Az úgy kezdődött, hogy volt három graševina. Beterveztük őket, majd kaptunk innen-onnan még kettőt, ráadásul a pincében is akadt még egy, kiegészítésképpen. Hat olasz már egy komoly sor. És az ársznobizmust félretéve a többségük nem a felső polcokról való, van itt bor ötszázért, persze lesz ötezerért is. Ami igazán érdekelt bennünket, hogy három ország olaszai mit mutatnak, milyen rokonságot, különbséget, árban hol tartanak, minőségben merre járnak, ilyenek. A hétvégi sonkához is ajánljuk a mi kis rizlingünket, ha nem is ezeket, de bontsanak bátran egy olaszt Húsvétra!

Néhány hetes kihagyás után ismét élőben jelentkezünk a szerkesztőségi nagyasztal mellől. Összegyűlt jónéhány új bor, új pincészet. Új lendület, van muffin, tavaszi hangulatunk van, fehérekkel kezdünk, lesz pár rozé, aztán a hóra való tekintettel egy tucat vörös. Elsősorban Schieber Szekszárdról és Agancsos Villányból. Meg ami még befutott, kezdünk máris, lehet csatlakozni.

„Gratulálok mindenkinek, aki szereti a pálinkát” – törte meg a szokásos köszöntőbeszédek monotonitását Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a Destillata nemzetközi párlatverseny magyar díjátadóján, egyúttal magára vonva tudósítónk kiemelt figyelmét is. Az 1555 nevezett tétel közül a magyar pálinkák 113 érmet szereztek, kiválóan szerepeltek régiónk főzdéi is, a miniszter mosolya pedig egy pillanatra sem halványult.

Úgy volt, hogy lesz egy Schiopettino 2003-ból, nézzünk hozzá méltó versenytársat a pincéből. Aztán a Schiopettino gazdája aznap este mégsem ért rá, Borbás Marcsival főzőcskézett inkább, mi meg már reggel megbontottuk szellőztetni a „véneket”. Persze csak hazai viszonylatban azok, másutt ezek még simán polcon lehetnének, idehaza hol van már a 2006-os, főleg a 2003-as évjárat…

A portugieser Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtája, amely a borvilágban sajnos ritkán kerül reflektorfénybe. A szervezők, élen a Pécsi Borozó szerkesztőségével, a portugieser háttérbe szorulása ellen küzdve hirdetik meg 2013-ban már másodszor a Portugieser Hétvégét, hogy legalább egy hétvégén át felhívják a figyelmet a mindennapok friss és gyümölcsös vörösborára. Jegyek a nemzetközi kóstolóra már válthatóak a jegymester.hu oldalon. 

Van ez a Furmint Február. Jó, hogy van. A furmint ugyanis még a mai napig nem ment át a köztudatba. Persze van az a réteg, aki egész évben ismer és issza, de legalább kóstolgatja. De ez még mindig jelentős kisebbség. A furmint és a dűlők játéka Tokajban hihetetlenül izgalmas és előremutató, bár az emberek döntő többsége nem ezt keresi a borban. És nem azon az áron. Nem könnyű küldetés ez a furmint. SzabóZé budapesti furmintfebruározása révén jutottunk hozzá pár borhoz, március legelejére csúszott a kóstoló, egész évben furmint.

A cím ezúttal a fajta. Legtöbbünknek ismeretlen, jómagam tavaly őszig csak egy-két škrletből készített bort kóstoltam. Aztán eljutottam a fajta hazájába, a horvát Moslavina borvidékre. Sokan úgy ismerik ezt a tájat, hogy átautóznak a tenger felé, hiszen Moslavina a Száva folyó mellékén, Zágrábtól keletre található, központja Kutina városa. A škrlet a helyi borászok kitörési pontja lehet, ez az a helyi fajta, amitől többet várnak, még saját saját logót is alkottak neki. 

A szekszárdi Helyi Termék Bolt borkóstolóiról már többször tudósítottunk, viszont a “Kedd esti borozgatás” elnevezésű programjaikon eddig még nem vettünk részt. Ezen események célja nem más, mint hogy a vendégek közelebbről is megismerkedjenek a helyi borászokkal, képet kapjanak a bor mögött megbúvó emberről, életszemléletéről, motívációjáról, terveiről. A kiválasztott este vendége Halmosi József volt, aki rendkívüli természetességével és őszinteségével lehengerelte a közönséget, és jó borok mellett igen kellemes estét köszönhettünk neki. 

A Borkultúra SzabadEgyetem 2013. januári programját Módos Ernő borász, a PTE Illyés Gyula Kar címzetes docense vezette. A téma adott volt: a borbírálat alapjai, de a borbírálás, borkóstolás szabályain kívül részletesen beszélt a fehér-, rosé-, siller- és vörösborkészítés technológiájáról. A borkóstolásnál az alábbi szempontok figyelembe vételével vártuk, hogy mely 8 szekszárdi bor kerül a poharakba, melyeket Módos Ernő a borbírálás szempontjából, tematikusan válogatott össze. 

Nemrég egy sorban kóstoltuk meg ezt a két bort, de mégis megérdemlik, hogy önáló posztot kapjanak. A Planina Borház néhány éve egy általunk nagyra értékelt királyleánykát hozott ki, azóta se - most megint jó a bor, bár más karakterű. A Lárfa meg évről-évre izgalmas, könnyed házasítás, ami mindig más hangulatú kicsit,  2012-esnek vannak olyan tulajdonságai, ami miatt szívesen látjuk a poharunkban.