Kérem Várjon!
Cikkek
A bestia csókja
Brüll kóstolón jártunk
Ercsey Dániel
2021 január 19.

Még a tél eleji lezárások előtti utolsó estén a Fill the Winebox adott otthont egy a filoszemitáknak kitalált borkóstolónak, ahol a beharangozó szerint „furminterryket, máslást, fordítást, kóser borokat és aszúsodott kadarkát“ töltöttek a poharakba, miközben Erdei-Brüll György szórakoztatta a nagyérdeműt.

Nyitókép: Ercsey Dániel

A Brüll Bormanufaktúráról nem sokat tudtam a kóstoló előtt, bár született már róluk egy írás. Sajnos a kóstoló után sem lettem sokkal okosabb, Brüll György ugyanis lehengerlően mesél, sőt, ahogy megfigyeltem, maga is írja a történetek egyes szálait, de ne szaladjunk ennyire előre…

A helyszínül szolgáló borbár (fotó: Ercsey Dániel)

Ha ugyanis valaki jó előadó, az a borok értékesítésében már félsiker, ebben pedig nincs hiba! Erdei-Brüll György mesélt a tokaji gyökereiről, kezdve a nagymamájával, Zinner (Czinner?) Teréziával és befejezve azzal, hogy az apja mindig csak tolcsvai bort ivott, szóba került, hogy gyerekként mennyire nem hiányzott neki a munka a szőlőben, majd nekiláttunk a kóstolásnak.

Mádi Apero 2013

A borász elmondása szerint 2019-ben palackozták. Barnába hajló óarany szín a pohárban. Erőteljesed oxidált illat mogyoróval, dióval, túlérett őszibarackkal és vadmézzel. Nagy test, az ízben aszalt őszibarack és maracuya, élesztős jegyek, az alkohol fűt a korty végén. Komoly dilemma, hiszen hibásnak egyáltalán nem mondható a bor, ez egy már eltűnőben lévő stílus utolsó reprezentánsa. 82/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Párdész 5772 (vagyis 2011)

Mély arany szín. Az illat itt is oxidált, de több mellette a gyümölcs, narancshéj, citromhéj, reszelt alma, mogyoró, datolya. Kóstolva nagy test, zöldalmás savak (mintha inkább 2010 lenne az évjárat) és barnuló alma az ízben, túlérett kopaszbarack és tonik a lecsengésben. 80/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A második bor neve valójában a paradicsomra, vagy ahogy Brüll György mondta, „a kertek kertjére“ utal, igaz inkább perzsa, semmint héber eredetű szó, amit a görögök is átvettek később. (Akit érdekel a dolog, az olvassa el ezt a tanulmányt a középkori kertekről.) Ami pedig a borász történeteit illeti, álljon itt egy videó, a 24:32-nél felmerülő kérdésre viszonylag friss válaszom is van, a Disznókő készít kóser bort, most is lehet kapni szerte az országban, én magam is rendeltem a neten, semmi fakszni nincs benne. Ami pedig az ősökről szól, örömmel jelentem, hogy az interneten ráleltem Brüll Lajos mezőszemerei szikvízüzemére, amelyben ma már az ország első Szikvízmúzeuma működik, legközelebb ha a Bükki borvidékre megyek, feltétlenül lekanyarodok megnézni!

A kóstoló innen kezdett igazán érdekessé válni, először azzal, amikor a borász a Tanug 5776 bora kapcsán azt mondta, „néha nem tudom elviselni magamat, hogy tudtam ilyen jót csinálni“, amivel persze olyan értelemben nem járt messze az igazságtól, hogy a bor tényleg az egyik legszebb volt a kóstoló folyamán.

Ta’anug 5776 (vagyis 2015)

Erdei-Brüll György szerint ez egy „kiddus bor“, vagyis ezzel a borral kellene/illene/lehetne elmondani a kiddust vagy a kiddus-áldást, ennek megfelelően édes mint a méz, a neve is „gyönyörűséget“ jelent. Óarany színű, mint az ortodox ikonok füstarany háttere. Illatában túlérett ananász, kajszilekvár, szegfűszeg, fermentált fekete tea. Nagy test, kerek savak, selymes textúra, intenzív aszalt és túlérett gyümölcsök. Telt és hosszú, bár talán kicsit több savat elbírna. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Ezt követően kissé belebonyolódtunk a fordítás és a máslás közötti különbségekbe, főleg azért, mert - ha jól értettem - a Brüll Bormanufaktúrában teljesen tudatosan a máslást hívják fordításnak és a fordítást máslásnak, de csak a kóstolókon, mert a címkéken egészen más név szerepel.

