Egy kis gasztrokitekintés következik most. Yokka Balázs barátunk meglepett bennünket néhány hete egy igazi ormánsági különlegességgel, fehér hurkával. A tény, hogy csak most emlékezünk meg erről, nem (feltétlenül) azt jelenti, hogy ennyi ideig tartott volna feldolgozni az élményt, csak szerettünk volna kicsit utánajárni. 

Az új esztendő első közösségi kóstolóján célkeresztben a Tringa-borok, de bemelegítésképpen megkóstolunk néhány fehérbort is. Tringáéknál nagy vörösökkel számolunk, így kell is a ráhangolás. A szokásosnál többen üljük körbe a szerkesztőség nagy asztalát, a hely szűkös, a hokedlik kényelmetlenek, de a borok ennyit legalább megérnek. Szerda, hét óra múlt, kezdünk.

Amikor a Pécsi Borozó második száma megjelent 2008 nyarán, Andreas Ebner volt az egyik interjúalanyunk. A régiónkba települt külföldi borászokat kerestünk meg, máig tartó barátságok kezdete volt az akkor találkozás. Sokszor voltunk már azóta a mozsgói szőlőhegyen, mindig találtunk valami újat, hol csak épp új fákat, vagy néha, mint legutóbb, egész új épületeket.

Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.

…kyth az presbewl ky wethenek wala", íródik egy 16. századi levélben. De ki és mikor kezdte kifőzni a törkölyt pálinkának? Nem tudjuk. Lehettek németek, lehettek franciák, nem egyértelmû, hogy kinek jutott eszébe ilyen módon hasznosítani a borkészítés eme értékes „melléktermékét”. Elődeink Magyarországon a XIV–XV. században már foglalkoztak „égetett bor” készítésével, így valószínűleg ebből a korból származhatnak az első törkölypálinkák is.

A szokásosnál jóval magasabb részvételi díj ellenére is nagy érdeklődés kísérte a balatonszemesi Kistücsök Vendéglő bemutatkozását a szekszárdi PTE Illyés Gyula Kar éttermében tartott Borkultúra Szabadegyetemen 2012. december 11-én este. Mintegy 80 résztvevő élvezhette Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa és stábja által elkészített ételkülönlegességeket, valamint Rocskár László sommelier által bemutatott kiváló balatoni borokat.

Bár már 2007-ben elkezdődött a Pécsi Borozó szervezése és előkészítése, sőt korábban is foglalkoztunk boros ügyekkel, blogoltunk, írtunk, kóstoltunk, de 2008-ban jelentünk meg először Pécsi Borozóként nyomtatásban, majd weben. A hatodik közös évünk kezdődik el, új kihívásokkal, új energiákkal. Hogy mivel is töltődtünk fel? Mit kóstoltunk, merre jártunk, milyenek voltak az élményeink 2012-ben? Egy kis összegzés, nem toplista, csak ezeket szerettük.

A BorKultúra SzabadEgyetem novemberi előadásán Módos Ernő az Alisca Borrend Nagymestere és Ferenc Vilmos a Dicenty Dezső Kertbarát Kör elnöke szavai nyitották meg azt az izgalmas és szakmai estét, melynek főszereplői kistermelői hordós tételek voltak. Mosonyi Pál, a Minerág Kft. Borászati laboratóriumának vezetője bevezetőjében részletesen beszélt a 2012-es év évjárati adottságairól, annak nehézségeiről.

A hideg idő ha megérkezik, jobban vágyik az ember a meleg ízekre, a testes vörösekre, és hajlamosabb engedni a fűszerek hangulati csábításának. A tél illatairól, ízeiről létezik valamiféle lappangó közmegegyezés, a fűszeres teából felszálló gőzben, a hidegben illatozó forralt borban. A tél édes fűszerezése valahol a mézeskalácsban sűrűsödik össze. A mézeskalács illata magában rejti azt az ízt is, amelyet évszázadok hagyományoztak át, s melyet ma mestercsaládok visznek tovább, vagy élesztenek fel.

Másfél hektár szőlő nem sok. Pontosabban viszonyítás kérdése. Aki egymaga művel másfél hektár szőlőt, annak sok. Másfél hektár alig látszik egy szupermarketben. Másfél hektár nagy a Somlón, viszont még a Pécsi borvidéken is kevésnek számít. Hobbinak nagy, megélhetésének kevés.