Kérem Várjon!
Cikkek
Édes vörös
A kiátkozott kategória, amit mindenki szeret?
Ercsey Dániel
2020 május 04.

Ha visszaemlékszünk, sokunknak a borral való első találkozást a VBK, vagy ha a kólát el is hagytuk, hát az édes vörösbor jelentette. A többség a felmérések szerint meg is marad ennél a kategóriánál, nem véletlenül kapható édes merlot, vagy a legendás édes medina a boltokban. Aki viszont továbblép, annak mintha egy életre bezáródna a visszatérés lehetősége! Vajon tényleg az ördögtől való az édes vörösbor?

Nem tisztem döntést hozni, inkább kérdéseket hoztam a tarisznyámban, no meg borokat, amiket megkóstoltam. Így persze akarva-akaratlanul véleményt mondok, de hát ez a munkám, kóstolok és ajánlok, nyitott szemmel és előítéletektől mentesen. Nehéz volt úgy hozzáállni, hogy ne ifjú korom egri medináira gondoljak, holott ma már a medina szóról hamarabb jut eszembe a Tolna megyei település, de még Szaúd-Arábia is, mint a szőlőfajta.

Medina, a próféta városa

Aki ugyanis elkezd komolyabban érdeklődni a borok iránt, annak már nagyon korán megtanítjuk, hogy Magyarországon a klíma nem alkalmas az édes vörösborok készítésére, azokban nem lehet más, mint zsákos napfény, értsd cukor, méghozzá cukorrépából vagy krumpliból, jobb esetben must-sűrítményből, ezt pedig a hozzáértő borissza csukott szemmel is kiszagolja és hegyeset köpve, undorodva elfordul.

Cö-cö, kacarászik édesanyám, dehogy fordul, dehogy köp! A többség nyilván boldogan issza a háromszáz, ötszáz, urambocsá (!) hétszáz forintos édes vörösborokat, nincs is ezzel semmi baj, egészségükre, nem rosszabb ez semmivel, mint a sok cukros lötty, édesapám szerint “lónyál”, amit a népek “üdítő” néven magukba töltenek. De vajon tényleg nem alkalmas az éghajlat? Tényleg futva kell menekülnünk, ha valaki édes vöröset kiált?

Egy frászt! Egyrészt úgy is maradhat cukor a borunkban, ha az erjedést út közben leállítják valahogy (kénnel, hozzáadott alkohollal, stb.), elég sok édes vörösbor készül így, ez pedig bizony természetes kategória, hiszen a cukor a szőlőből származik, méghozzá abból a szőlőből, ami éppen erjedésnek indult! Másfelől vannak vidékek (“gyönyörű tájak, hol számban a keserű édessé ízesül” folytatnám magamban azonnal Kányádi Sándor örökérvényű soraival), ahol még erre sincsen szükség, úgy beérik a kékszőlő, hogy öröm nézni. Így volt ez régen pl. Villányban, ahol az 1800-as években azt tartották jó évjáratnak, amikor a Portugieser aszúsodásnak indult, ebből aztán olyan nagy szeszű (Tüzes, mondták. Milyen találó!) és édes, olajosan mozgó borok kerekedtek, melyekért aztán ölre mentek grófok és bárók.

Fotó: Ercsey Dániel

Végezetül voltak, sőt vannak is olyan tájak, ahol az éghajlat szerencsés állása folytán a botritisz megtámadja a szőlőket, aztán jön a vénasszonyok nyara, a szőlő pedig aszúsodni kezd. Tokaj (!), kiált fel most mindenki egy emberként, és igazuk is van. Tokajban pedig a filoxéra előtt volt kékszőlő, sőt újabban megint van, igaz nem sok és nem is lehet ráírni a címkére a borvidék nevét (nagyon helyesen), de ettől még léteznek a borok és van köztük édes is! Ménes (!), kontrázik rá a hozzáértő borbarát és megint csak igaza van, a ma Romániához tartozó Minis DOC régóta híres volt kadarkából szűrt aszújáról, melynek szamorodni verzióját Balla Géza sikeresen keltette életre.

Nem szabad megfeledkezni a szalmaborok és mazsolaborok világáról, ahol aszúsodás ugyan nem következik be, de a leszüretelt szőlőt a napon, a padláson, szalmán vagy zsákon, lógatva vagy fektetve, de kiszárítják, majd hozzákeverik a borhoz (innentől már olyan, mintha az aszúkészítésről beszélnénk, de erről már hosszasan értekeztem korábban). Ezek a jellemzően édes borok mindenhol készülnek a mediterráneumban, az Isztriától kezdve egészen Észak-Afrikáig.

Nézzük mi az a három (Leírjam? Na jó! TOP3) édes vörösbor, amit kóstoltam és amit ezúton ajánlok is mindenki szíves figyelmébe!

Basilicus - Purcsin 2018 (Félédes vörösbor, földrajzi jelzés nélkül, 13.5%, 38g cukor)

Halvány bíbor szín lilás karimával. Közepesen intenzív illatában piros bogyós gyümölcsök, sok meggy, menta, cseresznyevirág (!), egy pici negro, de másnap egy csipetnyi pipadohányt is kiéreztem belőle. Kóstolva lédús gránátalmára emlékeztet, zamatos mégis könnyed, lehengerlően gyümölcsös, de a savak feszesen tartják a kortyot. Nagyon jól iható, friss bor! 87/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Thummerer - Tréfli 2016 (Édes vörösbor, Felső-Magyarország, 11.5%, 45g cukor)

Halvány rubin szín. Intenzív illatában fekete cseresznye, pici szilva, meggy, lila virágok, ibolya, kevés csoki. Kóstolva közepes test, élénk savak és szép tannin ami támasztja a kortyot. Az ízben a piros bogyósok mellett itt már fekete bogyósok is felbukkannak, főleg szeder képében. A háttérben némi lestyán és vaníliás pipadohány. Rusztikus, de sokaknak éppen emiatt lehet kedves. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Balla Géza - Kadarisszima 2015 (Édes vörösbor, Minis DOC, 11.5%, kb. 100g cukor)

Rubin szín és közepesen intenzív illat, benne aszalt erdei gyümölcsök és eperlekvár, füge és vanília, csillagánizs és szegfűszeg. Közepes test, kerek savak, szép tanninszerkezet, az ízképben meggylekvár és szederlekvár, édes fűszerek. A lecsengése szinte végtelen. 89/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Ami pedig az előítéleteket illeti, bontottam egy negyedik bort is, nehogy szó érje a ház elejét. A bajszos bor a ‘Rúzsa Sándor’ névre hallgat, szegény betyár biztosan forog a sírjában, de hát ez legyen a legkevesebb. Amikor a Bükkben egy borász azt mondta nekem másfél éve, hogy “az édes vörös nálunk egy női kategória”, akkor minden bizonnyal az ilyen borok lebegtek a szeme előtt.

Rúzsa Sándor (évjárat nélküli édes vörösbor, FN, 10.5%)

Halvány rubin szín. Édes, cukorkás illat, kevés ribizlivel. Kóstolva könnyed, zéró tannin, kerek savak, az ízképben bodzabogyó és méz. A korty közepén hatalmas lyuk tátong, a szerkezet mintha szétszakadna, a feleségem szerint olyan, mintha fel lenne hígítva vízzel. Amúgy iható. 77/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Van kérdés?

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb