Kérem Várjon!
Cikkek
Élmények és pillanatok
Borszakírók egy kisbuszon
Magyar Dorottya - Tüske Gyöngyi
2019 szeptember 27.

Úgy sejtem, nem árt azért ezt egy kicsit pontosítani: nemcsak borszakírók voltak azon a kisbuszon augusztus 14-én, amelyik elindult felfedezni Magyarország néhány borvidékének jó pár képviselőjét, de a WebWineWriting 2019 verseny győztesei, a zsűritagok, a szervezők – és természetesen Frederico, az olasz nyertes kisfia is. A társaság tehát, amely egy kissé hűvösebb nyári napon találkozott a St. Andrea Skybarban, a Vörösmarty tér egyik sarkán, igen színes volt és kifejezetten nemzetközi.

Az első helyszín azonnal kulináris élményekkel és az ételekhez kiválasztott, Tokajból érkező Juliet Victor borokkal kényeztetett minket. Géró Zsuzsi segítségével megismerhettünk három kiváló fehér bort – egy üdét, egy komplexet és egy édeset. Azaz egy száraz furmintot, egy csodaszép tételt a Betsek dűlőből illetve egy szamorodnit. Egyúttal abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy azt az élményt is megélhettük, amikor is egy igazán komplex fehér bor tökéletes kísérőjévé válik egy vörös húsból készült főételnek. Fantasztikus volt.

A kivételesen finom ebéd és szép borok után útra keltünk első úti célunk felé, amely a csodaszép Eger volt.

A Tóth Ferenc Pincészetben, mely a verseny egyik támogatója volt, elsőként egy fantasztikus kóstolás volt a program. A ma már idős, de minden napját a szőlőben kezdő Tóth Feri bácsi 1983-ban kezdett el gazdálkodni másfél hektáron a feleségével – mára pincészete egyike az egyik legmeghatározóbb egri márkának. A kóstoláson a fehér és vörösborok is szerepet kaptak, volt szerencsénk az egyik legszebb fehérborhoz, amit valaha kóstoltam: ez volt az Egri Leányka 2016 Superior. A pincelátogatást követően az egri borvidék több termelője várt minket egy Egri Csillag és Bikavér kóstolóra. Izgalmas tételek következtek tehát és a felismerés: de gustibus non est disputandum. Kóstoltunk Thummerertől, Kovács Nimródtól, Gál Tibortól egyaránt.

Vacsoránkat az egri Macok Bisztróban költöttük el, mely közvetlenül a vár alatt, pazar helyen található. A meleggé alakult nyári nap végén a kovászos uborkaleves igazán üdítő volt – bár nem vagyok benne biztos, hogy a külföldi kollégák mindannyian ezen a véleményen voltak.

Másnap folytattuk utunkat, új élmények, borok és gasztronómiai kalandok felé.

Egy rövid, de tartalmas mártózás után az egerszalóki sódomb szomszédságában lévő Saliris fürdőben, utunkat Kecskemét felé folytattuk, ahol egy újragondolt magyaros ebédet fogyasztottunk el a 48 Étteremben, húslevessel és rántott hússal, na és persze barackpálinkával, majd tovább indultunk a Hajós-Bajai Borvidékre, a borotai Koch Borászathoz.

A borászat több szempontból is érdekes, egyrészt, mert Koch Csaba előszeretettel készít bort (és kísérletezik) ritka fajtákból, másrészt mert szőlőinek egy részén saját fejlesztésű szőlészeti technikát alkalmaz, melyet ő csak úgy hív „a boldog szőlő”. 150 hektárról – melyből 10 ha Villányban található – 27 féle bort készít, köztük néró szőlőből rozét. Birtokának egy speciális szegmensében 33 rezisztens szőlőfajta genotípusai kaptak helyet: csemege, fehér-, és vörösbor szőlők, melyeket vegyszeres növényvédelem nélkül tanulmányoz. Ezért is volt a Koch Borászat a Web WineWriting „Ritka fajták térhódítása” kategóriájának támogatója.

