Kérem Várjon!
Cikkek
A fajtát szeretnénk megmutatni
Sümegi Ákos, Báta
Szabó Berni
2019 July 31.

Jó pár éve már annak - egészen ponto­san hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutas­suk azokat az értékeket, melyeket érde­mes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a vá­ros határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvi­rággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösök­kel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”

A két megye, Tolna és Baranya határán lévő zsáktelepülés valóban rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik. A községet ke­letről közvetlenül a Duna és a Gemenci erdő határolja. Sík vidékeit ártéri erdő és szán­tóföldek borítják, míg a dombhátakat 300 hektárnyi szőlőterület.

A gazdák legtöbbje szőlőként adja el a termést vagy folyóbort készít. Kevés a palackos bor, hiányoznak a nagy húzó­nevek. Van azonban egy fiatal borász, aki nemrégiben az ismeretlenségből szinte berobbant a boros köztudatba, borai sorra hozzák el az érmeket a nagy versenyekről.

Tavaly a Szekszárdi Borvidéki Borver­seny aranyérmes borainak kóstolóján jött szembe velem először Sümegi Ákos, illetve 2017-es zenit bora. Már maga a fajta is üdítő meglepetés volt a kóstolón, az a kirobbanó gyümölcsösség és harmónia pedig, mely a pohárból sugárzott még inkább bevéste ne­vét az emlékezetembe. Meg persze azokéba is, akik az Országos Borverseny vagy a Vi­nAgora eredményeit is figyelemmel kísérték ugyanebben az évben, hiszen ez a bor ott is szépen teljesített. Ha pedig már az eredmé­nyeknél tartunk 2015-ös kékfrankosa Borki­válóság, cabernet franc-ja TOP Borkiválóság lett, utóbbi emellett a Winelovers Bordói Tesztjén a második helyezésig menetelt.

De nézzünk egy kicsit a pince falai mögé!

Ákos családja a 2000-es évek elején a kárpót­lások révén kapott vissza területeket, me­lyeket édesapja gondozott egészen 2007-ig, míg Ákos befejezte egyetemi tanulmányait és egyre gyakrabban látogatott haza Bátára. A kezdeti szőlőeladást szépen fokozatosan váltotta fel a borkészítés. Három acéltartál­lyal - egy a fehérnek, egy a rozénak és egy a vörösnek - indult minden, Ákos és kollégi­umi szaktársai pedig lelkes tesztalanynak bizonyultak a kóstolgatások során.

„2008-tól egészen 2013-ig úgymond saját részre kísérleteztünk. Akkor elérkezett az idő, hogy kicsit na­gyobb mennyiséget termeljünk, mint amit mi meg tudunk inni. 2013-tól folyóborként adtuk el, majd 2015-ben áttértünk a pa­lackos értékesítésre. A helyi felvevő piac egyrészt korlátozott folyóbor szempontjából, másrészt a mi­nőségi kategória felé szerettünk volna elmozdulni. Vörösborokból jelenleg 2015-ös tételek vannak a piacon, emellett készítünk rozét és fehérbort minden évjáratban, amik adott évben ki is futnak.”

Ami a számokat illeti, zenitből, cabernet franc-ból és rozéból 7-800 készül, míg a kékfrankos 1300 palackkal van jelen a piacon. A soron következő évjáratok ki­csivel magasabb tételszámmal kerülnek forgalomba. Ákos borait Pécsen a Pannon Borbolt forgalmazza, valamint Budapes­ten a Másik bolt nevű delikátüzletben lehet hozzájutni. Számára jelenleg ez akkora felvevőpiac, amit éppen hogy ki tud elégíteni. Pillanatnyilag egy arculat­váltás van folyamatban, így a következő évjáratokat már új logó- és címkedizájn­nal vehetik kezükbe a vásárlók.

Az ültetvény nagysága 3-3,5 hek­tár. Az eredeti - kárpótláson vissza­nyert területen - nagyjából 2 hektár kékfrankos terem, valamint merlot, melyet általában rozénak dolgoznak fel. Ezt a területet később vásárlással gyarapították, melynek egy részén ze­nit és cabernet franc, másik részén pe­dig szántó volt. Utóbbit 2017 tavaszán telepítették be, és jövőre talán az első szűztermést is leszüretelhetik caber­net franc-ból, valamint chardonnay és viognier fajtákból.

„Soha nem volt célunk, hogy hatal­mas, nagytestű borokat készítsünk, sokkal inkább a fajtát szeretnénk megmutatni, amiben nincs semmi eltúlozva, és ezt a továbbiakban is így tervezzük. Maximum hordó­válogatásokat tudunk elképzelni a közeljövőben. Ha a területeken cserélődnek a klónok és átalakul a szerkezet, akkor meglátjuk, hogy érdemes-e arra koncentrálni, hogy valamilyen nagy, koncentrált bort készítsünk.”

A régi szőlőtermés egy részét még mindig értékesítik, noha a cél az lenne, hogy a teljes terület termését fel tudják dol­gozni. Erre azonban jelenleg nincs pin­cekapacitás. Tavaly áprilisban elhunyt Ákos édesapja, aki korábban a szőlészeti feladatokért felelt. Ákost gépészmérnöki állása Budapesthez köti, így Báta és a főváros között ingázik, de a foglalkozása lehetővé teszi, hogy édesanyja segítsé­gével telefonos távkommunikációval irányítsa a munkásokat.

Ami a jövőbeli terveket illeti, a tech­nológia fejlesztés mindenképpen köz­tük van.

„Nincsenek nagy, valamint hűt­hető-fűthető tartályaink. Egyelő­re a külső adottságokkal, a szüret időpontjával próbálunk “játszani” és befolyásolni az erjedést. Kora hajnalban szüretelünk, kisebb tartályokat használunk, amik­nek kisebb a hőtároló képessége. A vörösborokat kádakban, kézi csömöszöléssel készítjük elő. Fa­jélesztőt használunk, így ebből a szempontból technológiai borokról beszélhetünk. Ami a területein­ket illeti, az új most fog termőre fordulni, a régit viszont meg kell újítanunk. Eleve öreg ültetvény volt, amit kipótolgattunk, ám a 2017 július végi jégverés, majd a 2018 márciusi mínusz 18 fok mi­att alig lett termés és a vesszők is részben elfagytak.

Ha sikerül egy jelenleg futó szer­kezetátalakítási pályázaton nyerni, akkor rövid időn belül fel tudjuk újítani az ültetvényt, ha nem, ak­kor sajnos jó pár év kiseséssel kell számolnunk. Hosszú távon az a cél, hogy a szőlőben az összes ültetvény megújuljon és olyan fajták, klónok legyenek telepítve, melyek minden szempontból megfelelnek a terü­letnek és az adottságoknak, hogy a legjobbat tudjuk kihozni belőlük.”


A cikk a Pécsi Borozó 2019 tavaszi számában jelent meg.

Fotók: Kovács Viktor - Wineography