Kérem Várjon!
Cikkek
A stájer újbor mítosza
Junkerwein, Junkerfest, 2019
Jakab Tamás
2019 november 13.
A stájer (és ezzel az egész osztrák) borászkodás marketing alapú megújításának egyik, sőt, bizonyos szempontból a legjelentősebb oszlopa. Nem Grüner Veltliner, nem Gemischter Satz, nem Sauvignon blanc aus Steiermark. Hanem az újbor. A Junkerwein.

A Márton-nap, mint ahogy az egész német kultúrkörben, itt is ismert és népszerű, és, főként Burgenlandban és Alsó-Ausztriában nagyon komoly újboros hagyományokat is építettek köré. Jóllehet ez (itt) sem boros ünnep volt eredetileg, ez a német kultúrkör hálaadása, a termények betakarítása után az éves számadás napja. Viszont, jó pár szőlőfajtából már élvezhető minőségű a bor ekkorra, így aztán a gyors pénzforgás reményében a borászok (mindenhol) lenyúlták, a fogyasztók meg örülnek neki.

A stájer csavar az egészben, hogy kitalálták, a Beaujolais szisztémára hajazzák rá az egész rendszert, így meghatározták a Junkerwein minősítési eljárását, kitaláltak egy elég stájer, és helyben mindenképpen eléggé szerethető lógót az újborokra, valamint meghatározták a forgalomba hozatal és nyilvános bemutató kóstoló éve ütemezését is. Ez utóbbi a legutolsó aktus is egyben, minden évben a november 11-et (Márton-nap) megelőző szerdán kell tartani, és a stájer fővároson kívül a termelők egy része (ez idén több, mint hatvan borászat volt) Bécsben is megjelenik egy kóstolóra. Utóbbi összességében egy sokkal kisebb rendezvény, talán néhány száz résztvevővel, a graz-i a központi esemény mindenképpen.

A központi esemény jellege volt az első, ami igazán megdöbbentett: a hiper-szuper városi (sport)csarnok összes lelátója eltűnik, az így létrejött legalább fél hektáros terület kínál helyet a többezres rendezvénynek. Igen, munkanap kora este (17-21 között), többezres tömeg, idén kb. 4300-an az adatok szerint. És az átlagéletkor bőven 35 alatt van, rendkívül sok fiatal, huszonéves a „mezőnyben”, és ráadásul túlnyomó része, régi-új stájer hagyományként, Tracht-ban. Ahogy első stájer borász „ismerősünk” gyorsan el is meséli, az egész rendezvényben ez a legnagyszerűbb, hogy egy csomó fiatal jó minőségű, száraz, helyi bort fogyaszt. Alapként, és erre aztán már az ő felelősségük (mármint a borászoké), hogyan tudnak építeni. A jelek szerint jól.

Szakmailag ugyanis nem feltétlen ez volt életem csúcsrendezvénye. Ugyan minden engedélyezett fajtából lehet újbort készíteni – és van is egy csoport, amely „Sieme” fantázianévvel ezt is használja: hét fiatal borász, akik egy cuveé-t készítenek, amely mind a hét, DAC-ra engedélyezett fehér fajtából áll. Mégis, főleg átlagos időpontú szüret után, mint ebben az évben ezen a vidéken is, egy olaszrizlingből, morillonból (chardonnay) vagy éppen grauburgunderből (szürkebarát) újbort készíteni és kínálni, szakmai és marketing kihívás is.

Nem úgy sauvignon blanc-ból vagy éppen rivanerből (avagy müller-thurgauból). És itt jön a lényeg, amit a borokról és résztvevő pincészetekről kiadott katalógusból már fel lehetett fedezni. A rendezvény nem más mint a müller-thurgau megdicsőülése vagy, ha kevésbé patetikusak akarunk lenni, akkor a túlélése, egyben a kegyes és gyors megszabadulás a fajtából készített bortól. Merthogy a kínált fehér tételek több, mint kétharmada tartalmazott rivanert (vagy éppen 100%-ban az volt), miközben a kínáló borászok több, mint felének nincsen a Junkerweinen kívül olyan bora, így küvéje sem, amelyben lenne müller-thurgau. Jelzésértékű, ugyanakkor ebből a szempontból, és abból, amit fent a fiatalokról írtam, hálás fajta: garantáltan beérik (már, ha nem rohad le…), nem egy bonyolult ízvilágú, könnyen iható, gyorsan érő bort adó fajta. Tökéletes bevezető bornak. Az itt kiállított és kóstolt tételek ízjegyeinek spektrumával sem lehetne zongoraversenyt nyerni, de nem is ez a cél.