Koch Csaba tulajdonos és borász biológiai tanulmányokat is folytatott, borász és mezőgazdasági szakmérnök, aki számára az első és legfontosabb a szőlő és annak jóléte. A „boldog szőlő” művelési mód lényege, hogy a szigorú metszés és a szálvesszők lekötése után (sylvoz művelési mód) nem bújtatják a hajtásokat, a szőlőnövényt semmi nem akadályozza a növekedésben. Ennek eredményeképpen a lombozat viszonylag nagy és szellős, amely a növény igényei szerint növekszik a huzaltartó drótokba kapaszkodva. A szőlő annyi levelet növeszt, amennyire az optimális fotoszintézishez szüksége van, a növény pedig boldog, mert annyi napfényt szívhat magába, amennyit csak lehet.A módszer a Corvinus Egyetemmel folytatott 4 éves kutatómunka gyümölcse, melynek eredménye több termés, magasabb mustfok és kevesebb kézi munka, tehát csökkenő költségek. A dűlőséta, a borkóstolás és a kemencében sült finomságokból készült vacsora után álomra hajtottuk a fejünket, voltak, akik a Kádár Múzeumban, mások a Panzióban, én pedig a legszebb szobában, a Cabernet Lakosztályban. Másnap bőséges, házias reggeli után célba vettük a Balatont, egészen pontosan a kéthelyi Kristinus Borbirtokot.

A Borbirtokon 2005 óta készítenek borokat, a birtokigazgatója Florian Zaruba. Minket Háda Balázs borászati szaktanácsadó vezetett körbe az impozáns, modern birtokközpontban, melyben 10 szobás (kutyabarát) Vinotel, fine dining étterem, rendezvénytermek és mozi is helyet kaptak. A Kristinus Borbirtok volt a „Borturizmus másként” kategória támogatója, mivel a fentiek mellett számos programlehetőséget kínálnak az ide látogatóknak a sétakocsikázáson keresztül a golfozáson vagy éppa hőlégballonozáson át a vitorlázásig. Küldetésüknek tekintik, hogy védjék a szőlőt és a környezetet, valamint hogy csökkentsék ökológiai lábnyomukat. Céljuk, hogy példát mutassanak, kiváló minőségű boraikat a fenntarthatóság, illetve a biodinamikus gazdálkodás jegyében állítsák elő. Három termékcsaládba sorolhatók a boraik: Classic, Selection és Sommelier Line, a csendes borok mellett habzóborok is megtalálhatók a kínálatukban. Bejártuk a modern pincét és a feldolgozót, ahol már az Irsai Olivért préselték, majd a Gasztro műhelyben a borokhoz illő ételeket kóstoltunk ebédre. Itt az évszakhoz illően, túlnyomórészt Somogy megye alapanyagainak felhasználásával készülnek az ízletes és ízlésesen elkészített fogások. Ebéd után felkerekedtünk és elindultunk Mórra, a II. Hungarian Gettogerher kóstoló és a Web WineWriting díjkiosztó ünnepség helyszínéül szolgáló, szőlőkkel körülölelt Csetvei Kert felé.

Íme egy kis videó a buliról:

Az, hogy milyen vadregényes ez a helyszín, a dombokkal ölelt kert, a szőlőtőkék között kialakított helyszín – nos, ezt látni kell mindenkinek. A kóstolón kiváló pincészeteknél időzhettünk: ott volt Machán-Csetvei Krisztina, a Borbély Pincészet, az Etyeki, Tornai, Csányi, Babarczi, Tóth Ferenc Pincészet, de Koch Csaba is. De a magyar borok mellett volt lehetőség spanyol cava-t kóstolni. A díjkiosztót követően is maradt a jó hangulat – a kóstolás késő estig tartott.

Másnap ellátogattunk Machán-Csetvei Krisztinához, akinek csodaszép pincészetében kivételesen finom fehér borok vártak ránk. Krisztina kísérletező, újító, igazi úttörő alkat. Az alig tíz esztendeje kezdődött álma megvalósításán fáradhatatlanul dolgozik nap, mint nap.

Négy napos túránk befejező állomásaként a busz ismét a Balaton felé vette az irányt. Egy igazi elektromos yacht várt minket Balatonaligán, amelyen ringatózva a Balatonon - természetesen bort kóstolva, sőt, a bátrabbak a vízbe merülve – valami olyasmit éreztünk, ami mostanra ért meg: jó lenne még maradni. Egy kicsit.

Négy csodaszép nap, sok csodálatos bor, a külföldi szakírók lelkesedése, a magyar vendégszeretet, és mindehhez, a nyár – sosem felejtjük el ezt az utat.

Köszönjük Németh Ágnesnek és Dobos Tamásnak, hogy megálmodták!


Címlapfotó: Pécsi Borozók a móri szőlőkben (Novák Barna, Ercsey Dániel, Nyulasi Gábriel István, Magyar Dorottya, Tüske Gyöngyi, Győrffy Zoltán)