Kérem Várjon!
Cikkek
Igéző Aleph
Alen Bibich Pincészete (Skradin, Horvátország)
Győrffy Zoltán
2014 december 09.

A kezdet, az egyetlen, az első. És még értelmezgethetnénk sokáig, mit is jelenthet Alen Bibich új borának neve. Az Aleph nemrég jelent meg a piacon, szerencsére kóstolósorunkban is szerepelt, a novemberi dalmáciai utazásom talán legkiemelkedőbb élménye volt ez az este. Hét bor, hét étel, játékos harmóniakeresés és vajon mi lehet Bill Gates kedvenc bora?

Az egyik nagy hiátus a horvát borvidékek feltérképezésében a Bibich pincészet volt. Bár boraikat többségében ismerem és kóstoltam már több évjáratban is, ráadásul írtunk is róla már, sőt nemrég a borszakkörben is kóstoltuk egy borát, de a pincészetben még nem jártam. Eddig. A zágrábi Vino.Com borfesztivál alkalmából minden évben más-más borrégióba szerveznek utazást borszakíróknak, újságíróknak, amikor az idei út tervezete megérkezett és megláttam a Bibich-kóstolót, hát persze, hogy már két perccel később visszaküldtem a jelentkezésemet.

A nagy várakozások általában visszaütnek, és valahogy mindig van kis csalódottság, hogy jó, jó, sőt nagyszerű, de hát a csillagokat vártuk. Most nem így volt, azt terveztem, hogy a kóstolót követő többórás buszozáson majd jól alszom egyet Zágrábig, de nem igazán jött össze, előbb átbeszéltük az élményeket, majd agyaltam végig, borokon, ételeken, borturizmuson. Hogy például miért is van már most a jövő évi kóstolók időpontja hetven százalékban lefoglalva? Teszem hozzá, a 15 bor + 15 étel degusztációs menü ára 350 euró, ekkor persze privát partit kapunk, csak velünk foglalkoznak, ezért jár ide Tina Turner, Vladimir Medvegyev, Eva Longoria vagy éppen Bill Gates. Azt persze nem árulták el, melyik is Bill Gates kedvenc bora, de az kiderült, hogy visszatérő vendégnek számít.

A különleges helyszín, a Krka vízeséseiről pár kilométerre, Skradin varázslatos kikötőjétől nem messze található pincészet, a különleges, tradicionálisat a molekulárissal ötvöző konyha és természetesen a kiváló borok ritka együtthatója alakulhatott itt ki, ami valószínűleg már csak húsz kilométerrel arrébb sem sikerülhetett volna. Hiszen csak így lehet ilyen árakon dolgozni, a borok 10-15 eurónál kezdődnek és a legdrágábbért 135 eurót, azaz 1000 kunát kell letennünk az asztalra. Akoan borblogger kollégának voltak is ehhez megjegyzései, amikor tavaly ott járt, pedig akkor még csak 508 kuna volt az akkori csúcsbor, a Bas de bas. Na de vegyük sorra, milyenek is a borok.

Bibich Brut

Tradicionális pezsgő készült a pincénél, méghozzá debitből, ami a környék fajtája. Négy évig tartották élesztőn, krémes textúra, de gyümölcsös zamatosság jellemzi, jó savak, kis kesernye, vibráló citrusosság, érdekes édes-sós íz marad a szánkban. Nem vagyok nagy pezsgőszakértő, de most jólesett, állítólag osztrigával passzol a legjobban, de így, borókaágon füstölt joghurttal és fokhagyma-habbal is legalább 84 pont, ***+

Bas de fain 2014

Egy friss bor, olyannyira, hogy a címke még a tavalyi, előkóstolót kaptunk az aktuális évjárat (augusztus derekán szüretelt) sauvignon blanc-jából. Vagyis fumée blanc, ahogy Kaliforniásan nevezik, ami stílusjegyeiben csak részben mutatkozik meg. Elegáns illat, elég intenzív friss, zöld, virágos, bodzás, kortyban érezhető az alkohol, jó teste van, kis olajosság is felfedezhető. Egyszerre édes és fanyar, izgalmas bor. Mindössze 600 palack készül belőle. 88 pont, ****

Az elnevezések egyébként jó néhány boron egy már száz éve kihalt dalmát dialektusból származnak, az eredetileg nyelvész végzettségű borász a saját vidékének megmaradt, fennmaradt szófordulatait használta fel a borokhoz. A sauvignonhoz olívát kaptunk, mégpedig egy buborékban, ami szétrobbant a szájban, rászürcsölve a bort még intenzívebbé tette a zöldes-füves, ugyanakkor tengert idéző fűszeres ízvilágát. Az első két étel-bor párosítás rendkívül izgalmas és jól eltalált volt.

P9 Pošip 2013

A dalmát vidék fő fehér fajtájává az elmúlt évtizedekben a pošip vált, így Bibich is telepített a 25 hektáros birtokán belőle. A fő csapásirányt egyébként a helyi fajták jelentik, de Alen nagyon kedveli a Rhone-völgy fajtáit, így nála grenache, syrah, carignan, cinsault is megtalálható. Visszatérve a borhoz, illatában elsőre éreztem némi bizonytalanságot, de szépen szellőzik, zamataiban kis túlérettség, vastag, telt struktúra, krémes ízek, leheletnyi cserérzet bukkan fel. Hosszú, tartalmas déli bor. 86 pont, ****

A borhoz cékla tortellini készült, amelyet Alen felesége készített, aki az egyik legtehetségesebb séf, Anthony Bourdain is lelkendezve írt róla és mutatta be tévéműsorában. A tortellinit mákkrémmel töltötte és egy kis mákgolyó egészítette ki, elsősorban textúrában a kompozíciót.

