Kérem Várjon!
Cikkek
Duplán friss villányi
Lelovits Tamás Irsai Olivér 2019 és Menoire Rozé 2019
Győrffy Zoltán
2019 szeptember 25.
Valahogy minden évben az aktuális évjárat első borai közül Lelovits Tamás borai akadnak a kezem ügyébe. Tavaly a borász szerint talán visszafogottabban pontoztam a bort - bár szerintem a 84 egész korrekt minősítés volt -, de azért a bizalom töretlen, az idei évben is kaptam Tamástól frisset, ezúttal kettőt. Merthogy idén először van irsai olivér is a kínálatban. Hurrá, szeptemberi irsai Villányból... Mindenesetre párosban kóstoltam őket, jöjjön a summázat.

Lelovits Tamás Irsai Olivér 2019 (Pannon OEM)

Az illat nem robban az orrba, de ez nem is baj. Már túl vagyok azokon az irsaikon, amelyekkel tudatlanabb fogyasztók parfümöznék magukat. Így zöldalmát és lime-ot érzékelek első szippantásra, ami elegendő is így bevezetésképp, van benne frissesség, sokat nem várok el egy idei irsaitól.

Ebből már az engem kevésbé ismerők is sejtik, hogy nem a kedvenc fajtám került a pohárba, az őjborokért sem rohanok az első sorba, a nagy trendekről (szinte) mindig lemaradok. Így az irsai olivér már-már rozé-nagyságrendű előretörése elsőre hidegen hagyott, majd érdeklődve figyeltem meg, mitől is harmatosodik rá megannyi borospohár, megértettem a játék lényegét, így aztán most már csak szemlélődöm és olykor-olykor a trendet úgy követem, hogy kóstolok egy-egy pohárral.

Jobb is így, hogy nem illatbomba, győzöm meg magam, viszont benne van a felismerhetőség, kortyban talán még inkább. Jó savak, határozott savak, aztán némi citrusosság, édes-fanyar zamatosság, közepes hossznál nem tart ki tovább.

Ebben benne van a 84 pont, ami egy ezüst-felső a pontozási rendszerünkben, nem hiszem, hogy egy korai irsaival magasabb célok elérése elvárás lehetne, viszont ez pont elég ahhoz, hogy megkóstoljunk egy friss ideit, mindig él bennünk a kíváncsiság, akár újbor-fanatikusok vagyunk, akár nem.

A piaci nyomás érthető, a bor ehhez képest tisztességes, gondolom, az elkészített 2000 palack viszonylag gyorsan ki is pörög majd, jövő nyáron már nem valószínű, hogy lesz irsai fröccs a Lelovits pincében. Ahol egyébként kapható a bor, ha jól emlékszem, ami egyáltalán nem biztos, olyan 1500 forintos ár környékén lehet.


Lelovits Tamás Menoire Rozé 2019 (Villány DHC)

Ha az előző borban visszafogottabbnak mondtam volna az illatokat, itt megkapjuk elsőre. Lehengerlő, piros bogyósok, némi csalánossággal, leheletnyi feketeribizlisséggel fűszerezve, épp egy érintésnyi illatos virág. Nem a rágógumis tuttifrutti jön, de van egy behízelgő édeskedvesség, ami izgalmassá teszi.

Kortyban jó savak, lendületes, üde, hozza a könnyed gyümölcsös stílust, élénk, vibráló, szerintem még fröccsben is megállná a helyét, de most maradok nála tisztán, ezzel az egy pohárral így szebb az estém. A kicsit pinkes szín sokkal sablonosabb, trendibb bort sejtet, de túlmutat a sablonokon, van benne egy olyan fűszeresség, olyan karakter, ami meglepő egy preprimőr rozétól.

A tavalyi változathoz hasonlítva nekem ez tartalmasabb, össszeszedettebb, izgalmasabb, bár tekinthető annak továbbfejlesztett változatának is. 2019-ben szebbek lesznek a rozék? Korai még ezt kijelenteni, ugye?

Mindenesetre ez a bor nálam megérdemel legalább 87 pontot a százból. A Pannon Borbolt webshopjában 1390 forint. Megéri. És érdemes vele sietni, mert a 7000 palack már kipörgött a pincészetből, a friss rozéra rendesen rárepültek a népek. Most még én is azt mondom, jól teszik.