Úgy volt, hogy lesz egy Schiopettino 2003-ból, nézzünk hozzá méltó versenytársat a pincéből. Aztán a Schiopettino gazdája aznap este mégsem ért rá, Borbás Marcsival főzőcskézett inkább, mi meg már reggel megbontottuk szellőztetni a „véneket”. Persze csak hazai viszonylatban azok, másutt ezek még simán polcon lehetnének, idehaza hol van már a 2006-os, főleg a 2003-as évjárat…

A portugieser Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtája, amely a borvilágban sajnos ritkán kerül reflektorfénybe. A szervezők, élen a Pécsi Borozó szerkesztőségével, a portugieser háttérbe szorulása ellen küzdve hirdetik meg 2013-ban már másodszor a Portugieser Hétvégét, hogy legalább egy hétvégén át felhívják a figyelmet a mindennapok friss és gyümölcsös vörösborára. Jegyek a nemzetközi kóstolóra már válthatóak a jegymester.hu oldalon. 

Van ez a Furmint Február. Jó, hogy van. A furmint ugyanis még a mai napig nem ment át a köztudatba. Persze van az a réteg, aki egész évben ismer és issza, de legalább kóstolgatja. De ez még mindig jelentős kisebbség. A furmint és a dűlők játéka Tokajban hihetetlenül izgalmas és előremutató, bár az emberek döntő többsége nem ezt keresi a borban. És nem azon az áron. Nem könnyű küldetés ez a furmint. SzabóZé budapesti furmintfebruározása révén jutottunk hozzá pár borhoz, március legelejére csúszott a kóstoló, egész évben furmint.

A cím ezúttal a fajta. Legtöbbünknek ismeretlen, jómagam tavaly őszig csak egy-két škrletből készített bort kóstoltam. Aztán eljutottam a fajta hazájába, a horvát Moslavina borvidékre. Sokan úgy ismerik ezt a tájat, hogy átautóznak a tenger felé, hiszen Moslavina a Száva folyó mellékén, Zágrábtól keletre található, központja Kutina városa. A škrlet a helyi borászok kitörési pontja lehet, ez az a helyi fajta, amitől többet várnak, még saját saját logót is alkottak neki. 

A szekszárdi Helyi Termék Bolt borkóstolóiról már többször tudósítottunk, viszont a “Kedd esti borozgatás” elnevezésű programjaikon eddig még nem vettünk részt. Ezen események célja nem más, mint hogy a vendégek közelebbről is megismerkedjenek a helyi borászokkal, képet kapjanak a bor mögött megbúvó emberről, életszemléletéről, motívációjáról, terveiről. A kiválasztott este vendége Halmosi József volt, aki rendkívüli természetességével és őszinteségével lehengerelte a közönséget, és jó borok mellett igen kellemes estét köszönhettünk neki. 

A Borkultúra SzabadEgyetem 2013. januári programját Módos Ernő borász, a PTE Illyés Gyula Kar címzetes docense vezette. A téma adott volt: a borbírálat alapjai, de a borbírálás, borkóstolás szabályain kívül részletesen beszélt a fehér-, rosé-, siller- és vörösborkészítés technológiájáról. A borkóstolásnál az alábbi szempontok figyelembe vételével vártuk, hogy mely 8 szekszárdi bor kerül a poharakba, melyeket Módos Ernő a borbírálás szempontjából, tematikusan válogatott össze. 

Nemrég egy sorban kóstoltuk meg ezt a két bort, de mégis megérdemlik, hogy önáló posztot kapjanak. A Planina Borház néhány éve egy általunk nagyra értékelt királyleánykát hozott ki, azóta se - most megint jó a bor, bár más karakterű. A Lárfa meg évről-évre izgalmas, könnyed házasítás, ami mindig más hangulatú kicsit,  2012-esnek vannak olyan tulajdonságai, ami miatt szívesen látjuk a poharunkban.

Majdnem élőben kóstolunk, valójában hétfő este ültük körbe a szerkesztőségi nagyasztalt, a jegyzetelés is akkor történt, viszont csak kedden reggel tudjuk feltölteni, technikai malőr. Az apropó Gere Attila mintegy tucatnyi bora, a Pannon Borboltos kínálatba válogatva kóstoltuk végig a sort, izgalmas estének néztünk elébe. A sor végén meg SzabóZé saját, háromfajta fűszerpaprikával megalkotott csípős-véres hurkája várt ránk, de ne szaladjunk előre. Fehérekkel kezdtünk, gyöngyözők, rozék, bevezetésképpen, mielőtt ráfordulunk a vörös sorra.

Ahogy azt korábban ígértük, visszatértünk a Szekszárdi Helyi Termék Boltba, hogy a  kékfrankos fajtaborok után a belőlük készült házasításokkal is megismerkedjünk. Bár a vasárnapi kóstolóknak nem szokott meghívott borászvendége lenni, jelen esetben Toronyi György is ellátogatott az eseményre, és magával hozta 2012-es kékfrankosát. Remek estindító vörös volt, könnyed és friss tétel, még kissé nyers jellege ellenére is tükröződött gyümölcsössége.

Laza szakmai felvezetéssel indult új, óriási helyszínén a Borjour Magnum, az ország egyik legnagyobb beltéri kóstolórendezvénye. A végére teltházat, kipirosodott arcokat és egyre szélesebb mosolyokat kapott az, aki az esti zárásig kitartott. A hatalmas termek minden pultját felkeresni lehetetlen vállalkozásnak bizonyult, a legszemfülesebbek számára is.