Kérem Várjon!
Cikkek
Bortúra a koronavírus idején
Ötletek a karanténhoz
Ercsey Dániel
2020 március 27.

Tudjuk, hogy az otthon maradás életet menthet. Nem feltétlenül a sajátunkét, de másokét. Azt is tudjuk, hogy sok más ágazat mellett a borászok is bajban vannak. Elmaradnak a vásárlók, a turisták. A neten is kering egy “bortúrázz otthon” térkép, ami tulajdonképpen egy lakás alaprajza. Ezen fellelkesülve íme a mi házi bortúra javaslatunk!

Valahol el kell kezdeni a túrát, ez pusztán logikai okokból legyen az előszoba, mintha éppen megérkeznénk, vagyis szükségünk lesz egy “belépő borra”. Ez a neve alapján lehetne ugyan egy könnyed, illatos fehérbor, én mégis arra gondoltam, hogy buborékokkal könnyebb belerázódni a dologba. A hardcore pezsgőrajongók biztos egy “sampányra” vágynak (jól van no, champagne, tessék), de szerintem ennél könnyedebb bor kell, ráadásul hazai. Támogassuk a borászainkat! A választásom egy Etyeki Kúria féle Plánéra esett, abból is a fehér verzióra. Hello Etyek, hello kis lakásom!

Filmnézéshez másra lesz szükség. A szoba kérdéses, nálunk a nappaliban van a TV, de van olyan ismerősöm, akinél minden szobában van egy. Lényeg a lényeg, nem kell Coppola borait inni a filmekhez (bár itthon is könnyedén megtehetjük!), hanem egy csavarral válasszunk hozzá egy száraz tokajit! Tolcsván született például 1879-ben William Fox, a 20th Century Fox alapítója. Ha ez a kiindulási pont, akkor legyen egy tolcsvai pince és egy tolcsvai dűlő, mondjuk Czemiczkiék Petrács furmintja 2018-ból.

Maradva a nappalinál, bár a komolyabb helyeken erre önálló könyvtárszoba van, nézzük, mit lehetne olvasáshoz kortyolni! Nem tehetek róla, de ha a bor és az irodalom kapcsolatára gondolok, nekem mindig Debreczeni Mónika és a Vylyan jut az eszembe! Legutóbbi címkecsaládjuk kifejezetten az irodalomról szól, én az elmúlt napok online Lyukasóra játékai után a 2017-es prémium Vylyan Merlot-ra szavaznék, Szabó T. Anna versével!

Irány a konyha, főzzünk valamit! Ha a feleségem ízlését követem, akkor ez egy könnyed, fűszeres vörösborral a legegyszerűbb. Persze ez sem mindig igaz, legutóbb, amikor egy Vida Bonsai kadarkát bontottam a konyhában (2017-es volt, ha jól emlékszem), észre sem vettem, úgy elfogyott az egész palack. Szerencsére a bolognai spagetti is elkészült, így a lányaim nem tagadtak ki, úgyhogy én ezt a bort ajánlom, de komolyabb koncentrációval, mint az enyém volt.

Az étkezővel egy kicsit gondban vagyok, nem tudom ki mit főzne, ez pedig nem egy bor-étel párosítós cikk, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy étkezés után fontos a száj pH-értékének a helyreállítása. Ehhez a legjobb megoldás egy pannonhalmi PH-érték megkóstolása, mondjuk Hangyáléktól. A 2018-as verzió kifejezetten tetszett amikor legutóbb kóstoltam!

Logikailag a konyha-étkező vonalhoz tartozik a kamra is, de az meglátásom szerint már a zugivók terepe, ahová már csak a legelszántabbak, vagy a súlyos alkoholisták merészkednek. Itt csak olyat iszunk, amit szégyellünk máshol inni, vagy ami még nincs forgalomban!

Munkához, a dolgozószobában (mégiscsak home office, vagy ahogy a pesti vicc mondja, a homo sapiensből lett homo físz) az egykori melósok kapásborát, a sillert javasoljuk. Könnyed mégis van tartása, túlmutat az “egy kis frissítő” szerepén, mégsem nehezül el tőle az ember, gyümölcsös, mégsem egysíkú. A mohácsi Planina Borház 2019-es sillere ideális választás, főleg ha közben magunk előtt látjuk a Dunát, halljuk a tambura hangját és eszünkbe jutnak Kabdebó Folyamregényének vonatkozó részletei.

Este irány a fürdőszoba, bár a folyamatos bezártság könnyen azt eredményezheti, hogy felborul a napirendünk és délelőtt fürdünk, éjjel pedig dolgozunk. Azt hiszik, hogy a kádban nem lehet borozni? Súlyos tévedés! Hiszen most a kád a mi riviéránk, a zuhanyzót odaképzelhetjük a plázsra, csak tegyünk be mellé sirályhangokat a lejátszóba és kortyoljunk valami nyárit. Mondjuk egy Irsai Olivért! Én, már csak a címke miatt is, a Peter’s Balaton irsaijára szavaztam, amin egy garda figyel. Nem egy másik tó, hanem a Balaton “látott hala”, akit ez részletesebben is érdekel, az olvasson Herman Ottót (A magyar halászat könyve).

Lement a nap, ránk szakadt az este, ideje oldani a karantén feszültségét egy sétával az erkélyen/teraszon. A csillagos eget látva az jutott eszembe, hogy Bolyki Jani 2016-os kékfrankosa, ami “Az óperencián innen” nevet viseli, mind a címkéjében, mind a hangulatában passzol az erkélyes estékhez, a kérdés már csak az, hogy ha a feleségemmel mindketten az erkélyen vagyunk, akkor ki fog mosogatni?

Ha pedig már beeseteledett, ideje van a lefekvésnek, vagyis zárásként a hálószobába kellene bort ajánlanom. Egy kedves barátom, aki ennek a cikknek a megírására bíztatott, a pinot noirra esküszik, de én nem bírtam magammal és engedtem a téveszméken alapuló asszociációmnak, miszerint a somlai a nászéjszakák bora. :) Tudom, a hálószoba az alvás terepe, de olyan snassz lenne azt írnom, hogy mitől aludjanak el! Így tehát, bár Balogh Zoli a legnagyobb ellenzője ennek a nászéjszakás somlói dolognak, mégis az ő borát választottam. Egy Somlói Apátsági Pince juhfarkot 2018-ból. Az ő boraikban általában van némi maradékcukor, emiatt jobban csúsznak, érettebb arcukat mutatják, egy pohártól az embernek kedve kerekedik, két pohártól filozofálni kezd, a harmadiktól pedig bizony elalszik, úgyhogy csak óvatosan!

A fentieket kéretik nem szentírásnak tekinteni, inkább élménypedagógiának, ahol tapasztalati úton tanulunk. Annak kifejezetten örülnék, ha önök (ti) is megírnák (megírnátok) nekünk az élményei(te)ket, hogy önök szerint (azaz szerintetek) melyik szobához milyen bor passzol!