Az első igazi emlékeim az olaszrizlinggel kapcsolatban valahol az egyetemista években kezdődtek, amikor közepesen rossz és borzalmasan rossz fehérborok közül választhattunk az akkor trendi vagy éppen erősen alter egyetemista szórakozóhelyeken. A fehérborokat általában olaszrizlingnek, sőt konkrétan siklósi olaszrizlingnek hívták. Hát nem ettől épült a brand. Pontosabban bennem erősen leépült, elment a kedvem a siklósitól és olaszrizlingtől is egy időre.

De szerencsére nem telt el sok idő, és lejutottam pincékbe, Villány és Siklós már nem csak a Tenkes kapitányából volt ismerős, és bizony mutattak olyan olaszrizlingeket, amik újrapozicionálást hajtottak végre a memóriámban és értékrendszeremben egyaránt.

Aztán jött a balatoni olaszrizling, a somlói olaszrizling, előbukkant jó alföldi, de még az egrieket is felkutattam. Ahogy nyíltak a határok, előbb nyíltak sajnos fizikai valójukban, mint mentálisan, de én elindultam, és felfedeztem a déli szomszédokat, azaz graševinákat, előbb Baranya horvát felén, a Drávaszögben, aztán Kutjevóban, és tovább.

Engem sosem zavart, hogy olaszrizling volt a fajta neve. Nem volt, nekem most is az, sőt én eztán is annak hívom. Mint egyszerű borkedvelő és borfogyasztó, nem különösebben az eredete és az etimológiája érdekel, leginkább az, hogy jó bort árulnak-e a palackban.

Nem hiszem, hogy meg lehet vezetni azzal, hogy akkor ezentúl nemes, mandola vagy oris a fajta neve, legfeljebb értetlenül állok vele szemben a polcon, mire beugrik, na igen, ez volt rég az olasz, a mi rizlingünk, de kikupálódott a gyerek, nemes oris mandola lett belőle. Bevezetni a piacokra, idehaza, külföldön meg akkora pénz, hogy arra egyetlen borvidékünk sem képes, a magyar bormarketingnek meg van baja épp elég, minthogy ezzel is bajlódjon.

Az új fajtanév pont olyan, mintha holnaptól Sopianae Wine Bar néven jelennénk meg. Más lesz a tartalom? Nem hinném. Ha ugyanaz a tartalom, akkor többen keresik majd? Dehogy, az se veszi meg, aki eddig rajongója volt. Észre sem veszi, vagy fellengzős sznobok felkiáltással fordul sarkon.

Higgyék el, jó bort kell készíteni, versenyképes bort, és ha lehet, akkor nagyobb mennyiségben is tessenek jó olaszrizlingeket kihozni. Mellette nem árt lobbizni sem, de nehogy azért legyünk irigyek, mert horvát szomszédaink sikeresebbek voltak a graševina név elismertetésével. Tegyük hozzá, ők se most találták ki a nevet, évszázados hagyománya van a használatának. Teljes régiókat jellemez, ahol a fajtaválaszték legalább felét teszi ki, legalább 6-8000 hektár van belőle óvatos becslések szerint is, a horvát szőlőterületek közel egynegyede bizony olaszrizling. Nekünk is van közel 4000 hektár, de sokkal elaprózottabban, sokkal kevésbé dominánsan jelenik meg.

Ne akkor vegyük észre, hogy verseny van, amikor lehagytak! Mert verseny van és sorra veszítjük el a magyar, de legalábbis magyarnak hitt fajtákat. Mert bizony az asztalitól a különlegességekig, a fröccsbortól a jégborig a horvátoknak van piacképes olaszrizlingjük. Bocsánat, graševinájuk. Teljesíteni kell bizony ott is, ahol a megbízható, jó árú, tiszta fröccsbor készül, és ott is, ahol olyat mutatunk, ami egészen egyedi. Az előbbi kategóriában teljes lemaradásban vagyunk, a középmezőnyben csak itt-ott van válaszunk, kiemelkedő, kis szériás boraink vannak, de hát azokat meg eladjuk itthon, mire feltűnnének, már elfogytak.

Felőlem persze lehet majd mandola is a palackon, kackiás vagy minimál stílben, ha a bor nem lesz meggyőző. A borral kell foglalkozni, hogy az olaszrizling legyen megint a fröccsbor, ne a rozéóceán öntsön el mindent, taroljon le pinkségével minden mást. És legyen az olaszrizling az ünnepi bor is, mély, ásványos, tartalmas, szívünknek kedves. 

Olvasnivaló:

Olaszrizling széljegyzet 1.

Olaszrizling széljegyzet 2.

Fotó: Kaunitz Tamás