Kérem Várjon!
Cikkek
Business unusual
Szerkesztői gondolatok 2019/4
Győrffy Zoltán
2019 December 24.

A főszerkesztői jegyzet a végén készül el, olyan utolsó pillanatos műfaj ez, mint a címlapunk. Amit még nem láttam. Csak az előkészületek kapcsán jutottak el témafoszlányok a fülemig, de még nem sejtem milyen lesz. Abban azért bízom, hogy Kiss Gadget Zoli képszerkesztő-fotós kollégánk, akinek nevéhez kötődik a képanyagunk jelentős része, ismét szépet alkot. És szokatlant. A címlapjaink jelentős mértékben eltérnek a többi bormagazin címlapjától. Nem borászokat, nem palackokat és címkéket szeretnénk megjeleníteni. Sokkal inkább egy érzést, egy hangulatot, egy motívumot, ami az éppen aktuális lapszámot adja vissza.

Legalábbis bízunk benne, hogy olvasóink ezt értékelik. A kicsit mást. Nem gondolom, hogy világmegváltás történik a Borozó hasábjain, de talán némiképp eltér más bormédia hangvételétől, témaválasztásától, stílusától.

Sokszínűek vagyunk, sokfélék, hozzuk magunkkal a múltunkat, tapasztalatainkat, érzéseinket, tudásunkat, ezerféleképp vagyunk mások, de mégis egy csapat. Talán még kettő, mert a pécsi és budapesti csapat ritkábban találkozik, de városon belül már van kapcsolódás.

A ritka pillanatok egyike most jön el, a pécsi Adventi Borszalon december 7-én a Pécsi Borozó egyik olyan nagyprojektje, ahol azért a pécsi és budapesti kollégák (ha nem is teljes létszámban), de egyaránt jelen lesznek.

Az évvégi zsúfolt napok egyike lesz ez is, reméljük teltház lesz a Littke Palace-ban, de nekünk egy kis privát örömködés is ez, mert ha kiürül a nagyterem, nekünk akkor kezdődik az éves élménymegosztó parti. (Időközben ez lezajlott, írtak róla többen is, hiszen a jegyzet a téli számban jelent meg, még novemberben iródott... - a szerk.)

Hosszú volt az év, sok minden történt velünk. Ha csak azutolsó negyedévet nézzük, jártunk Villányban ás Szekszárdon sokszor, Pécs és Budapest nem játszik, mert mindig itt vagyunk, de elutaztunk a Neszmélyi, Pannonhalmi, Egri, Tokaji borvidékekre, voltunk a Balatonon, kóstoltunk Hajóson. Belakjuk a régiót, a pannont, a magyar, a közép-európait. Bortúráztunk Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, Lengyelországban, Szlovákiában, talán nem hagytam ki semmit sem az utolsó három hónapból.

Jó érezni, hogy egyre inkább otthon vagyunk választott univerzumunkban és egyre inkább oda tartozónak gondolnak bennünket a borászok, az éttermesek, az olvasóink is Bécstől Bukarestig, Varsótól Szkopjéig.

Büszkeség, hogy nagyon sok rendezvényen egyedül a Pécsi Borozó van jelen Magyarországról, büszkeség, hogy híd tudunk lenni a magyar borvilág és a környező országok borai, borfogyasztói között.

Business unusual. Nálunk tényleg semmi sem megy szabvány szerint. De ez adja a közös munkánk savát-borsát, szépségét. Talán épp ettől izgalmas Pécsi Borozót olvasni.

Ahogy izgalmas volt ehhez a számhoz a tokaji blokkot összehozni. Tokaj, a legkülönlegesebb és mégis, nehezen érvényesülő borvidékünk. Most elsősorban az édes borok tematikája érdekelt bennünket, ritkán szervezünk tematikus teszteket, de most megtörtént, nyolcvan édes tokajit kóstoltunk meg. Aki hátulról kezdi olvasni a lapot, még nem találkozott ezzel, de érdemes előrelapozni, nagyszerű borokat ajánlunk!

És természetesen nagyszerű borokat, borászokat, éttermeket, recepteket, gasztronómiai témákat Közép-Kelet-Európa minden szegletéből.

Elkötelezettek voltunk, vagyunk és leszünk a bor, különösképp a magyar bor iránt. Jövőre a tizenharmadik évfolyamot kezdjük meg, nem adjuk fel, nem hátrálunk meg, hiszünk az értékekben, amelyeket közvetítenie kell valakinek. Engedjék meg, hogy mi legyünk ezentől is ez a médium, fizessenek elő a postán vagy vásároljanak meg bennünket kedvenc újságosuknál, olvassanak Pécsi Borozót!

Azt persze addig és a hamarosan beköszöntő 2020-ban se feledjük majd: borozni mindig csak mértékkel, a bort élvezzük, ne az alkoholt!

Címkék