Március 5. csütörtök. Másfél órás késéssel érkezett meg a buszunk Zágrábba, ahol már három napja javában tartottak a VinArt kóstolót megelőző mesterkurzusok. Taxi, hotel, check-in, kávé, taxi, Green Gold, futás, mindjárt kezdődik(!), pont ideértünk, csüccs le, ajtó becsuk... Még csak feleszmélni sem volt időnk, máris a dalmáciai Crvik borászat horvát nyelvű mesterkurzusán találtuk magunkat, ahol a fehér malvazija és a vörös plavac mali szőlőfajtáké volt a főszerep. De mielőtt belecsapnánk, nézzük meg nagy vonalakban, hogy mit is érdemes tudni Horvátország borászatával kapcsolatban! 

Fotó: Tüske Gyöngyi

Horvátországban 4 borrégió található majdnem 20.000 hektáron: Szlavónia és Dunamente, fő profilja a grasevina vagyis az olaszrizling; Isztria és a Kvarner-öböl, ahol a malvazija és a teran teremnek; Dalmácia, ahol a plavac mali kékszőlőből készítenek borokat és Közép-Horvátország, ahol mindenféle szőlőfajta jól érzi magát. A főváros környékét – úgy ahogy Budapestet vagy Bécset – hajdan szőlőültetvények övezték, melyből a filoxéravész után mára csak néhány tőke maradt meg mutatóba. Horvátország fajtakínálata hazánkéhoz hasonlóan színes, kb. 200 borszőlőfajta található meg a borvidékeken, melyekből 125 helyi. 

Zágrábi szőlőhegy (fotó: Tüske Gyöngyi)

Szóval, a mesterkurzus után a bosznia-hercegovinai Skegro családi borászat borvacsoráján vettünk részt, akik csak helyi fajtákkal dolgoznak, boraikat szűretlenül, derítetlenül palackozzák, 5 hektáron gazdálkodnak. Teraszos ültetvényeik 100-400 méterrel a tengerszint felett találhatók, friss, tiszta és elegáns borokat készítenek. Nekem leginkább a Trnjak 2017 nyerte meg a tetszésem, ami egy fűszeres, testes, izgalmas vörösbor, melyhez marhasült dukált parmezánnal és rukkolával. A vacsorán színes nemzetközi csapatunk is összeismerkedett, érkeztek kollégák Lengyelországból, Szerbiából, Szlovéniából, Dániából, Angliából, Svájcból és Amerikából is. 

Fotó: Tüske Gyöngyi

Másnap belevetettük magunkat Zágráb felfedezésébe. A horvát fővárosban kb. 790.000 ember él, ami a teljes lakosság 18.5%-a. Nekem ez volt az első látogatásom Zágrábban, szóval mindent nagy érdeklődéssel szemléltem: itt található például a világ legrövidebb siklója, mely 66 méteres útját 64 másodperc alatt teszi meg. Minden tömegközlekedési eszköz kék, a belvárosban az utcákon a villamossíneken közlekednek az autók, így a forgalmat helyenként rendőrök irányítják. Az első gázlámpákat 1863-ban vezették be, melyekből a mai napig 200 darab üzemel.

A Dolac piacon tett sétánk után struklit sütöttünk, ami leginkább a réteshez hasonlít. Lisztből, sóból, tojásból és langyos vízből, egy cseppnyi ecetből és olajból tésztát gyúrtunk, melyet kicsit pihentettünk, majd kinyújtottuk, húztuk, és tehéntúró, só, tojás és tejföl keverékével töltöttük meg. Remekül sikerült, jól kibélelte a bendőnket a délutáni kóstolás előtt. 

Croatia Full of flavours - Štrukli from Croatia Full Of Life on Vimeo.

A Vinart Grand Tasting helyszínéül szolgáló Lauba központ korábban katonai istálló volt, ma, mint művészeti galéria funkciónál. Ana Hozjan, a rendezvény projektmenedzsere elmondta, hogy idén rekord számú „körülbelül” 135 kiállító borászat várt 1500 látogatót, a borszakma elitjétől kezdve a borokkal ismerkedőkig. A rendezvényt megelőzően 25 mesterkurzusra került sor.

A szervezést tekintve pár praktikus apróságot kiemelnék: a tágas rendezvénytér mellett az asztalokon elhelyezett köpők helyett köpő „kukák” (spitoon) voltak kihelyezve, bennük faforgáccsal, ami bár elsőre furcsának tűnt, mégis higiénikusabbnak mutatkozott. A borászatok jégvödrök helyett hűtőkben tudták megfelelő hőmérsékleten tartani a borokat, ami szintén emelte a kóstolási élményt. Részletes kóstolófüzetet kaptak a vendégek, benne angol nyelven a horvát borrégiók rövid bemutatásával, az összes kiállító pincészet elérhetőségeivel és a kóstolt borokkal. 

Fotó: VinArt

A szakmai vendégeknek volt névvel és titulussal ellátott kitűzője, ami azért praktikus, mert a kiállítók egyből láthatták, hogy újságírókkal, viszonteladókkal vagy épp étteremtulajdonosokkal „állnak szemben”. A pénteki napon szellősebben lehetett a horvát borokkal ismerkedni, ekkor elsősorban a pezsgőkre és a fehérborokra fókuszáltunk, szombaton a vörösök kerültek előtérbe.

A kóstolón pár importőr is jelen volt, így nemzetközi „benchmarkhoz” is tudtuk a kóstolt borokat viszonyítani. A díszvendég Bosznia-Hercegovina borászatai külön standdal voltak jelen, számos szlovén és szerb valamint egy montenegrói kiállítóval is találkoztunk. Le a kalappal a borászok előtt, nagyon jól beszéltek angolul!

Folytatjuk!