A Borvidékek Hétvégéje, amely hagyományosan a magyarországi borászatoknak ad bemutatkozási lehetőséget, május 31. és június 1. között zajlott. A monori pincefaluban rendezkednek be a kiállítók, a látogatók pedig a hegy bebarangolása közben kóstolhatnak. Az eseményt koncertek, kézműves termékek és remek szervezettség fűszerezi.

Az első napot idén a helyi termelőknek és boroknak szánták. A térség a Kunsági borvidék része, az itt készült borok azonban 2018-ban eredetvédelmet kaptak, így az előző évjárattól lehetőség adódik a „Monor” oltalom alatt álló eredetmegjelölés használatára. Alapvetően kis borászatok működnek a térségben, de közülük néhányan mennyiségben és minőségben is kiemelkedtek a többiek közül. Ezek adták az apropót a Borvidékek Hétvégéjének hagyományaitól való eltéréséhez.

Az eseménynek a pincefalu egyik udvara adott helyet. Ez a kis szabadtéri helyiség az este folyamán meg is telt, elsősorban helyiekkel, ami családias, jó hangulatot generált. A választék bőséges volt, mind a kézműves termékek, mind a borok tekintetében, elsőként egy gyöngyöző cserszegi fűszerest kóstoltunk, a Megyeri-Hanti Pincénél (további részletek a pincészetről a Pécsi Borozó nyári nyomtatott számában). Tökéletes indítás volt, és később kiderült, hogy a termelő tartogat még meglepetéseket számunkra.

A Monori Közösségi Borról annyit tudtunk, hogy heten hozták létre, a szokásostól eltérően nem egy egységes recept alapján, hanem a külön-külön beleadott szőlőtermést együttesen feldolgozva, kezelve és palackozva. A cél az volt, hogy az eredetvédelemnek meg tudják feleltetni, és az elkészült termék megmutassa, alapvetően milyennek képzelnek el egy Monor(i) OEM bort.

A többi információt a Lukácsy és a Bóka pince közös standjánál kaptuk, ahol a kóstolást is megejtettük. Itt elmesélték például, hogy címkét –ami egyébként nagyon dekoratív-– is közösen választották ki. A rajta szereplő tűzliliom Monorról terjed el az országban, a hét pont fejezi ki a borászokat, illetve egy zöld, csepp alakú szimbólum jelzi, hogy fehér cuveé-vel van dolgunk. Idén terv szerint rozé is készül majd ugyanezzel a konstrukcióval. Külső ránézésre az egyetlen meglepetés, hogy csavarzár helyett parafadugót választottak.

Maga a bor nem túl intenzív színű és illatú (állítólag az utóbbit sokan hiányolták a helyszínen, de virágos, zöldalmás jegyek ettől függetlenül felfedezhetők benne), izében egy kis körtés lecsengéssel, szép savszerkezettel. Korrekt, megfelelően elkészített bor, akár magában, akár egy nyáresti fröccsözésnél elfogyhat. Remélhetőleg a mögötte álló történet és az elkészítés egyedisége felkelti majd a borkedvelők figyelmét. Tízezer palack készült, ezt a mennyiséget önmagában egyik termelő sem tudta volna létrehozni, viszont így nagyszámú érdeklődő esetén is lesz belőle elegendő.

Ami az est további menetét illeti, ha már ott jártunk, belekóstoltunk a többi borba is. Adódott a lehetőség például néhány sauvignon blanc összehasonlítására. Emellett két – pláne az alföldi viszonyokat figyelembe véve – remek vörösborral; a Lukácsy Pince „Claret” fantázianevű cabernet franc-kékfrankos házasításával, valamint a Megyer-Hanti pincészet „Ne feledd”cabernet sauvignonjával koronáztuk meg a látogatásunkat. Utóbbihoz a szőlő már nem Monoron, hanem a Mátrában termett, de az elkészítéséhez szükséges szakértelem mégiscsak helyben van, ami dicséretes.

A Monori Közösségi Bort előállító termelők:

• Lukácsy Pince
• Bóka Pince
• Kult Pince
• Arany Pince
• Tápió-Vin Kft.
• Kovács Endre
• Czégény Gábor

További kiállítók:

• Megyeri-Hanti Pince
• Szárazhegy Szőlőbirtok
• Csúzi Családi Pincészet
• Hidegkuti Tibor
• KétSzabó Pince és Fogadó

  ---

  Fotók: Magócsi Ildikó