Konferencia egész nap. Szerb nyelven. Egy szót sem értek az egészből, de legalább Tomislav előadása alatt Igor felesége ül mögöttem és végig lefordít mindent angolra. Éppen ennek okán az előadások ismertetésétől eltekintenék, mindenesetre azt képzelem, hogy elhangzott Dusán cár története, aki, elnézve a vetített képeket, a szőlőjéből a palotájáig egy 31km hosszú borvezetéket épített 1349-ben, annyira szeretett inni. Tavasszal az első karantén alatt tele volt a net hasonló ötletekkel és grafikákkal, igaz ott csak a konyhai hűtőből vezették be a bort/sört a nappaliba vagy a hálószobába. Le is lépek egyes előadásokról, minek maradjak, ha még bort sem töltenek mellé?

A konferencia programja (fotó: Ercsey Dániel)

Doja Rosé 2019

Halvány barack szín, az illatában málnás cukorka és meggy bukkan fel. Kóstolva könnyed, kerek savakkal, piros bogyós gyümölcsökkel, citrusos lecsengéssel. Jól elkészített techno rozé. 85/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Nándorfehérváron ma elkel a kabát. A Nemzeti Múzeumba is ellátogatok, főleg a római csontfaragások érdekelnek, azt hallottam, hogy szép gyűjteményük van belőle. Belépéskor biztonsági kapu, lázmérés és fertőtlenítő kapu fogad, aztán a szabályok, fotózni lehet, de videózni nem, így nem lesz múzeumi különkiadása a Lecsengésnek. (Attila biztos szomorú lesz, hogy nem kell egy egész éjszakán át görög pénzeket és bizánci ikonokat nézegetnie…) Ahogy haladok egyre feljebb az épületben, úgy válik egyre unalmasabbá a nemrég újranyitott tárlat.

A Nemzeti Múzeum épülete (fotó: Ercsey Dániel)

Az antik rész izgalmas, bár nem túl nagy, a középkor egyes részei érdekesek, a XVIII-XIX. századi festészet unalmas, ellenben a XX. századi rész megint egész jó. A múzeum épületében teljesen egyedül vagyok három órán át,  a biztonsági őrök pedig elképesztően unatkozhatnak, mert van hogy hárman követnek, termeken át, gyakran csak két lépéssel lemaradva, némán, mint a keselyűk. A kijáratnál a Museum Shop-nak csúfolt pulton az új katalógus annyira semmitmondó, hogy még 2700 forintot is sajnálok érte.

A kora-újkori ikon jobb felső sarkában a "felhőlovas" bácsi nem más, mint a Mikulás, vagyis Szent Miklós! (fotó: Ercsey Dániel)

Innen a vár felé sétálok. A magyar kultúrintézet modern, matyódíszítéses épülete mellett leülök a La Marzocco teraszára, a kapucsínó kiváló. Éppen e-mailt írok, amikor hozzám lép valaki. Koldusnak gondolom, fel sem pillantok, úgy mondom, hogy nem kérek semmit. Ahogy továbbhalad, az ujját végighúzza az alsó ajkamon. Beleborzongok. Az érintése sima, nőies, már-már erotikus. Nesze neked Covid.

Balra az ominózus terasz (fotó: Ercsey Dániel)

A várban alig lézeng valaki, nyugdíjasok sakkoznak a parkban, még a várárok dínó kiállítása is elhagyatott. Szerencsére az Európa 50 legjobb pizzázója közé is beválogatott Mester és Margaritában van hely, ott találkozom néhány kollégával egy gyors ebédre. A pizza tényleg szuper, a ház bora viszont inkább csak iható.

Ha tudni akarod, milyen a hely, rendelj Margherita pizzát (fotó: Ercsey Dániel)

Délután a konferencián megtudhatom, hogy a szerbek rigómezőnél megállították az oszmán terjeszkedést és megvédték Európát az iszlámtól, az ugrik be, hogy Közép-Kelet-Európában biztos minden népnek megvan ugyanez a félig mártír, félig büszke és hősies képe önmagáról és mind a törököknek köszönheti a dolgot.

A konferencia vége felé Robert Gorjak adott elő igen szuggesztív módon (fotó: Ercsey Dániel)

Radovan Cokot 2017

Közepes rubin szín, fűszeres illat édes fűszerekkel, szegfűszeggel, szilvával és szerecsendióval. Közepes test, selymes tanninok, élő savak. Az ízképben málna, eper, avar, szilva és szeder. Jól iható, zamatos bor, fűszeres lecsengéssel. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A konferencia után, úgy este kilenc körül csörög a telefonom, Tomislav hív, azt mondja baj van, engem a hotelben felejtettek, pedig meg akarnak hívni vacsorára. Rajtam ne múljon, hívok egy taxit és fél óra múlva csatlakozom hozzájuk a Homa Bistrot-ban, ami Belgrád egyik leghíresebb show food éttermének a bisztró verziója. A vacsora, főleg a juhtúrós lepény és a cseréptálban sült pörkölt kiváló, a pljeskavica pedig a legjobb, amit valaha ettem. Az estét kóstolóval és koncerttel zárjuk, így búcsúzik idén tőlem Belgrád.

A nap zárásaként elképesztő koncertet adott a Vasil Hadzimanov Band (fotó: Ercsey Dániel)

Ha tetszett az útinapló, itt elolvashatja a hat napos út többi beszámolóját is: 1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap, 5. nap, 6. nap