Kérem Várjon!
Cikkek
Nemesnádudvar
Ahol a löszplató leszakad az Alföld síkjára
Ercsey Dániel
2020 október 08.

Néhány héttel ezelőtt Nemesnádudvaron jártam, egy gyerekkori barátom meghívására, aki az echte pesti értelmiségi létet cserélte fel Nádudvar hatalmas sváb házaira és borászainak vendégszeretetére és barátságára. Nem mondom, hogy nem járt jól!

Ha Nemesnádudvarra és ezzel együtt Hajósra és Császártöltésre gondolunk, jó esetben még feldereng előttünk a németek hatalmas pincefalvainak képe. Mekkora élet lehetett itt egykoron! Kis túlzással több a présházzal egybekötött sváb pince, mint a lakóudvar a településeken! Ezen túl viszont mintha a borvidéknek ez a része megakadt volna a fejlődésben. Hiába teszi a dolgát - tegyük hozzá, remekül - a borvidéki elnök, Koch Csaba, akit az Év Bortermelőjének is megválasztottak, a Hajós-Bajai borvidék kiugrása várat magára. Vannak üdvözítő jelek, mint a Sziegl Pince felbukkanása a hajósi pincefalu girbegurba utcáján, de a nyolc-tíz évvel ezelőtt általam is óhajtott fellendülés elmaradt.

A vakolatdíszek még romosan is komoly gazdaságról tanúskodnak (fotó: Ercsey Dániel)

Ennek több oka is lehet. Egyrészt a borvidék adottságai eltérőek, így a borokon keresztül nehéz kialakítani egy egységes arculatot. Másfelől a legfontosabb termelő, a már emlegetett Koch Csaba pont a borvidék turisztikailag legkevésbé frekventált részén, Borotán tevékenykedik. Harmadrészt a táj turisztikai arculata sem egységes, melyet a pincefalvak tagadhatatlanul látványos, ám fájóan kihalt képe mellett Baja mediterrán hangulata, annak főtere, fesztiváljai és a Sugovica ural. Van tehát egy kialakult kép az emberek fejében, a gyufatésztás halászlével és a Duna közelségével, miközben még mindig nem evidens, hogy a folyóparti halászcsárdákat összekötve, amolyan Duna-menti gasztronómiai utat képezve, egészen a szerb és horvát csárdákig, ahol hasonlóan főzik a hallét, mint Baján, a bor is szerepet kapjon.

Ezt a ziccert viszont csak egyszer lehet kihagyni! Ha a Bajától szellemiségben valóban távolabb álló svábok (hiszen Baja ennél sokkal összetettebb volt etnikailag, hangsúlyos délszláv elemekkel) nem tudnak nyitni a mediterrán hangulatú város felé, ezzel párhuzamosan pedig nem jelenik meg Baján a sváb gasztronómia is mint tájegységi elem, akkor a borászoknak továbbra sem lesz más lehetőségük, mint megpróbálni helyben eladni a boraikat. Ez jelenleg is egy működő modell, azzal a szomorkás hátulütővel, hogy az alacsonyan tartott borárak és a rendkívül esetlegesen felbukkanó minőségi borturizmus nem segíti sem a borok minőségének a javulását, sem a borászok gazdasági előmenetelét.

Pincehangulat (fotó: Ercsey Dániel)

Mit tehetünk mi?

A vidámnak semmiképpen sem nevezhető látlelet után adja magát a kérdés, mire számíthat és mit tehet az egyszeri borturista, aki eddig csak keresztül robogott a hajósi pincefalun? Először is, álljon meg! Keresse fel Sziegl Balázsékat, kóstoljon (és használja a köpőcsészét, ha kocsival van, hiszen a kóstolás alapján is el lehet dönteni, hogy mely borokból vásároljunk be estére), aztán menjen át a talán kevésbé frekventált Nemesnádudvarra és látogassa végig az alábbi pincéket. Lesz meglepetés!