A kóstolónk így aztán elég hamar átcsapott az egyetlen, szakmailag igazán értelmezhető irányba, és néhány tipikus, meg néhány érdekes küvé, na meg a schilcherek megkóstolása mellett a 100% MT-k felé vettük az irányt. Nem csalódtunk, nagyon nem, de. Az irsai olivér is bőven tudja ezt a szintet. És, de, a zenitjeink, az újak is, „kenterbe” verik ezt a rizlingszilvánit.

A legszebb tételeket a legnagyobb helyi (vagy már országos, esetleg nemzetközi) nevektől kóstoltuk, nem véletlen, hogy ők jelentik a stájer borpiac szakmai vezető erejét.

Van választék bőven, csak Steiermarkban több, mint hatszáz, forgalmi tételt előállító borász létezik, ezekből közel a fele készített idén Junkert, és ezekből közel 150 többnyire személyesen jelen is volt a november hetedike előestéjén rendezett feszten.

A hazai olvasó nyilván kevéssé ismeri a neveket, de Stájerföld nincs messze, a Balatontól vagy a nyugati határszéltől meg pláne nem, így aki arrafelé vetődik, és különösebb előismeretség nélkül is kiemelkedő bort szeretne fogyasztani helyben, az nyugodtan keresse a fenti Sieme csoport tagjait. A Vulkanlandi borvidék borászainak (ez van legközelebb hozzánk, Burgenland déli részével határos) egy csoportosulása az Eruption névre hallgat, őket is bármikor, bármivel lehet keresni, és nem nagyon tud hibázni az ember, ha Dél-Stájerországban meg a Leutschah-Gamlitz közti hegyi mellékutat választja, Glanzon keresztül. Ezeken a helyeken, ezen borászoknál végig magas szintű, kiemelkedő tételeket lehet kóstolni.

A többiek sem megvetendők, ők, ha nem is kiemelkedő, de végig egyenletes, hiba nélküli, fajtajelleges, jó vagy magas minőségű tételekkel rukkolnak elő. Az élmény, hogy belecsöppensz a (bor)kultúrájukba, és nem iszol egyensúlytalan, pláne alapanyag- vagy technológiai hibás bort (megmagyarázva valami kamu marketinggel), megfizethetetlen. Minden másra ott a Mastercard… Ami kell is, mert ezt a tömegével jó, megbízhatóan magas minőséget az innen induló Alpesek másik oldalán, háromórányi kocsiútra tudja egy másik „csapat”, Friuli-Giulia tartomány borászata. Csak éppen kétharmad áron… De ez már egy másik történet. Egyszer megírom azt is.

Végezetül néhány név, a kóstolt kb. 30 tételből az est legjobb borait nyújtók köre, számunkra:

Weingut Gründl 100% Müller-Thurgau. A borász Labuttendorfban székel, 2016-ban az év fiatal borászai tartományi versenyen a legjobbnak választották sauvignon blanc-ját, az AWC Vienna-n k különböző évjáratú olaszrizlinggel is aranyérmes, még mindig 35-ön innen. A legjobban ízlett a 100% MTh-k közül az ő tétele.

Weingut Ulrich welschriesling, sauvignon blanc és gelber muskateller küvé. A borászat kétszer is volt az év tartományi borászata, a fiatal generáció pedig az év tartományi fiatal borásza., méghozzá olaszrizlinggel. Eruption csoport tag, székhely St. Anna am Aigen, Stájerhon egyik borászati fővárosa.

Weingut Hutter, szintén Eruption tag, Feldbachból, a magyar határhoz egyik legközelebbi neves borászat, immár 300 éve helyben. 50% weißburgunder, 30% gelber muskateller és 20% sauvignon blanc az idei Junkerwein.

Weingut Huber, ő is Feldbach közeléből, tehát szintén közel, 70% sauvignon blanc és 30% rivaner (a müller-thurgau másik használható neve) küvéje a nap számomra legjobb bora.

Tanulság? Talán érdemes lenne 1-1 borvidéknek szabályozni a forgalomba hozatalt, és ezzel megteremteni hasonló nagyrendezvény kereteit. A 20 eurós belépő (ennyi volt idén) 4300-zal megszorozva elég vonzó borvidéki bevételi forrás tud lenni, gondolom. Ettől még az ezer, meg ezer vacsorás/bemutatós kóstoló nyugodtan tud működni. Ahogy itt is működik.


Fotók: CeuWines & gourmet

Legolvasottabb
Legfrissebb
Programajánló
2019. December
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
 
 
1
2019. 12. 01. 11:00 - 18:00
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Pécs, Janus Pannonius utca 6.
2
3
4
5
6
7
2019. 12. 07. 10:00 - 14:00
Mecseknádasd, a rejtőzködő borfalu Mecseknádasd, Mecseknádasd
2019. 12. 07. 13:00 - 20:00
Littke Palace Látogatóközpont Pécs, Szent István tér 12.
2019. 12. 07. 14:00 - 19:00
Mecseknádasd, a rejtőzködő borfalu Mecseknádasd, Mecseknádasd
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31