La Sin 2011

Az egyik kevésbé preferált helyi fajta a lasina vagy lasin, amely alulmaradt a Dalmáciában mindent meghatározó plavac malival szemben. Pedig. Elegáns illatú, fűszeres, meggyes, de zamataiban is egész izgalmas, földes-fűszeres, jó savakkal, hosszú, piros gyümölcsös ízekkel. Ők dalmát pinot noirnak hívták, én dalmát kadarkának neveztem el, simán elhelyezném egy szekszárdi-villányi kadarka sorban, de nem tudtam szerezni belőle, olyan 17 euró, ha még lett volna belőle. 89 pont, ****+

Házilag füstölt pisztráng és házi mascarpone járt hozzá, a tetején pisztrángkaviárral. Korrekt párosítás, ez kevésbé volt sokkolóan jól eltalált, de működött, de lehet, hogy csak nagyon rákattantam a borra. A lasina és a plavina olyan két dalmát fajta, amiből nem kóstoltam sokat, de azok nagyon izgalmasak és biztatóak voltak, nem a lomha, lompos, tanninos, alkoholos vonalat vitték, hanem élő savakkal, friss gyümölcsösséggel rendelkeztek, ami sokkal élvezhetőbbé tette őket.

Aleph 2010

A pincészet új csúcsházasítása, 67 % cabernet sauvignon, 20% merlot és 13% cabernet franc. Két évet töltött el francia tölgyfahordókban, mielőtt palackba került volna, ahol ismét 18 hónapig érlelték. Az alkohol nem kevés, 15,8 %, viszont nem arra építeném fel a leírást. Telt, intenzív, érett hordófűszeresség az illatában. Elegáns, édes, a korty kerek, a krém és csokoládé az érett, szinte mártásos sűrűségűvé kevert erdei gyümölccsel jó kombót alkot. Úgy masszív, hogy közben az első pillanattól az utolsóig élvezhető. A bor a Jezerine dűlőből származik, ahol mindössze 1200 tőke található. A borból 500 palack került forgalomba, az ára 1000 kuna, ami egészen pontosan 40 000 forintot jelent. Szerettem volna hozni belőle, de ez némiképpen visszatartott a vásárlástól. 93 pont, *****

A borhoz orada (aranydurbincs) filét kínáltak, amit szentjánoskenyér lisztbe forgatva sütöttek ki, tintahalból, tintából készült a mártás, fekete tányéron, fekete étel, mégsem volt sötét a hatás.

Bas de bas (vörös) 2010

A hasonló nevű dűlőből származó syrah, némi merlot és plavina kíséretében. Ez a bor is 24 hónapot kapott francia tölgyben. Masszív, nagy, intenzív. Szeder, ibolya és hordófűszerek illatban. Szájban gazdag, zsíros, édes gyümölcsösséggel, szeder, málna, és mindehhez csipetnyi bors, némi rozmaring, leheletnyi kakukkfű. Mediterrán nagyság, néha túl sok is belőle minden. Egy pohár, egy erőteljes étel mellé abszolút jól passzol, jól is esik. A második pohár már sok. Az alkohol 15,4%, de mégis, valahogy minden dübörög, minden feszít. Nagy bor, de csak megfelelő alkalomhoz válasszuk. 91 pont, *****

Skradini rizottó volt hozzá, ami egy macerás étel. Először borjúból 10 órás főzéssel készül egy alaplé, majd ötféle húst aprítanak fel, hagymával és sóval teszik fel és mindig kevés alaplével öntik fel, így főzik 6-7 órán át, amíg a hús fel nem olvad az alaplében. Ezután jön a rizs, a bors, a szerecsendió és a kész rizottóra tálaláskor 24 karátos aranyból vonnak vékony réteget. Tömény luxus, olcsónak nem mondható parasztvakítás vagy valódi gasztronómiai remekmű? Nem tudom eldönteni, de a rizottó intenzívebb volt, mint bármely rizottó eddigi kóstolásaim során.

Ambra

Ez egy édes prosek, azaz dalmát desszertbor. A névhasználat már nem igaz, az olaszok elvitatták a prosecco miatt, holott ez a bor nem is abból a szőlőfajtából készül. Bibich plavina és babic szőlőt szárít ehhez a borhoz, 5 különböző szüret házasítása kerül a palackba. Édes, aszalt gyümölcsös, karamelles, pörkölt mogyorós zamatok jellemzik, olyan 88-90 pont környékén bármikor voksolnék rá, de a műfajt is tanulni kell még. Hozzá egy pohár tiramisut kaptunk, amiben szintén volt prosek, korrekt befejezése volt az estének, bár én a vörösökkel abbahagytam volna.

A Bibich pincészet kihagyhatatlan élmény, bár kétségtelenül nem olcsó, de pár száz kunáért belekóstolhatunk a borokba és azét más megvilágításba helyezik, amit esetleg addig, a partmenti vendéglőkben kínált, folyóboros dalmát borvilágról tapasztaltunk. Magyarországon is forgalmazzák, itt lehet hozzájutni, bár azért az exportmennyiség nagy része az Egyesült Államokban talál gazdára.