Kérem Várjon!
Cikkek
Egyedi és önálló
Látogatóban a Hetényi Pincében
Keresztény mÁkos
2011 október 24.

Pécstől alig harminc kilométerre található a Pécsi Borvidékhez tartozó Mecseknádasd. A kis sváb falu a Kelet Mecsek Tájvédelmi körzet ölelésében fekszik a domboldalon. A falu hegyekkel körülvett csücskében található vendégházban és pincében található az Indivinum Kft. vagyis a Hetényi Pincészet, mely a Pécsi Borvidék egyik legnagyobb borászata. Hozzájuk látogattunk el, hogy megtudjuk, milyenek is az individuális borok.

Hetényi Emesével kezdünk beszélgetni, mert édesapja épp egy megbeszélésről érkezik. Közben az udvar felől épp beesik egy kirándulócsoport, akik jó rozé fröccsre vágynak, hátul pedig az IFA beindításán erőlködnek a melósok. Emese gyorsan intézi, amit kell, majd gyakorlottan kezd bele a mesélésbe és elmondja, hogy szinte együtt nőtt fel a borászattal, minden kényszer nélkül választotta ezt a szakmát, hivatást. Majd rögtön le is szögezi: a látszat ellenére ők tüke pécsiek.

Több generáció óta foglalkozik a család borászkodással. Viszont a komolyabb tevékenységet '93-ban kezdtük, akkor még társas vállalkozásban. Akkor épült ez az épület és akkor még csak arról volt szó, hogy itt telepítünk némi szőlőt, de amúgy a vendégházat igyekszünk hasznosítani és ahhoz pluszként jön majd a borkészítés – mesél Emese a kezdetekről. A hely adottságai egyébként alkalmasak lettek volna a szőlőtermesztésre, csak adódott egy lehetőség és éltek vele. Így vásárolták első területeiket a szekszárdi decsi Aranyhegyen, amely terület ma is a nagyját adja a teljes 36 hektárnyi szőlőjüknek. Ehhez jön hozzá a később vásárolt alsónánai Kürtös-hegyen egy kisebb terület.

A borászat ma már nem társas vállalkozásként üzemel, hanem családi borászatként aposztrofálják magukat. A borászat titka a nevében rejlik. Indivinum vagyis individuális borok. Egyedi és önálló borokat készítünk, mely nagyon eltér a jelenlegi trendektől – büszkélkedik Emese, közben pedig befut édesapja, Hetényi János is, a borászat névadója és egyben a borász, aki mindjárt folytatja is a gondolatot: ez tudatos, mi nem akarunk olyanok lenni, mint bárki más. Pont ebben rejlik a Hetényi Pincészet igazi ereje. Igaz, hogy ezzel a technológiával nem tudjuk felvenni a versenyt más hasonló kaliberű borászatokkal, de mi igyekszünk megmaradni a fenntartható fejlődés útján. Emberközeliek próbálunk lenni. Szerintem nagyon fontos a borban a hozzá kapcsolódó beszélgetés például. Ráadásul nekem nagy szívfájdalmam, hogy az elmúlt évek alatt eddig talán ha öt olyan ember volt, aki meg szerette volna nézni a szőlőnket. Pedig szerintem ennek kéne a természetesnek lenni. A legtöbb fogyasztónak manapság sajnos csak az ár számít és semmi más.

A borkészítés nálunk teljesen  tradicionális módszerekkel történik, csak nagyobb méretekben, mint általában egy kézműves borászatban. A borkészítés során az egyetlen mesterséges adalék, amit használunk, a kén. Ha fajélesztőt használunk is, akkor tápsó nélkül, csak nagyon kivételes esetben tesszük. A szőlő ugyan nem biogazdálkodással van művelve, de minden permetezést integrált növényvédő szerekkel csinálunk – avat be minket Emese a borkészítés gyakorlati részébe. Mindez természetesen befolyásolja a piacon való részvételüket:

Ez a fajta mód, ahogy mi a borainkat előállítjuk, azzal jár, hogy nem tudom előre megmondani, mikor készül el a bor. Egy keretet be tudok lőni, de ez nehezen kiszámítható, így a boreladást is kissé hektikussá teszi, de ezen semmiképpen sem akarunk változtatni, hiszen ez is hozzájárul a borászat egyedi karakteréhez– szögezi le Hetényi János (Akit egyébként nemrégiben beválasztottak a Szekszárdi Borászok Céhébe a borok minősége és a borok iránti elkötelezettsége miatt – a szerk.). Éppen ezért lehet az, hogy bár sok helyen fellelhetők a Hetényi-borok éttermektől a kocsmákig, de a legfontosabb a helybeni értékesítés.

A Hetényi Pincészetnél azonban nem csupán a borról szól az élmény. A vendéglátás náluk épp olyan fontos, mint a minőségi borkészítés. A vendégház kialakítása, a kilátó és maga a táj is mindmind hozzájárulnak ahhoz, hogy az idelátogató vendégek felejthetetlen élménnyel térjenek haza. Persze ennek a helynek a megtalálása nem éppen egyszerű és ezt Jánosék is tudják. Szeretnének is ezen változtatni, így a hosszú távú tervek közt szerepel, hogy a most már szinte teljesen akadálymentesített vendégházat jobban bevezessék a köztudatba. Tudjuk mi is, hogy az nem elég, hogy jó a hely, szép a kilátás és jók a borok. A vendégnek ide kell jönnie, hogy ezt megtapasztalja. Ránk kell, hogy találjanak valahogy az emberek, és ezen nekünk még sokat kell dolgoznunk – vallja be János.

Arról, hogy milyen borokat kedvelnek, egybehangzó a vélemény. Hangulat- és persze helyzetfüggő a dolog, de míg Emesénél a rozé a favorit, addig János inkább a munkásabb borokat kedveli, mint a kadarka vagy a pinot noir. A beszélgetés közben nagy az összhang apa és lánya közt. Saját bevallásuk szerint nincs köztük nézeteltérés és a fontos dolgokban is egyformán gondolkodnak. Ez látszik is. Egymástól átvéve a szót, hatalmas lelkesedéssel beszélnek arról, amit az elmúlt majd húsz év alatt felépítettek. A pincészet folyamatosan alakul és változik, de igyekszik megmaradni annak, ami. Nagyrészt pályázatok nélkül, saját erőből fejlesztenek mindent. Amikor ott jártunk, épp a címkefrissítés zajlott a pincészetben, miközben persze már készülődtek a szüreti munkákra.

Legolvasottabb
Legfrissebb