A bestia pillantása 2016

Közepesen intenzív és egyben erősen oxidált illat naspolyával, egressel, pici tömjénnel. Szájban nagy testet kapunk, élénk savakkal, ananásszal és zöldalmával, narancshéjjal és egyértelmű kesernyével a korty végén. 79/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A bestia csókja 2017

Mély arany szín. Illatában sárgadinnye, aszalt kajszi, pici menta és fekete tea, érintésnyi szegfűszeg és szerecsendió. Telt és jó savú, szép arányokkal és gyümölcsösséggel. Minimális oxidáció már érződik, most kell inni, valószínűleg a csúcsán van. 85/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Eztán még meghallgathattuk, hogy a seregélyek ellen a szőlőbe az ornitológiai társaság néhány palack borért egy ölyvpárt telepített (nem is tudtam, hogy van ilyen szolgáltatásuk), ahogy arra is fény derült, hogy a legjobb hordókat a kádár „magashegyi tölgyből“ készíti számukra, melyhez a faanyagot a Tátrában találja meg 1800 méter magasan, amivel csupán az a baj, hogy ez a Tátrában az alhavasi övezet felső határa, ahol már csak törpefenyő tenyészik, vagy leginkább az sem, maradnak a mormoták, a zergék és a fű.

Erdei-Brüll György mesél (fotó: Ercsey Dániel)

Triász

Három évjárat (2015, 2016, 2017) bora egyben, ismerős megoldás lehet a fekete leánykák rajongóinak, hiszen Aurelia Visinescu 3 Fete Negréje tényleg legendás! A színe óarany, az illatában fekete tea, vanília, dió, grillázs. A test közepesnél nagyobb, kerek savakkal, medvecukorral, aszalt őszibarackkal, pici étcsokoládéval és enyhén oxidált karakterrel. 82/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Végezetül érkezett egy történet „egy Szepsy nevű szerzetesről, aki az 1400-as években készített aszúkat és már puttonyszámokkal dolgozott", majd egy másik, amiben kissé belekavarodtunk a hegyaljai csodarabbik történetébe. Az előbbi kapcsán nem árt tisztázni, hogy Szepsi Laczkó Mátéról lehet szó, aki nem volt szerzetes és nem készítette el az első aszúbort, főként nem a születése előtt száz évvel, de erről Zelenák tanár úr már elég részletes adatokat közöl, itt utána lehet olvasni. Ami pedig Hegyalja három magasan jegyzett csodarabbiját illeti, sorrendben a sátoraljaújhelyi, az olaszliszkai és a bodrogkeresztúri, róluk egy hosszú cikksorozatban emlékeztünk meg, ezt itt lehet végigolvasni.

A kóstolt borok listája (fotó: Ercsey Dániel)

Illegál 2015

Halvány rubin szín, eléggé kadarkás jelleg. Visszafogott illat kevéske ribizlivel és fűszerekkel, nem tűnik édesnek. Kóstolva könnyed hatás, aztán egyre inkább érződő alkohol, minimális tannin, pici kesernye és aszalt ribizli. Izgalmas bor, de nem mérhető egy hasonló „illegál“ próbálkozáshoz, amit még Sagmeister Ernő követett el évekkel ezelőtt a Szerémségben, viszont egy vakkóstolón szívesen odatenném egy tarcali édes purcsin mellé, pusztán kíváncsiságból. 85/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A kóstoló végére maradt az Illegál névre keresztelt kadarka aszú, amiről hosszas unszolás után sem derült ki, hogy melyik területről származik a szőlő, csupán annyi, hogy „ezt még Szepsy István sem tudja“. Ez utóbbit készségesen elhiszem.

Címkék