Szép présház a pincesoron (fotó: Ercsey Dániel)

A Leirer Pince klasszikus sváb műhely a pincesoron, komoly ulmi kapcsolatokkal, tisztelegve az ősök előtt, akik ott szálltak hajóra, hogy új hazát keressenek maguknak. Ha csak egy bort kóstolnak meg, akkor az legen a 2018-as cuvée, zamatos piros és fekete bogyós gyümölcsökkel, közepes testtel, jó savakkal és édeskés tanninokkal. (85/100 pont) A 2019 olaszrizling is tetszett, de az új rozéra is érdemes lesz odafigyelni.

Fotó: Ercsey Dániel

A Hollósy Pince másfél hektárján a kísérletezésé a főszerep, könnyed Irsai és fahordós rozé, a ritka ezerfürtű szőlőfajta és a testes cabernet borok mind előfordulnak náluk. A csúcs számomra a 2020-as ezerfürtű volt, még tartályból kóstolva, a zöldalmás, traubis jegyeire és az elegáns, kerek savakra képzeletben ki is osztottam 84 pontot.

Fotó: Ercsey Dániel

A Bergmann Pince a tudatos borászkofással tér el az eddigiektől. Tudatosság alatt a szakirányú végzettség mellett azt értem, hogy a piac feltérképezésével és a technológiai ismeretekkel megpróbálják a leginkább eladható borokat elkészíteni. Fáj a szívem, hogy a helyben értékesítés és az ezzel, valamint az árakkal idevonzott törzsközönség ízlése milyen irányba viheti majd el a termelőt, hiszen az ő hozzáállásával könnyedén a borvidék legjobbjai közé kerülhetne! Ezt jelzi a 2019-es chardonnay is, krémes textúrájával, kerek savaival és szép gyümölcsösségével, a korty végén egressel és egy kis cappuccinoval. Tényleg nagyon szép tétel! (86/100 pont)

Fotó: Ercsey Dániel

A Víg Pince is még a kísérletezés fázisában van, változó címkevilág mellett a technológia próbálgatása zajlik. A borok jellemzően frissek és feszesek, ez még a vörösborokra is igaz, mint a 2019-es Víg cuvée, ami a fekete bogyós gyümölcseivel úgy tud érettséget mutatni, hogy egyetlen pillanatra sem válik nehézkessé. (86/100 pont) A borász személyisége, humora és nyitottsága könnyen felkapottá teheti a pincét a borfesztiválokon és borkóstolókon edződött közönség előtt is!

Fotó: Ercsey Dániel

Végül, de nem utolsósorban szólnom kell a nemesnádudvari borászközösség motorjáról, akit pusztán a szerepe, a hozzáállása miatt is örömmel kikiáltanék holmi vezérnek, ha nem tiltakozna ez ellen kézzel-lábbal. A település legszebb kereskedelmi pincéjét (borbár-szerű kinézettel) és modern vonalvezetésű boroscímkéjét is magáénak tudó Gruber Pincészet szerencsére nem csak a külcsínyben, hanem belbecsben is erős. A 2019-es kékfrankos szép fajtajelleget mutat, zamatos és jól iható, bár a tannin még kicsit nyers, érdemes várni vele 2-3 évet, mielőtt kibontjuk. (87/100 pont) A tulajdonos-borász, Gruber Attila jól lát a pályán, figyeli a borvidéki és az országos eseményeket, olvas és tájékozódik, képben van a trendekkel és azt is jól látja, hogy a minőség az egyedüli kitörési lehetőség, még ha ez is a nehezebb út és a gazdasági megtérülés sem feltétlenül ebbe az irányba mutat.

A cserszegi a pincénél a könnyebb arcát mutatja (fotó: Ercsey Dániel)

Annyi viszont bizonyos, hogy a Nemesnádudvaron megismert öt termelő akár egy hétvégére is elegendő programmal, kóstolóval és történettel láthatja el az embert, már csak annyi a feladatuk, hogy megfelelő szálláshellyel és étkezési lehetőséggel várják a borkedvelőket (a csipkerózsika álmát alvó Knáb Panzió alkalmasnak tűnik erre a feladatra) és valahogy kapcsolják össze a fejekben a környék sváb és a borvidék délszláv hagyományait, a halászlevet és a sváb ételeket, mindezt összekötve a helyi borokkal és vendégszeretettel. Gyerekjáték, gondolhatnánk, de ennél azért többről van szó...

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb