Szerdai kóstolóink soros adása következik. A szerkesztőségi nagyasztal körül megest tucatnyi lelkes borbarát. Van most fehér, rozé, vörös vegyesen, Pécs és Villány elsősorban, de azért van szekszárdink is. A borsor megint hosszabbra sikeredett a tervezettnél, odakinn szemerkél az eső, idebenn csavarjuk a csavarzárat. 

A horvát borvidékek sokaságáról egyszer majd külön kellene írni egy tisztázást, hiszen mintegy harmincezer hektárt 66 borvidékre osztottak fel, ennyi szétaprózni magunkat nekünk sem sikerült. A VinCE magazin februári számában jelent meg egy hosszabb riportom a Bregovita Hrvatska (mondjuk Közép-Horvátország) régió borvidékeiről (ez a négy fő borrégió egyike). Az útról zsákmány is érkezett, pár hete megkóstoltuk, igyekeztem a helyi fajtákra koncentrálni a választáskor.

Nincs nagy tapasztalatom budai zöld körökben, talán Szeremley, Válibor, más emlékem most így nincs is a fajtáról. Aztán egyetlen doktorkollégánk jóvoltából ez a palack került a kezembe nemrég. Ő járt Badacsonyban, tetszett meg neki, hozta el. Én meg kibontottam, ismerkedtem, megkedveltem, érdekelne a többi is.

Szerkesztőségi megbeszélésünk volt, bor nélkül nem megy, bontottunk is párat. A kreativitást elősegítendő csupán. Nem is jegyzeteltünk. De egy bor a háromból ott motoszkált bennem még tovább is, egy rövid megemlékezést megérdemel, gondoltam végül. Odakinn havaseső, idebenn egy nyarat idéző bor.

Kérem szépen, megmondom őszintén: körberöhögtek a barátaim, körberöhögött a családom, hogy én pénteken balettre indultam. És egy gyors időrendi ugrással azt is megmondom, nagyon jól szórakoztam. Még színház szakos egyetemistaként kellett balettet néznem, azóta nem voltam a Pécsi Balett előadásain. Ezentúl elmegyek én, számonkérhetik. Főleg, ha legalább olyan jó borokkal kecsegtetnek az előadás végén, mint most. 

Tavaly nagy sikerrel rendezték meg az első szekszárdi borgálát, amikor Vida Péter megkapta az Év Bortermelője címet. A szekszárdiak ünnepelték a szekszárdi sikert, jó volt ott lenni, koccintani. Idén folytatták a hagyományt, apropó ezúttal is volt, hiszen Mészáros Pál Pincészete lett az Év Pincészete, de ne feledkezzünk meg Bodri Orsi Év Fiatal Borásza címéről. Ráadásul a szekszárdi borok több nemzetközi versenyről is aranyéremmel tértek haza. Volt mivel, volt kire koccintani a Bodri Pincészet rendezvénypincéjében.

Na jó, a cím kis átverés, a bolt valóban a sarkon van, de ez a Helyi Termék Bolt Szekszárdon. Itt azért más a borfelhozatal, mint a sarki kisboltban, sőt a borokat időnként kóstoltatják is. Új szekszárdi kollégánkat bíztuk meg, majdnem inkognitóban derítse ki, milyenek is ezek a kóstolók. Egyelőre még úgy tűnik, kicsit megszeppent Horváth Tibi lelkes bormonológjától, ezért februárban is visszaküldjük. No meg kezdő borbarátként a vörösborokhoz is közelebb kell kerülnie. De ezen vagyunk.

Most kivételesen én késtem egy keveset, de megvártak a Takler&Tüske sorral. Meg előtte még van pár más is. A szokásunkhoz híven most is élőben tudósítunk a szerkesztőségi nagyasztal mellől, amit ezúttal is tucatnyian ülünk körbe. Van bevezetésként néhány fehér, de a hangsúly a vörösökön lesz vélhetőleg. Szekszárdi színek a poharainkban, kezdünk, az elsőt már ki is töltötték.

Volt egyszer egy kadarka-tesztünk, még a legelején. Aztán még egy három éve. És találtunk a pincénk múltkori átrendezésekor néhány kadarkát a múltból. A tesztről is maradt pár, meg útközben is lekerülhettek. Ötöt találtunk ezúttal, a többi vélhetőleg az évek során már valamely baráti beszélgetést, közös vacsorát színesítette. Most volt az ideje megkóstolni, milyenek a kadarkák 2006-ból és 2008-ból.

A Vince-nap hagyományát igyekezett lendületbe hozni a Kalamáris vendéglő és a Radó Vinotéka, amikor a múlt szombatra Vince-napi borkóstolót és borvásárt szerveztek. A rendezvényen nyolc pécsi borvidéki pincészet mintegy harminc 2012-es borát lehetett megízlelni, piacra került tételeket éppúgy, mint még palackozásra váró borokat. Dicséretes koncepció, nem hagytuk ki mi sem.