva a lányok. Mindenesetre az ihatatlan zalai olaszrizlinget kóstolva határozta el a lányok édesapja, hogy itt bizony valamit csinálni kell. A hobbi aztán komolyra fordult, és ma kb. 6 hektáron termelnek szőlőt. Ahogy a sor is mutatta a fehér fajták dominálnak a kínálatban, ugyanakkor a kóstolt vörösök is nagyon szimpatikus oldalát mutatták a pincészetnek.

                                                                                                                           Forrás: zaol.hu

Az Esküvé 2012 még csak hordóminta formájában érkezett, de így is nagyon ígéretes tétel. Nem minden évben ugyanaz az összeállítás adja az Esküvét: a 2012-esben az olaszrizling és a rajnai rizling mellett a szürkebarát és a tramini kapott szerepet. Kicsit még éretlen, de nagyon ígéretes tétel, aminek a citrusos illata villámgyorsan tisztul a pohárban. Nagyon élénk, de még egy kicsit harsány a sav, de van is még ideje bőven.   

Az Esküvé 2011 kicsit már máshogy mutatja magát, mint legutóbbi kóstolásakor (2013 ősz), de semmiképpen sem hátrányára változott ez sem. Illatban a rajnai rizling már sokkal erőteljesebb mint a 2012-esnél, de korántsem egyeduralkodó. Ugyanez az ízre is igaz az élénk savakat, még egy kis maradékcukor is kerekíti.   

A 2011-es olaszrizling sötéten aranyló színén, mozgásán is látszik a tartalom, a visszafogott, de abszolút fajtajelleges illat után nem meglepő a kevés mandulás kesernye. Savak kellően lágyak, és nagyon kerek az egész, talán az egyik legkedvesebb a számomra a sorból.

A 2012-es rajnai rizling már illatban nagyon szép fajtajelleget mutat, ugyanakkor ízben ez nem annyira erőteljes, de így is nagyon korrekt bor. Mindenesetre az ízélmény egy kicsit talán hosszabb is az előzőnél.

A 2011-es szürkebarátnek alapos szellőztetés kellett, de végül kitisztult. Ugyanakkor az illattól függetlenül volt ez számomra a legkevésbé szimpatikus tétel. A közönség nem így gondolta: az este végén harmadik legtöbb szavazatot kapta ez a bor.

A 2010-es szürkebarát már önmagában is egy csoda, mármint, hogy abból az évből valami ilyesmi származhat. Az arany-mélysárga villódzást, töppedtes nagyon intenzív illatok kísérik, sava is van szépen, a komoly extrakttal felvértezve nagyon jól csúszik. Ez kapta a második legtöbb szavazatot a vendégektől.

A 2011-es tramini kicsit opálos, ugyanakkor még nem zavaróan. A nagyon intenzív gyümölcsösségben azért a citrusok is megbújnak és az íze ugyanazt mondja, amit az illata.

A Pinot Noir 2011 világos színéhez, füstös, földes illatok társulnak, egy kicsit dohos talán és jön az illó is vele. Ízben viszont nagyon szépen megtaláljuk a fajtajellegeket, és kecsességében, komplexitásában azért el lehet mélyülni.

A Csókaszőlő 2011 számomra az est legérdekesebb tétele, és nem azért mert amúgy vörös-párti vagyok, hanem mert nagyon ritkán lehet ezzel a magyar fajtával találkozni. Jól elkészítve meg pláne. Nagyon szép gyümölcsös illata van, de mégsem várnány ízben annyi feketebógyósat, mint amennyi mégiscsak benne van. Kellemes savakat, még kellemesebb tanninok követik. Már ezért is megérte az este, teljesen egyet tudunk érteni a közönséggel, hiszen ez a bor kapta a legtöbb szavazatot. És amúgy is nagy reménység lehet ez, ami talán azt is bizonyítja, hogy Zalában is érdemes vörösekkel kísérletezni.

Legolvasottabb