Tavaly karácsonykor találtuk ki, hogy legyen borszakkör. Egy olyan hely, ahol azért jövünk össze, hogy borról beszélgessünk, borokat kóstoljunk, megtaláljuk a kedvenceinket, megkönnyítve ezzel a borvásárlást vagy az éttermi rendelést. Olyan legyen a borszakkör, ahova nem a sznobizmus viszi a vendéget, s ahol nem a didaktikus okítás vezérli a szervezőt. Azért nem bíztuk a véletlenre: cabernet sauvignon volt a nyitány. Legyen havonta egy jó hétfő esténk!
Vince napja visszatért a borásznaptárba és a borturisták naptárjában is helyet kér. Most már bizton állíthatjuk, hiszen a villányi és a pécsi borvidéken is, féltucatnyi településen várták a vendégeket. A legnagyobb hangjuk a villányi vincézőknek volt, itt több százan voltak kíváncsiak a majd’ tucatnyi helyen, egész nap zajló programokra. Mi is igyekeztünk minél több helyszínre eljutni.
A kétheti rendszerességet nem könnyen tudjuk abszolválni, most éppen egy hetet hagytunk a regenerálódásra. Nem feltétlen a bor maga, mintsem a társaság okozta hatások kiheverésére pont elég ennyi idő. Meg össze is jött pár bor, ideje volt megbontani őket. Tegnap este kóstoltunk, jegyzeteltünk a pécsi Kalamárisban, ma reggel frissibben megosztjuk a tapasztalatokat.
Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.
A portugieser Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtája, amely a borvilágban sajnos ritkán kerül reflektorfénybe. Mi viszont szeretjük. A portugieser háttérbe szorulása ellen küzdve hirdetjük meg 2013. április 12-én és 13-án már másodszor a Portugieser Hétvégét, hogy legalább két napon át felhívjuk a figyelmet a mindennapok friss és gyümölcsös vörösborára. A rendezvények otthona Pécs, ami több évszázada a bor és szőlő, a borkereskedelem városa, nem mellesleg 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. Világ portugieserei, irány Pécs!
Villányban a nagy diófa árnyékában parkolunk le, az őszi szélben hullanak a levelek, egyelőre még csak reménykedünk némi napsütésben. Gere Tamás és Zsolt pincészete a Diófás tér egyik kikerülhetetlen helyszíne, innen indulunk dupla randira. Harcra megyünk, pálinkafőzdét látogatni. A Brill Pálinkaházat működtető házaspár Krizl Edit és Nagy Attila kalauzolnak el bennünket a pálinkák világába, Gere Éva és Zsolt tartanak velünk erre a kalandra.
Egy kis gasztrokitekintés következik most. Yokka Balázs barátunk meglepett bennünket néhány hete egy igazi ormánsági különlegességgel, fehér hurkával. A tény, hogy csak most emlékezünk meg erről, nem (feltétlenül) azt jelenti, hogy ennyi ideig tartott volna feldolgozni az élményt, csak szerettünk volna kicsit utánajárni.
Az új esztendő első közösségi kóstolóján célkeresztben a Tringa-borok, de bemelegítésképpen megkóstolunk néhány fehérbort is. Tringáéknál nagy vörösökkel számolunk, így kell is a ráhangolás. A szokásosnál többen üljük körbe a szerkesztőség nagy asztalát, a hely szűkös, a hokedlik kényelmetlenek, de a borok ennyit legalább megérnek. Szerda, hét óra múlt, kezdünk.
Amikor a Pécsi Borozó második száma megjelent 2008 nyarán, Andreas Ebner volt az egyik interjúalanyunk. A régiónkba települt külföldi borászokat kerestünk meg, máig tartó barátságok kezdete volt az akkor találkozás. Sokszor voltunk már azóta a mozsgói szőlőhegyen, mindig találtunk valami újat, hol csak épp új fákat, vagy néha, mint legutóbb, egész új épületeket.
Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.