Néhány évvel ezelőtt nagyon szkeptikusan, de érdeklődve figyeltük a bag-in-box térhódítását, hogy vajon hova fejlődik, mennyire lesz hétköznapi dolog a borok tárolására ez a módszer. Eltelt néhány év és ugyan engem meggyőztek, viszont a fogyasztók jó része még mindig ferdén néz és szinte kizárt, hogy a boltban ilyet levegyen a polcról. Van még egy ilyen mostohagyerek a sorban, mégpedig a csavarzár. Furcsán nézünk rá, azt gondoljuk olcsó és silány minőség az, amit elzár a levegőtől. Pedig a jövő nálunk még csak kopogtat, határainkon túl ugyanakkor ez már a jelen.

Keller György boraiért el kell utazni Villányba. A családi pincészet ugyanis jóformán „láthatatlan”: bevásárlóközpontokban egyáltalán nem, néhány vinotékában, étteremben, ritkábban fesztiválokon lehet találkozni inkább a boraikkal. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, nem kicsi kézműves pincéről van szó. Az évente hét és fél hektárról szüretelő pincészet évi 50–60 ezer bort palackoz és értékesít: túlnyomórészt helyben, meglepően jó ár-érték arányban.

Indult néhány éve egy aranyos, kedves, ötletes kezdeményezés Villányban. Pontosabban Kisharsányban, a Fekete-hegyen született meg az ötlet: készítsenek a régi hordókból művészi hordókat. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet akciója művészek sorát ragadta meg, születtek innovatív és meghökkentő, bájos és fura alkotások egyaránt, a Művészi Hordók bejárták a világot, még Bordeaux-ban is őszinte taps fogadta őket. Jelen sorok szerzője is büszkén vetíti őket előadásaiban, amikor a Pannon Borrégió kreativitásáról, a bor és művészet élő kapcsolatáról ejt szót. Másfajta kapcsolatot feltételez azonban egy nemrég hozzánk eljutott kezdeményezés, amelyben Eger magához ragadja a művészi hordókat. Hogy hogyan s miért? Mindjárt folytatjuk... 

Amikor kijelöltük időpontnak június utolsó szombatját, sejtettük, hogy nem fogunk fázni, de a negyven fok azért megdöbbentő volt. A forróságban már-már arra is gondoltunk, hogy idén közönség nélkül maradunk, de aztán örömmel láttuk, hogy a borkedvelő közönség nem hagyott bennünket cserben. A Pannon Borrégió 25 tagú borválogatottjának bemutatkozásán mintegy kétszáznegyven pohárba került bor, sikeresek voltak a délelőtti kóstolókurzusok és az idei újítás, a helyi termékek kóstolója és vására is népszerű volt látogatóink körében.

Egyedi és itthon még különleges módon hívja fel az Eco-Sensus Közhasznú és Nonprofit Kft. a figyelmet a helyi értékek, a szekszárdi helyi termékek és azok fogyasztásának jelentőségére. Külföldön, különösen a mediterrán országokban elterjedt példát követve a város északi határában, az 56-os főút bevezető szakaszán lévő körforgalomban 300 szőlőtőkét telepítettek, az ünnepélyes átadásra június 29-én került sor.

Nos, kérem szépen, összeállt a program, úgy tűnik, haladunk, bár nem szeretnénk elkiabálni semmit sem. A Pannon Borrégió TOP5 Kóstolófesztivál életében elértük az ötéves kort és ahogy négyről ötre egyébként is illendő fejlődni, mi is megpróbáltuk. Legyen nehéz gazdasági helyzet, legyen válság, jó bor akkor is kell, gondoljuk mi. És jó bor mellé jó társaság és pár falat. Mindez biztosítva lesz szombaton, hajtás után jönnek a részletek.

Nemrég volt szerencsénk részt venni a FIJET nyári akadémiáján, amelyet az idén a szlovéniai Mariborban rendeztek meg. Nem véletlenül, hiszen ez a város Európa kultúrfővárosa az idén. Csak egy hétvégét tudtunk maradni, a többiek biztos élvezték az egyhetes nyári egyetemet, de azért jutott nekünk is érdekesség. Például az innovatív street food verseny, ahol természetesen végigkóstoltuk az összes versenyzőt.

A mecseknádasdi borbarátokkal hosszabb ideje tervezgetünk már egy szomszédos, horvát-baranyai bortúrát. A Baranja Fest (korábbi években Surduk Fesztivál) jó apropót nyújtott, hogy végiglátogassunk néhány pincét. A néhányból persze legalább hét lett, kicsi és nagy, folyóbor és palackozott tételek egyaránt kerültek a poharainkba. A legemlékezetesebbekről röviden beszámolunk.

Vannak hétvégék, amikor mindenki családi programon van. Ahogy most is. Nekem délután azért akadt pár szabad órám, lévén a trónörökös születésnapi mulatságba ment édesanyjával, így nem vártam senkire, átugrottam Szekszárdra, az Iván-völgybe, kis kémkedésre. Ha már kóstolni nem is, legalább beleszagolni a levegőbe, szemrevételezni a közönséget, meghallgatni a véleményeket, visszajelzéseket. Az én Iván-völgyi túrám - a többi mosolygós és pirospozsgás arccal ellentétben - szóda-túra volt, de arról elmondhatom, hideg volt és buborékos mindenütt.

A napokban már remélhetőleg mindenhova, a legtávolabbi terjesztési pontokra is eljutott a Pécsi Borozó nyári száma. Ez immáron a tizennyolcadik Pécsi Borozó, négy és fél évfolyam áll mögöttünk, az előkészítéssel együtt öt éve is megvan, hogy az ötletből, a közös kóstolásokból és beszélgetésekből kézzelfogható magazin lett. Most egy kicsit változtatni kényszerülünk - bízunk benne, hogy olvasóink is megértik és elfogadják döntésünket.